1997-et írunk, és Alain Prost volt akkor a legsikeresebb élő Forma-1-es pilóta 51 futamgyőzelemmel és négy világbajnoki címmel.
A legjobb, akit az akkori mezőny fel tudott mutatni, egy kétszeres bajnok, egykori gokartos és Mercedes sportkocsi pilóta a németországi Kerpenből, 22 győzelemmel a neve mellett. Eközben az egyetlen másik aktív világbajnokot épp akkor rúgták ki a Williams versenyüléséből, és végül az Arrowshoz viszi az 1-es rajtszámot. Így az eredményei nincsenek veszélyben. Az öröksége már szilárdan biztosított, így mit tesz? Természetesen saját versenycsapatot alapít.
Ezt tette tehát Alain Prost 1997 elején, amikor átvette a Ligier-t, és megvalósította régi vágyát, hogy a Prost Grand Prix-t indítsa a rajtrácson. A francia harcias reményei az F1-ben hamar szertefoszlottak. A kaland Prostot a szakadék szélére sodorta, és amely 2002-ben ezen a napon bukott meg. A Prost Grand Prix 1997 és 2001 vége között 83 futamon indult. Három dobogós helyezést értek el, de maga Prost visszatekintve a vállalkozásra a „legnagyobb hibájának” nevezte azt.
Az 1997-es év ígéretesen alakult, hiszen Olivier Panis a csapat második futamán Brazíliában harmadik lett. Spanyolországban pedig egy második helyet szerzett. A 6. barcelonai forduló után Panis 15 ponttal a harmadik helyen állt a tabellán, a bajnokesélyes Jacques Villeneuve és Michael Schumacher mögött.
Ennél jobban nem ment már a Prost GP-nek, mivel Panis Kanadában lesérült. Ez megakasztotta az épülő lendületet, de 1998-ra a motorpartnerük a Mugen-Honda kiszállt a Peugeot miatt. A teljesen francia alakulat részeként a Peugeot tulajdonképpen megváltoztatta a motorszerződés feltételeit, és arra kényszerítette Prostot, hogy fizessen a motorokért, ahelyett, hogy ingyen kapta volna őket.
A csapat riasztó ütemben csúszott lefelé az erősorrendben, az 1998-as és 1999-es szezonban összesen mindössze 10 pontot szereztek, ebből hatot Jarno Trulli révén az 1999-es kaotikus Európa Nagydíjon, amelyet Johnny Herbert nyert meg Sir Jackie Stewart csapatával. 2000-ben nem szereztek pontot, 2001-ben pedig csak négyet, mivel az istálló pénzügyi nehézségek közepette botladozott, miközben az F1 új gyártói korszaka a Toyota és a BMW érkezésével felvirágzott. Prostnak nem volt más választása, mint a 2002-es idény előtt bezárni a csapatot, amiről ma már így gondolkozik:
„Amennyiben egy hibát elkövettem, az ez volt. Jobb lett volna, ha nem csinálom meg. Nem kellett volna az utolsó pillanatban meghoznom ezt a döntést. Két nappal a szerződés aláírása előtt már nem akartam ezt bevállalni. Volt egy tervezetünk a Peugeot-val, és egy szerződésünk öt évre szóló ingyenes motorokra, rengeteg fejlesztéssel. Aztán két nappal az aláírás előtt visszajöttek, hogy csak három évről lehetne szó, és fizetnem kellett a motorért… Végül boldoggá tett, hogy abbahagytam.”
Prost később a Renault és az Alpine tanácsadója lett, mielőtt a 2022-es idényük előtt keserűen távozott az alakulattól.
Ezen a napon: Alain Prost csípőből lemajmozta a Forma-1-es mezőnyt