Az 1950-es szezon volt a Forma-1 hivatalos világbajnokságának első éve. A döntő futamra 1950. szeptember 3-án került sor Monzában.
Már a szezon során izgalmas csata bontakozott ki a három Alfa Romeo-pilóta – Juan Manuel Fangio, Luigi Fagioli és Giuseppe “Nino” Farina – között.
A mindössze 7 versenyhétvégés szezon során mindössze az első 5 helyezett kapott pontot az a versenyeken (8-6-4-3-2 lesztásban) és egy pont járt a leggyorsabb körért. A Francia Nagydíj után Fangio állt az élen 26 ponttal, mindössze két ponttal megelőzve a 24 pontos Fagiolit és négy ponttal Farinát.
A monzai nagydíjra Fangio szerezte meg a pole pozíciót, Farina pedig a harmadik rajthelyről indult. A verseny drámai fordulatokkal kezdődött: a rajtot követően Farina vette át a vezetést, de a versenyt hamarosan technikai problémák és balesetek tarkították.
Fangiót már a korai szakaszban hátráltatta egy baleset, majd a váltó meghibásodása miatt kiállni kényszerült.
Ugyancsak a verseny korai szakaszában kiesett az Alfa Romeo pilótája, Alberto Ascari is, ám átült Dorino Serafini autójába és így folytatta a versenyt.
A végén Farinát intették le elsőként. a verseny hivatalos eredménye szerint Farina nyerte meg az 80 körös futamot, mögötte Alberto Ascari és Luigi Fagioli ért célba.
Ezzel a győzelemmel és a gyors körért járó egy ponttal Farina 30 ponttal zárta a bajnokságot, megelőzve Fangiót (27 pont) és Fagiolit (24 pont).
Így Giuseppe Farina lett a Forma–1 történetének legelső világbajnoka.