Sebastian Vettel eldobta az agyát, mikor kiszámolta, mennyire környezetszennyező az életmódja

A négyszeres Forma-1-es világbajnok Sebastian Vettel elmondta, hogy miben látja a közlekedés jövőjét, hogy milyen út vezethet egy jobb világ felé.

A The Red Bulletin kérdésére elmondta, hogy az autóversenyzés minden pillanatát élvezte, de mára már vannak dolgok, amiket fontosabbnak tart ennél. Leginkább a gyerekeivel, a családjával töltött időt, és azt, hogy a maga szintjén mindent megtegyen annak érdekében, hogy a gyerekei egy élhető világban nőjenek fel.

Úgy fogalmazott, hogy „a dolgok, amelyeket egykor tiszta fehérnek látott, kaptak egy bizonyos árnyalatot”, és ő az a fajta ember, aki „nem hunyja be a szemét”, ha problémákról van szó.

Úgy látja olyan korba értünk, amikor már elképesztően aktívnak  kell lennünk, ha a környezetünk megóvásáról van szó, és mindenkinek a saját háza táján kell megvizsgálnia, hogy min tud változtatni. Vettel a családja mellett részben ezért is mondott le a versenyzésről.

„Néhány évvel ezelőtt elkezdtem mérni a karbonlábnyomomat. Az autóval megtett kilométereket felírtam, és minden repülést, minden éjszakai tartózkodásomat.”

Amikor láttam ezt a számot összehasonlítva az átlagemberével, eldobtam az agyam!

„Ezután lépéseket tettem annak érdekében, hogy csökkentsem az értéket.”

„Én 400 tonnával [szén-dioxid] kezdtem – csak az F1-gyel kapcsolatban. A végén 60 tonnára csökkentem.”

A The Red Bulletin összehasonlításként hozzátette, hogy egy 2021-es adat szerint egy átlagos német számára, tehát aki nem F1-es versenyzői életmódot folytat, ez a mennyiség ugyanannyi idő alatt 6 tonna.

Vettel elmondta, hogy gyerekként, mint a legtöbben, a jogosítvány megszerzése volt minden vágya, mert az volt a szabadság kulcsa. Mára más másként gondolkodik.

„Kezdetben sokat utaztam autóval, és hamar belefáradtam, hogy nagy távolságokat tegyek meg az úton” – mondta a négyszeres világbajnok. „Így került a képbe a repülőgép, később pedig a magánrepülőgép, mert az időmegtakarítás rendkívüli volt. De a visszalépés jól esett. Hogy jobban megtervezzem a dolgokat, hogy a saját kezembe vegyem azokat. Persze, vitorlással nem tudtam volna Ausztráliába menni, különben lemaradtam volna a versenyről. De amikor csak tehettem, élveztem, hogy újra a szárazföldön lehetek, és olyan dolgokat láthattam, amikről a repülőn lemaradtam volna. Rájöttem, hogy az állítólagos időveszteség valójában nem is veszteség.”

Arról is beszámolt, hogy jelenleg milyen járművei vannak, ha már autóról van szó.

„Porsche Taycan, ami elektromos, és egy VW busz belsőégésű motorral. A busz előnye, hogy a biciklitől a gyerekekig minden(ki) belefér.”

Véleménye szerint a hétköznapokban nem az a fő kérdés, hogy most elektromos autót használjunk-e, vagy belsőégésű motorral hajtottat. Hanem az, hogy milyen alternatívákat kínál a jövő.

„Ha előre tekintek, a mainál élhetőbb városokat látok. Ha elképzelem, hogy a tömegközlekedés sűrűbb és gördülékenyebb lesz, ha a vasúti alternatíva jobb lesz, mint ma, akkor talán már fel sem merül majd az autó vagy a repülő kérdése. Amint a lehetőség megfelelő lesz, a többség belemegy. Sokakból hiányzik a javulás jövőképe. Hogy ez jó lesz. A változás eleinte megijeszti őket. Szükségük van egy olyan képzeletre, hogy a jövőben a dolgok jobbak lesznek, mint ma.”

Pozitívnak tartja azt is, hogy sok vállalat felismerte, hogy vannak olyan feladatkörök, melyek kiválóan elláthatók otthoni munkavégzéssel, home office-ból is, ami máris kevesebb ingázót jelent.

Emellett úgy gondolja, hogy a mesterséges intelligenciának a mobilitásban is kulcsszerepe lesz a jövőben.

Illetve amit amivel az emberek könnyedén kímélni tudnák a környezetet az az, ha „csak úgy” nem ugranának el három napra egy másik kontinensre. De ehhez kell egy bizonyos szintű tudatosság.

„A mobilitásban az első lépés az e-mobilitásra való áttérés – a hatékonysága miatt, ami jelenleg még verhetetlen. A hidrogén szuper izgalmas. Általánosságban nem hiszek egyetlen megoldásban, hanem sok építőelem kombinációjában. Tudomásom szerint a légi közlekedésben az elektromos meghajtásra való átállás nem olyan közeli, mint az autók esetében. Ezért itt másfajta gondolkodásra van szükség. Anélkül, hogy korlátozni akarnánk a szabadságot: Muszáj három napra New Yorkba repülni? Igen, valóban vannak olyan emberek, akiknek ez szükséges. De csak kedvtelésből? Én vagyok az utolsó ember, aki bárkinek bármit is meg akar tiltani. De ha az ember tisztában van az összképpel, és tudja, hogy már ma is hány ember szenved az éghajlatváltozás miatt, akkor ez a kérdés valószínűleg már nem merül fel.”

Igyekszik tudatosan az egyensúlyra törekedni mert mint mondja,

megértem azokat az embereket, akik a klímakatasztrófában egzisztenciális fenyegetést látnak magukra nézve.

„Én személy szerint nagyon keményen dolgozom ezen az egyensúlyozáson, hogy ne hagyjam, hogy a félelem vezéreljen, és képes legyek élvezni a pillanatot. Itt is fontosnak tartom, hogy ne a tiltásról és a lemondásról beszéljünk, hanem az alternatívákat hangsúlyozzuk, és ezek gyakran már léteznek. A motorkerékpárokat lehet szintetikus üzemanyaggal is üzemeltetni.”

„Nem vagyok a bioüzemanyagok híve. Itt a földet takarmánytermesztésre használják, hogy üzemanyagot termeljenek – ez nem olyan nagy találmány. Tudunk jobbat is. Az autók és a motorkerékpárok kulturális javak. Sok jó dolog származik belőlük. Nem megszüntetni kellene őket, hanem életben tartani. A motorsport rajongóknak nem kell magyarázni, milyen jó érzés, amikor beindul egy V8-as. Érzel valamit. Csak jobbá kell ezt tennünk.”