„A „Senna” sikere után megkerestek a Schumacher-filmhez – de nem rajongok érte”

13 év telt el azóta, hogy a „Senna” dokumentumfilm a mozikba került, amely a Forma-1 rajongók új generációjának képzeletét is megragadta.

A BAFTA-díjas mű azoknak is újat nyújtott, akiknek volt szerencséjük élőben látni a brazil versenyzőt, hogy mekkora ikonikus tehetség volt a volán mögött, és milyen szerethető karakter volt a pályán kívül is. Asif Kapadia rendező fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy megragadja és bemutassa azt, ami a néhai Ayrton Sennát oly felejthetetlenné tette. Sikerült is mintegy 100 percnyi tiszta drámára zsugorítania a történetét.

A projekt hat évet vett igénybe Asif 2004-es bevonásától a film megjelenéséig, főként a rengeteg archív felvétel miatt, amelyeket aprólékosan át kellett nézni. Megérte ugyanakkor, mert a film a mai napig sokakat megérint, akik vagy először nézik meg, mert semmit sem tudnak az F1-ről és Senna történetéről, vagy pedig azok, akik már kétszámjegyű megnézésénél járnak.

Míg a „Senna” kronologikus formában, narráció és mai interjúk nélkül mesélt, ellentétben azzal, ahogyan mostanában sok dokumentumfilm készül, addig a 2021-ben a Netflixen bemutatott „Schumacher” című film a német történetének elmesélése során valóban az egyes időszakok között ugrált. Döntő fontosságú, hogy Michael Schumacher története befejezetlen marad, és a 2013-as síbalesete óta a betegséggel folytatott küzdelmét övező magánélet még inkább misztikussá teszi a rajongók számára, hogy megismerjék a kulisszák mögötti részleteket – például a feleségével, Corrinával készült ritka interjúkat.

A dokumentumfilm rengeteg dicséretet kapott, de nem értékelték annyira, mint a Sennát. Asif később az Oscar-díjas Amy-t rendezte, amely a tragikus sorsú énekesnő, Amy Winehouse életét mesélte el. Ezen filmje megjelenése után pedig az elhunyt Maradonával tért vissza a sportolói dokumentációhoz.

Bár Schumacher története – nagyon is a mai napig – kétségtelenül lenyűgöző, Asifnak nem feltétlenül érdeke, hogy ezt feltárja. Mindez annak ellenére, hogy szereti a Forma-1-et, és különösen egy másik egykori Ferrari-ikont, a Senna-korszakból. Asif bevallotta, hogy még mindig nem látta a Netflix által forgalmazott dokumentumfilmet. Nemrég pedig részt vett a „Senna” nemrégiben újból megtartott vetítésén a londoni The Garden moziban. Asif elárulta, hogy ő maga lehetett volna a projekt mozgatórugója. Ebben az esetben azonban Schumacher múltjának és jelenlegi életének egy egészen más oldalát láthattuk volna. A Daily Star Sportnak így nyilatkozott:

„Valóban felvették velem a kapcsolatotm hiszen ismerem Jean Todtot, és jó néhány embert, akik akkoriban a Ferrarinál dolgoztak. Ugyanakkor kaptam egy kis lökést Jean Todt partnerétől, Michelle Yeoh-tól. Korábban már forgattam vele filmet. Kaptam tőle egy üzenetet, hogy „Érdekelne-e ez éged?”. Őszintén mondom, nem voltam érdekelt. És őszintének kellett maradnom.

Azt szeretem ebben a korszakban, hogy a legjobb autósok és a legjobb autóversenyzők versenyeztek egymással. Amit borzasztóan unalmasnak találok, az az, hogy az egyik kiváló versenyző azt mondja, hogy „akarok egy sz*** csapattársat, hogy mindent megnyerhessek”. Nem látom ennek az értelmét, szerintem a Forma-1 legunalmasabb korszakai ilyenek. Most is ez van, hogy van egy pilóta, akinek a legjobb technikája van, meg minden. És aztán még ha nem is nyernek, az utolsó körben megváltoztatják a szabályokat, ami egy hatalmas baromság volt. Az igazat megvallva, nem voltam nagy rajongója Schumachernek.”

Miután Ayrton Sennát és Diego Maradonát – a sportágaik két kiváló személyiségét – bemutatta, van még valaki, akinek az életművébe Asif a jövőben betekintést nyújtana?

„A karakterek jönnek-mennek, de nem sok olyan van, ahol a személy és a film igazán motivált engem. Szinte valamiféleképpen tudat alatt, vagy még aztán végül tudatosan is, a „When We Were Kings”, a Muhammad Ali-film volt, amire emlékszem, hogy még diákként láttam az Empire Leicester Square-en, és nagy Ali-rajongó voltam.

Szóval az a film és az a mód, ahogyan a doki eljátszotta őt, és kiválasztott egy bizonyos pillanatot, és az a dzsungelben dübörgő szakasz az életében tényleg az egyik olyan sportfilm volt, és egy olyan karakter, ami arra késztetett, hogy azt gondoljam: ‘ha filmet csinálok Sennáról, azt akarom, hogy olyan érzés legyen, mint ez. Azt akarom, hogy meghatódjak, mint amikor Muhammad Alit látom a csúcson, és élvezem, hogy a legszebb módon látom őt.

Azt is tudom, hogy az emberek megpróbálták, de egyetlen színész sem lehet jobb Muhammad Ali, mint maga Muhammad Ali. Senki sem lehet jobb Ayrton Senna, mint Ayrton Senna maga. Senki sem fog olyan jól kinézni, mint ő, senki sem fog úgy beszélni. Senkinek sem lesz olyan akcentusa, mint neki, és úgy vezetni, mint ő. Szóval ő vezet, tudod, nem valaki, aki csak eljátssza őt. Szóval Muhammad Ali volt az a személy, akire mindig is gondoltam a múltban – még nem igazán tudom, hogy ki lesz a következő.”

Végül nevetve bevallotta:

„Nem sokan vannak, akikre még egyszer ugyanígy szeretnék ennyi időt fordítani.”