Prost: Jobb voltam mint Senna, mégis alábecsülnek, nem tudom, miért

Mindenki számára ő volt Alain Prost, a Professzor, aki egyike azon keveseknek a Forma-1 történetében, aki a McLaren, a Ferrari és a Williams csapat pilótájaként összesen 51 futamgyőzelemre volt képes, de mindenekelőtt négy világbajnoki címre. 

Csak Fangio, Schumacher és Hamilton teljesített jobban, mint Prost, aki arról ismert, hogy Ayrton Sennával egy soha nem látott rivalizálás főszereplője volt, viták, a pályán való ütközések, majd egy utolsó kézfogás a dobogón Adelaide-ben, ami még mindig melengeti a szívet. A MotorSportnak adott interjújában a francia mégis lehetőséget kapott arra, hogy újraélje a Senna előtti és utáni időszakot felölelő pályafutását a királykategóriában:

„Nem tudtam, hogy mennyire jó, de mi tudtuk, megértettem – mondta, utalva a Nürburgringen 1984-ben rendezett Mercedes 190E versenyre, amelyen ő szerezte meg a pole-t, és a brazil elsőként indult. Csak 1988-ban, amikor láttam őt ugyanabban az autóban, értettem meg, hogy mennyire jó. Akkor, az első közös tesztünkön Imolában felfogtam, hogy nehéz lesz. Korábban szerettem futni, szerettem küzdeni. Nem mondhatom, hogy ugyanúgy élveztem, nem akarok hazudni. Emlékszem, hogy Nelson Piquet és én együtt mentünk nyaralni abban az évben, amikor a bajnoki címért harcoltunk, 1983-ban. Keke Rosberg elképesztő volt, az egyik legjobb csapattársam. Az év elején mindenki azt mondta, hogy ebből katasztrófa lesz. Aztán, amint Ayrton megérkezett, elértünk egy olyan szintet, amitől nyilván némileg kevésbé szórakozol. Sokat szenvedtem, így már nem tudod ugyanúgy élvezni ezt.”

De mik voltak a főbb különbségek Senna és Prost között? Egy olyan kérdés, amire a francia szintén egy megjegyzéssel válaszolt:

„Ayrton többet pánikolt. Én voltam a „Professzor”, a precíz. Ő „misztikus” volt, és ez jobban tetszett az embereknek. Azt kell mondanom, hogy olykor tényleg lenyűgözött az időmérőkön, nem emlékszem pontosan melyeken, de versenykörülmények között soha. A futamokon és a bemelegítésben legtöbbször én voltam gyorsabb. Néha elgondolkodom azon, miképp fognak rám emlékezni. Viccesen hangzik, de teljesen alulértékelnek! Tudom, értem. Nem tudom, miért, de bizonyos értelemben ez az én védjegyem.”

Végül némi bölcselkedés a Sennáéhoz képest a tulajdonságaival kapcsolatban, a többi csapattársát is figyelembe véve:

„Úgy tűnik, mintha mindig is így lett volna, ez a történelem része. Nézd meg a többi volt csapattársamat: Watson, Arnoux, Cheever, Lauda, Rosberg, Johansson, Mansell, Alesi és Hill. Senki se beszél róluk. Öt világbajnok volt a csapattársam, tehát ez egy kicsit szégyen, de így mennek a dolgok. Ma már ott van a közösségi média, és mindenki visszanézi a videókat a csatáinkról. Néha tényleg nem értem, a karrierem nem csak két-három évig tartott.”