Lee McKenzie a BBC és a Channel 4 csatornák F1-es (többek között) riportere. Könyve, az Inside F1 tavaly októberben jelent meg. Magyar nyelven nem elérhető, Amazonról megvásárolható.
Bevallom, én kicsit csalódtam a könyv kapcsán, másra számítottam, bár az ilyen típusúakkal mindig így járok. Ahogy a cím is sugallta, gyakorlatilag sztorizgatásra számítottam, olyan élményekre, történésekre, amik nem közismertek. Persze akadt benne 1-2 ilyen is, de elenyésző mértékben. Valójában épp az inside-ot hiányoltam. Valamint azt, hogy a szerző kicsit jobban megismerteti a közönséggel szakmája milyenségét. Erről is akadt benne pár sor, de mindez kevés egy könyvhöz.
Ez a kötet valójában hét, Lee számára kedves versenyző mini-életrajza. Amit én valójában teljesen feleslegesnek érzek, hiszen nem sok pluszt nyújt. Gyakorlatilag elmeséli röviden a pályafutásukat, néhol hozzáfűzve 1-2 mondatnyi személyes véleményt. Ezen kívül olyan interjú-szituációkat mesélt még el többnyire, amik ismertek, hiszen fent vannak a neten.
Ami miatt nem jó ez a koncepció szerintem, az az, hogy aki régóta követi az F1-et, annak a kiválasztott versenyzők ilyen rövidített életútja nem jelent újdonságot. Sőt szinte untatott, hogy egyes versenyek töténéseit végigjárta, hiszen milliószor olvastuk már ezeket. Némelyiket ráadásul többször is, hiszen pl, az ominózus 2008-as Brazil Nagydíj a Hamilton részben és a Massa részében is ki van fejtve, ahogy a 2021-es szezonzáró is el van mesélve Hamiltonnál és Verstappennél is.
Aki pedig esetleg még csak 1-2 éve követi a sportot, annak meg túl kevés és felszínes infók ezek ahhoz, hogy tájékozódjon, ráadásul mindössze 7 versenyzőre levetítve (Michael Schumacher, Lewis Hamilton, Sebastian Vettel, Max Verstappen, Fernando Alonso, Felipe Massa, Jenson Button).
Valójában nem értem a könyv célját.
Azt gondoltam több kiderül arról, hogy milyen gyerekkora volt, hogy viszonyult az F1-hez, mielőtt odakerült, azon túl, hogy az édesapja is F1-es újságíró volt. Bár a könyv elején 1-2 oldalban írt erről, az nem volt több, mint ami a (lett volna) könyvbe foglalni.
Nem az első eset, hogy egy F1-es riporter könyvet ad ki, azt sugallva, hogy az évek során az F1-ben szerzett tapasztalatai és élményei okán összeír egy jó kis életutat, jó sztorikat, majd végül ez elmarad. Ha valaki több éven át rendszeresen utazik az F1-gyel és csak ennyi sztorit tud felmutatni, akkor ott szerintem baj van. Nyilván sokkal több sztorijuk van ennél, így két kérdés merül fel bennem: 1. Akkor miért nem azt írta le? 2. Ha meg nem akarja leírni, vagy netán nem írhatja le, akkor meg miért kell könyvet írni?
A legjobb ilyen “belsős” F1-es könyv eddig szerintem a Damon Hill és Johnny Herbert közös könyve, a Lights Out, Full Throttle, ami egyrészt nagyon szórakoztató, másrészt valóban jó sztorizgatások vannak benne.
