Sir Jackie Stewart attól tart, őt is demenciával diagnosztizálják, mint imádott feleségét

Sir Jackie Stewart arról számolt be, hogy „elfelejti az emberek nevét”, miközben megosztotta a demenciával kapcsolatos félelmeit, miután hat héttel ezelőtt elszenvedett egy kisebb stroke-ot.

A Forma-1-es legenda Jordániában tartózkodott. A királyi esküvőre kapott meghívást, az azt megelőző este történt az eset, június 1-jén. Szerencsére gyorsan felépült, és a hónap elején már részt vett a Brit Nagydíjon, mielőtt a Goodwood Festival of Speed-en is megjelent.

Bár azt mondja, hogy teljesen jól van, a 84 éves Stewart elismeri, hogy már nem olyan éles eszű, mint korábban. Meg van győződve arról, hogy egy napon demenciával diagnosztizálják majd, ahogyan szeretett feleségét, Helen-t kilenc évvel ezelőtt.

„Tudod, könnyen megkaphatnám [a diagnózist]” – idézi a Mirror a Telegraph nyomán. „Minden adottságom megvan hozzá. Időnként elfelejtem az emberek nevét, és nem vagyok olyan éles [eszű], mint voltam.”

„Nem azt állítom, hogy már az van [demenciája]. De valószínűleg meg fogom kapni [a diagnózist]. A demencia a vezető halálok az Egyesült Királyságban. Minden ma születő esetében, háromból egy demenciában fog meghalni.”

Nem meglepő, hogy Sir Jackie annyi tényt és adatot tud a betegségről. Nemcsak felesége, hanem sok régi barátja és kollégája harca is inspirálta, ezért a 2016-ban alapította Race Against Demencia kezdeményezést és azon dolgozik, hogy hozzájáruljon a demencia gyógymódjának megtalálásához.

A motorsport világán belüli kiterjedt befolyását a vezető kutató tudósok képzésének finanszírozására tudta felhasználni.

„Kezdtem ráébredni, milyen ereje van a Forma-1-nek Helen betegségében” – mondta Sir Jackie.

„Amikor autóversenyző vagy, minden nagyon gyorsan történik. Nagy-Britanniában a technológia terén vezetünk a világon.”

„Nem tudom elhinni, hogy olyasmivel kapcsolatban, amely több emberéletet követel, mint bármi más a világon, beleértve a rákot is, ennyire le vagyunk maradva. Hetven év, és még mindig nem találtunk gyógymódot. Az intézmény kudarcot vallott ebben. Ezért fiatal PhD hallgatókhoz fordulunk, hogy megpróbálják megtalálni a válaszokat.”

A helyzet szomorú valósága az, hogy minden kemény munkája ellenére Helennek már túl későn jönne bármiféle gyógymód.

„Ma egy barátunkkal ültünk ebédelni, és Sean Conneryről beszélgettünk, aki jó barátja volt [Helennek]. Sean is demens volt. Helen pedig azt mondta: ‘Nem volt demenciája’. Én pedig azt mondtam: ‘Persze, drágám’. Azt kérdezte: ‘Hogy van Sean?’, én pedig azt mondtam: ‘Sean meghalt, édesem’. És ő sírni kezdett”

„Vannak dolgok, amiket már nem talál normálisnak. Ma láttam először, hogy egyáltalán nem járt be a dolgozószobájába. Van egy szép szalonunk és egy nagyon szép tévészobánk, de Helen inkább a télikertben van. Nem akar már a kertbe sem kimenni. Nyugtalanító látni, hogy ideges lesz, amikor nem tud semmit sem önmagáért megtenni.”

Szerencsére Helen egyelőre még mindig felismeri a férjet, aki továbbra is keményen dolgozik, hogy mindenben segítse imádott feleségét.

Sir Jackie hozzátette: „Két nővérrel együtt utazunk. A nap 24 órájában szakellátásban részesülünk. Szerencsés vagyok, hogy a lehető legjobb embereket kaphatom. Megengedhetem magamnak, de ez csak azért van így, mert valaha autóversenyző voltam.”

„Azok az otthonok, ahol mások szenvednek,  nagyon lehangoló. Két szerelőm van, akik közreműködtek a világbajnoki címeimben. Demenciában szenvednek, és nem tehetünk ellene semmit. Ez az, ami vezérel. A Forma-1-ben a legjobb csapatot szerzed meg, hogy azonosítsd és megoldd [a problémkat]. Ez az a fajta gondolkodás, ami itt is kell. Ideje alkalmaznunk.”