Logan Sargeant menesztése és Franco Colapinto előléptetése után egy olyan ország képviselteti magát a Forma-1-ben, amelynek múltja rendkívül gazdag, de a jelene már kevésbé.
A fiatalabb generáció, vagy az újonnan Forma-1-et követő nézők valószínűleg nem sok kapcsot találnak a dél-amerikai ország és a száguldó cirkusz között. Nem véletlen, több, mint két évtizede semmiféle jelenlétük nem volt az F1-ben.
Pedig a sportág 1950 óta íródó történetében voltak időszakok, amikor az ország igencsak meghatározó szerepet töltött be a sportág életében. Elég csak néhány számmal bizonyítani ezt. A 21 éves Colapinto lesz a 22. argentin F1-es pilóta, míg hazája összesen húsz alkalommal rendezett Forma-1-es futamot is.
Versenyzők
Ha egy argentint kellene mondani, akkor jó eséllyel a többség azt a Juan Manuel Fangiot mondaná. Aki a sportág egyik legnagyobb legendája, totálisan dominálta a Forma-1 első évtizedét.
Fangio Argentína első F1-es pilótája is volt, mivel ő már a legelső, 1950-es Brit Nagydíjon is rajthoz állt. Ott nem ért célba, de a soron következő monacói futamon megszerezte saját maga és hazája első Forma-1-es futamgyőzelmét. Amelyet aztán követett még további 23, amik mellé öt világbajnoki cím is társult. Ez pedig nagyon sokáig, egészen 2003-ig rekord volt, akkor döntötte ezt meg Michael Schumacher. Ráadásul ő az egyetlen, aki négy különböző autóval is bajnok tudott lenni.
Az argentin versenyzők túlnyomórésze a hőskorban, az 50-60-as években indult F1-ben, főleg a hazai versenyük jóvoltából. Így több olyan is van, aki csak egy-egy évben, csupán az Argentin Nagydíjon vagy más futamon állt rajthoz. (Pablo Birger, Roberto Bonomi, Juan Manuel Bordeu, Jorge Daponte, Nasif Estéfano, Oscar Alfredo Galvez, Carlos Menditeguy, Alberto Larretta, Adolfo Cruz)
Fangio mellett az első évek másik meghatározó arengtinja José Froilán González volt. Az első versenyen még nem, de a másodikon Monacóban már ott volt 1950-ben. Sikerekben elmaradt nevesebb honfitársától, de így is nyert két futamot, 15-ször állt dobogón, és egyszer-egyszer végzett a világbajnoki pontverseny második, illetve harmadik helyén. Továbbá az ő nevéhez fűződik a Ferrari legelső Forma-1-es futamgyőzelme is, az 1951-es Brit Nagydíjon.
Rajtuk kívül az első pár évben több, állandó de kevesebb sikert elérő argentin is volt a mezőnyben. Így volt olyan futam, amikor egyszerre három-négyen is a mezőnyben lehettek. Ilyen volt Onofre Marimon, Roberto Mieres és Clemar Bucci is.
González és Fangio visszavonulásával (előbbi 1960, utóbbi 1958) véget is ért az argentinok ezen aranykorszaka. A következő pilótára közel másfél évtizedet kellett várni.
1972-ben mutatkozott be az a Carlos Reutemann, akit Fangio után a legjobb argentin versenyzőnek tartanak, egyben az egyik legjobb olyan F1-esnek, aki sosem nyert világbajnoki címet. Márpedig a tízéves Forma-1-es pályafutása során megdfordult szinte az összes, a korszakot meghatározó csapatnál. Sorrendben a Brabham, a Ferrari, a Lotus és a Williams csapatoknál. 12 futamgyőzelem, 45 dobogó kiemelkedő eredmény, de balszerencséjét jól mutatja, hogy a legjobb világbajnoki eredményét 1981-ben érte el, amikor második lett, egy ponttal elmaradva a világbajnok Nelson Piquet mögött. Ezen kívül még háromszor végzett az összetett harmadik helyén.
Őt követően Argentínát siker már nem érte a Forma-1-ben, Noha vele együtt versenyzett, és indult több futamon még Ricardo Zunino valamint Miguel Angel Guerra. Előbbi pontszerzés nélkül zárta rövid karrierjét, utóbbi pedig a négy versenyéből csak egyszer tudott egyáltalán futamra kvalifikálni, ahol aztán kiesett.
A 80-as évek végén az argentin színeket képviselte Oscar Larrauri, aki a nem túl acélos EuroBrun csapatnál töltött egy teljes és egy negyed idényt, ahol sokszor az előkvalifikáció jelentette neki a végállomást.
Az országnak fellendülést az ezredforduló jelentette. 1997-ben Norberto Fontana négy, majd egy évvel később 1998-ban Esteban Tuero egy teljes évet húzott le a Forma-1-ben, majd követte őket a máig utolsó argentin F1-es Gaston Mazzecane. 2000-ben a Minardival egész évet versenyzett, 2001-ben pedig négy futamot a Prost csapattal.
Pontot egyikük sem szerzett, így az utolsó argentin F1-es pont máig Carlos Reutemann nevéhez fűződik, aki az 1982-es évadnyitó Dél-Afrikai Nagydíjon lett második. Ezt a több, mint 40 éves átkoz igyekszik majd kilenc futam alatt megtörni Colapinto.
Nem sokon múlt, hogy az elmúlt két évtizedben is legyen valaki Aregntínából, ugyanis a 2010-es szezonban eredetileg bemutatkozó amerikai US F1 Team egyik bejelentett pilótája, a későbbi sikeres WTCC-pilóta Jose Maria Lopez volt, ám a csapat az indulás előtt le is húzta a rolót, Lopez számára pedig több lehetőség nem is érkezett.
Versenyek
Ha pilóta fronton nem is, de nagydíjak tekintetében stabilan F1-es tag volt az ország. 1953 és 1998 között kisebb, nagyobb megszakításokkal, de összesen húsz Forma-1-es versenynek adtak otthont Buenos Aires mellett, az egykori pilóta Oscar Galvez nevével fémjelzett aszfaltcsíkon.
Az első versenyt Alberto Ascari nyerte, de a legsikeresebb a hazai hős, és az egyetlen argentin, aki otthon is tudott nyerni, Juan Manuel Fangio, négy győzelemmel, amelyeket zsinórban ért el.
Rajta kívül még Emerson Fittipaldi és Damon Hill tudott egynél többször nyerni Argentin Nagydíjat.
Csapatok közül pedig a legeredményesebb a Williams, szintén négy sikerrel.
Manapság egyébként nem ez a pálya, hanem az Autodromo Termas de Rio Hondo aszfaltcsík az elősszámú, ahol az évek alatt WTCC és MotogGP versenyeket is rendeztek, de az IndyCar is tervez a közeljövőben ellátogatni oda.
Van egy rekord, amit még mindig Fangio tart: Hamilton, Schumacher és Verstappen sem ér a nyomába
