„A szívembe zártam. Legalábbis a szerzőt mindenképpen” – így nyilatkoztam Luke Smith F1 – A rajtrácson című könyvéről az első 50 oldal elolvasása után. Pedig volt pár oldal, amit szájbarágósnak éreztem. Mégis: Luke Smith megközelítése annyira emberi, hogy az volt az érzésem, tulajdonképpen ő is csak egy rajongó – akárcsak mi, olvasók.
Ez a benyomásom aztán végig elkísért, mert az a barátságos, közvetlen hangvétel, amit használ, valamint a témafelvetés kiemelte az általam korábban olvasott F1-ről szóló könyvek sorából. Ennek egyetlen oka van: a szerző önmagát is beleírta. Az F1-hez fűződő személyes viszonya az egyik ismétlődő témája a kötetnek.
A tartalomjegyzéket átlapozva nem derült ki számomra, hogy miről fog írni. A fülszöveg bennfentes történeteket ígér, úgyhogy azt hittem, az elmúlt 75 év kulisszatitkairól olvashatok majd: mi volt Graham Hill futamok előtti babonája, és hasonlók. Ehhez képest ausztrál croissant-okkal, a texasi ingatlanhelyzettel, meg a pezsgő és a habzóbor közötti különbségek ecsetelésével szembesültem. Ezek kicsit meghökkentettek, de a narratíva működött.
A témafelvetés nem is lehetne változatosabb: pilóták, és csapatfőnökök, pályatervezés, rajongói attitűdök és még sorolhatnám. Vannak persze “hot topicok”, amiket a szerző, gondolom, kötelességének érzett említeni: ilyenek például a fenntarthatóság, illetve a kisebbségek jelenléte a sportban (a nőket is beleértve).
A könyv a 2023-as évad során íródott, így szinte elkerülhetetlenül, Lance Stroll csuklósérüléseivel indul. A történet tanulsága, hogy ha tehetős vagy, az még nem jelenti az, hogy számodra minden könnyű lesz. Ezzel szemben a következő rész, ahol Esteban Ocon esetében éppen az anyagi jellegű kihívásokat mutatja be: használt gumik gyűjtése gokartversenyeken, mert nem volt pénzük újakra, lakókocsiban élés, mert eladták a házukat, és végül a Forma-1 elérése.
Fentebb említettem az ausztrál croissant-okat, ahol Smith arról mesél, hogy egy ex-F1-es mérnökből hogy lett olyasvalaki, aki a sportban szerzett tapasztalatát később arra használta, hogy létrehozza a világ legfinomabb péksüteményét.
Ugyanebben a fejezetben szó esik arról is, hogy a Mercedes csapata hogyan járult hozzá a covid elleni védekezéshez. Ezzel kapcsolatban mindig csak annyi jutott el hozzám, hogy a Forma-1 segített lélegeztetőgépekkel, de ennek a folyamatnak a részletes elmesélése adott némi betekintést abba, hogy működik az F1.
Amit még kiemelnék, mint téma, és még nem olvastam róla így, az a gatekeeping – a szót egyébként portáskodásnak fordították, amit még sosem hallottam (lehet én inkább kapuőrzésnek mondanám) – ez az a jelenség, amikor valaki önkényesen eldönti, hogy ki férhet hozzá egy adott közösséghez, tudáshoz, élményhez vagy státuszhoz. A Forma-1-ben ez gyakran abban nyilvánul meg, hogy aki a Drive to Survive (Hajsza a győzelemért) miatt kezdte el követni a sportot, azt sokan nem tartják „igazi rajongónak”. Ebben a témában (is) szerintem a legfontosabb az érzékenyítés – úgyhogy le a kalappal a szerző előtt, amiért foglalkozott vele!
Ahogy már említettem, Luke Smith nagyon közvetlen, és több esetben is beszél a sporttal való kapcsolatáról. Arról, ahogy az érdeklődése kezdődött, az anyukájával való közös futam élményeiről, sőt, arról is, hogy hogyan veszítette el őt. Az egész könyvből süt a sport iránti rajongása és szeretete, amitől tényleg olyan érzésem volt, hogy egy hozzám hasonló megszállottal beszélgetek.
Nem tartom hibátlan könyvnek, számomra a célcsoport sem világos. Rajongóként néhol túl sok volt a jól ismert információból, máshol viszont hiányérzetem volt. Szívesebben olvastam volna még több kulisszatitkot, vagy akár a Forma-1 kevésbé ismert aspektusairól, mint amilyen a pályaépítés vagy a mentális egészség témája is volt. Ezzel együtt jó olvasmányélmény volt, és ez csak minimálisan vont le az értékéből.
10/9 – A könyv a Gabo kiadónál kapható – ezúton is köszönöm nekik a recenziós példányomat. Különösen az újdonsült rajongóknak lehet hasznos olvasmány, hiszen a könyv főként az elmúlt 10 év történéseire, trendjeire reflektál. De igazából ajánlom mindenkinek, aki érti, hogy a sport idővel változik, de nem feltétlenül lesz rosszabb. Csak más.
