Maga Steiner sem érti, hogy mitől került kult-státuszba

Günther Steiner elismerte, hogy ő sem érti, miért élvezi kultikus népszerűségét a Forma-1 világában.

A Haas csapatfőnöke a napi feladatai mellett bestseller-író is lett, ami a Drive to Survive sorozatnak köszönhetően egyfajta hírnévig katapultálta. A paddockban szókimondó személyiségként ismert Steiner jellemzően nem zárkózik el a kemény témáktól. A Spanyol Nagydíj kapcsán azonban forró lett alatta a talaj, miután úgy ítélték meg, hogy igazságtalanul kritizálta a Monacói Nagydíj hivatalnokait. A Speedcafe megkérdezték Steinert, mit gondol a népszerűségével járó figyelemről:

„Nem lehet ennek nem örülni, de az a furcsa, hogy amikor elérsz valamit úgy, hogy nem is tettél érte, és eljutsz oda, hogy erre magyarázatot kell adnod. Az emberek azt kérdezik, hogy mivel tudod ezt magyarázni? Azt mondom, nem, magamnak sem tudom megmagyarázni, hogyan magyarázzam meg másnak?! Az lett, ami. Azt hiszem, ez is egy olyan dolog, mint a Drive to Survive, senki sem gondolta, hogy a sorozat ennyire népszerű lesz – soha, de soha. Sokan megpróbáltak már ebből sorozatot csinálni, a Ferrari, és a Mercedes nem vett részt az első évadban, majd hirtelen ez a dolog ilyen nagyot lendült, és én is részese vagyok… Ez fura. Ha megpróbálsz valami ilyesmit csinálni, igen nehéz elérni, de ez most éppen a megfelelő helyen, a megfelelő időben volt.”

Bár nem tudja megmagyarázni, hogy ő mint személyiség miért ragadott meg ennyi embert, Steiner elismeri, hogy milyen értéket képvisel a sportág számára. A Forma-1 azon dolgozik, hogy megváltoztassa az imázsát, és új demográfiai csoportokat vonzzon a meglévő elöregedő rajongótáborához. Ennek érdekében azon dolgoztak, hogy a sportágban a karaktereket feljebb pozíciónálják, nagyobb hangsúlyt fektetve rájuk. Ennek köszönhetően olyan arcok, mint Steiner és Daniel Ricciardo világszerte meghódították a közönséget. A Haas csapatfőnök egyetért ezzel:

„Szerintem ez jót tesz a sportágnak. A sportunk nem csak az eredményekből él, hanem a karakterekből is, és a drámából. A dolog akkor él, ha több tartalma van, mint egy verseny – nem csak a futamokra gondolok, hanem bármilyen versengésre egymás közt. Vegyük példának a teniszt. Remek, de sokan élnek abból, hogy kik a legjobb játékosok az adott pillanatban, tudod, a karakterek. A régi időkben Boris Beckerrel volt ez, aki akkoriban érkezett a sportágba. És most, azt hiszem, egy ausztrál, Nick Kyrgios ilyen. A sportjuk ezekből a karakterekből él; nem csak Kyrgios, ő talán nem is világelső, de mindenki ismeri őt.”