Amikor a Honda el akarta adni Forma-1-es csapatát, Ross Brawn és Nick Fry egy Achilleas Kallakis nevű emberrel készült megvetetni a csapatot, de szerencsére időben gyanús lett nekik a személy.
De később rossz előérzetük támadt a befektetővel kapcsolatban. Észrevettek valamit, amit még a világ nagy bankjai sem szúrtak ki.
A 2008-as világválság hatására a Honda úgy döntött, hogy gyorsan kivonul a Forma-1-ből. A Honda arra készült, hogy egyszerűen becsődölteti a csapatot de Brawnnak és a csapat vezérigazgatójának, Nick Frynak sikerült meggyőznie a Hondát, hogy várjanak csak addig, amíg találnak egy vevőt. Erről részletesen is beszélnek a Disney+ streaming platformon elérhető Brawn című, a BrawnGP létrejöttéről és 2009-es évéről szóló dukimentumfilm sorozatban.
Amikor 2008 decemberében bejelentették a Honda csapat eladását, és a sok leendő vevő között volt egy Achilleas Kallakis nevű férfi, aki azt állította, hogy milliárdos hajótulajdonos, aki állítólag a „San Marino Köztársaság nagykövete a Brunei Szultánságban”, derült ki Crispian Besley a „Driven to Crime” című könyvéből.
A furcsa címeket félretéve Brawn és Fry megegyeztek, hogy találkoznak Kallakisszal, annak londoni irodájában, ahol úgy tűnt, mintha jótékonysági szervezetek, politikusok, művészeti galériák és mások leveleit hagyták volna véletlenül egy dohányzóasztalon. Az első találkozó állítólag jól sikerült, és Kallakis nem sokkal később meglátogatta a csapat brackley-i bázisát. Ehhez azonban személyzet parkolóját kellett kiüríteni, hogy elférjen Kallakis hatalmas helikoptere.
Ezután puccos vacsorák és partik következtek, de Brawn és Fry számára valami gyanús lett.
A „Survive, Drive, Win” című könyvében Fry megjegyezte, hogy őt és Brawnt megdöbbentette Kallakis félvállról tett megjegyzése, miszerint nem tudja elhinni, hogy a két férfi „elég hülye” ahhoz, hogy brit adót fizessen.
Furcsa érzésük akkor is megmaradt, amikor Kallakis megmutatta nekik műgyűjteményét. Bár egyikük sem volt olyan műértő, hogy meg tudja állapítani azok eredetiségét, irreálisan nagynak találták a férfi gyűjteményét.
Brawn és Fry felbéreltek hát egy nyomozót, hogy többet megtudjanak Kallakis múltjáról. Valamint megkérték Sir Jackie Stewartot, hogy említse meg új barátjuk nevét a görög királynak, akinek ismernie kellett volna országa állítólag magas rangú tagját. Stewart később közölte, hogy a görög király nem ismeri Kallakiszt, de addigra Brawn és Fry két levelet kapott, két különböző személytől, akik állítólag kezeskedtek Kallakiszért. A levelek megfogalmazása azonban kínosan hasonló volt.
Aztán a nyomozó is közölte, hogy nincs információ Achilleas Kallakisról.
Volt azonban egy jelentés egy Stephan Kollakis nevű úriemberről, akit elítéltek hamis brit uradalmi címek amerikaiaknak való eladásáért.
Kallakis tagadta az állításokat, és utasította Brawnt és Fry-t, hogy készítsenek egy jelentést a Hondának, amely őt állítja be ideális vevőként. Ők azonban ezt visszautasították, és ezzel kimásztak a slamasztikából, mielőtt még belekeveredhettek volna.
Később ugyanis kiderült, hogy Kallakist „Nagy-Britannia legsikeresebb sorozatos bizalmi csalójaként” emlegették. Az Egyesült Királyságban valaha elkövetett legnagyobb jelzáloghitel-csalásért volt felelős.
Egy Alexander Williams nevű bűntársáról, aki nagyrészt felelős volt a csalárd dokumentumok előállításáért (például a Brawn és Fry által kapott furcsa levelekért), Kallakis azt állította, hogy egy olaj- és ingatlanmágnás rokona. Ez lehetővé tette számára, hogy a bankokat átverje, és azok jelzáloghitelt adjanak neki túlzó értékű irodákra.
Kallakis az egész Egyesült Királyságban nagy presztízsű ingatlanokat vásárolt, és banki hiteleket szerzett azzal, hogy azt állította, hogy egy hongkongi ingatlantársaság hajlandó egy halom pénzt előre kifizetni a bérlők nemfizetése elleni garanciaként.
Crispian Besley azt írja a Driven to Crime című könyvében, Kallakis képes volt „borozgatni” a bankárokkal, hogy teljes bizalmat szavazzanak neki, olyannyira, hogy azok még közvetlenül sem keresték meg a hongkongi céget. Nem meglepő ezek után, hogy ez a vállalat a bíróságon azt állította, hogy fogalma sem volt arról, hogy ki volt Kallakis, és hogy nem állt vele semmilyen kapcsolatban.
Nick Fry könyvében így reflektál a Kallakisszal való kapcsolatra:
„Visszatekintve meglepőnek tűnik, hogy nem osztottuk meg aggodalmainkat a rendőrséggel, de abban az időben nem volt okunk feltételezni, hogy jelentős bűncselekményeket követett el.”
„Visszatekintve az is rendkívülinek tűnik, hogy viszonylag gyorsan sikerült Kallakist lefülelnünk és kizárnunk a Hondával való üzletelésből, miközben több nagy európai bank, amely több százmillió fontot kölcsönzött neki, nem vizsgálta ki megfelelően, ami jelentős költségekkel járt számukra.”
Kallakist később megfosztották vagyonától, és hét év börtönbüntetésre ítélték. Az egyik ügyvéd fellebbezett a döntés ellen, de nem a büntetés csökkentése, hanem növelése érdekében. Ennek eredményeként Kallakis további négy évet kapott.
Ne hagyd ki Keanu Reeves doku sorozatát a Brawn GP-ről, mert kiváló!
