Körülbelül 1 hónapja a Red Bull egyik instasztorijából megtudtam, hogy a központjukban, Milton Keynesben tartanak futamvetítéseket. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az osztrák futam pont a londoni nyaralásom idejére esett, így ezt jelnek vettem, és ezzel a lendülettel be is fizettem magam.
Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, még annak ellenére sem, hogy a Red Bull már két héttel az esemény előtt elkezdte csöpögtetni az információkat: hova kell érkezni, mi a dresszkód, mi lesz a pontos program. Elvárások nélkül érkeztem és vártam, hogy mi lesz.
Tanultam az első Milton Keynesbe tett utazásomból, úgyhogy a pályaudvaron rögtön taxiba szálltam, ami 10 perc alatt el is vitt a kampuszra. Éppen kapunyitásra érkeztem, páran már vártak a helyszínen, éppen őket engedték be. Becsipogtatták a jegyemet és kaptam egy látogató kártyát a nyakamba sárga akasztóval, ami azt jelentette, hogy az én csoportomnak a trófea körút 12-kor fog kezdődni. Ekkor 11 óra volt, úgyhogy egy órám volt körülnézni.
A vetítés az MK7 épületben került megrendezésre (ez egyébként a hely irányító számának az első 3 karaktere). Amit biztos már láttatok máshol is, ott van a történelmi fal a nagyobb mérföldköveikkel, aztán pedig a központi teremben az autók félkörben elrendezve. Teljes extázisba kerültem, miután áthaladtam a folyosón. Nem vagyok igazából Red Bull rajongó (pssszt!), de olyan volt a terem, mint a csapatnak a lelke, valami szentély, és tényleg annyira el voltam alélva, hogy az is lehet, hogy pár könnycseppet elmorzsoltam.
Az egy óra nagyon gyorsan elszaladt – mindent megnéztem, elolvastam, lefotóztam, aztán ismétlés. Szétnéztem a merch boltban is, de nem vettem semmit (már így is több Red Bull merch-öm van, mint amire valaha gondoltam, hogy lesz). Volt még sim racing is, de arra kevésbé éreztem az inspirációt (a lassú kanyarokban nagyon béna vagyok, meg mit szépítsük, általában a szimulátorral sem állok a helyzet magaslatán). A trófea körútra egy másik épületben került sor, úgyhogy amíg átvezettek minket, a túravezető elmondta dióhéjban a Red Bull Racing történetét.
Maga a trófeaterem valami hihetetlen: háromszázvalamennyi trófeájuk van, nem emlékszem a pontos számra, de az összes közül számomra a tavalyi magyar nagydíjról szerzett trófeák voltak az egyik fénypont. Ugyanis megtartották a Lando által összetört darabot is, de lett csináltatva új is, úgyhogy a túravezető viccelt vele, hogy szerinte ők az egyetlen csapat, akik egyetlen futam után 4 trófeával tudtak távozni. A másik fénypont pedig a konstruktőri és versenyzői trófea, ami előtt ámulattal álltam körülbelül 3 percig, és több fotót lőttem róluk, mint bármi másról. Aazért csak 3 percig, mert utána sürgettek minket, hogy menni kell vissza.
A futam előtt még volt egy 15 perces kérdezz-felelek rész a Red Bull főstrategistájával, Hanna Schmitz-cel, aki ott volt személyesen, és mesélt pár dolgot a munkájáról: élményekről, kedvenc pályáról, a Max és Checo közötti különbségekről, hogy mi várható a futamon, aztán lehetett kérdezni!
Utána az ebéd következett, és természetesen hozták az osztrák témát, úgyhogy wiener schnitzelt szolgáltak fel, desszertnek pedig apfelstrudelt (és nem tudom, hogy honnan szedték, de olyan finom almásrétest még életemben nem ettem).
A berendezés egyébként nagyon otthonos volt, karosszékek, babzsákok, kanapék biztosították a kényelmet, és gyors számolás után arra jutottam, hogy 50-nél nem lehettünk többen. Ez ideális volt, így sehol nem kellett sorban állni, tolakodni (nem mintha ilyen veszély bárhol is fenyegetne Angliában), és mindent lehetett látni, hallani.
Én egy háromszemélyes kanapén foglaltam helyet, mert minél közelebb szerettem volna lenni a kivetítőhöz, és lettek kanapé társaim is, akik közül az egyikről kiderült, hogy hozzám hasonlóan inkognitóban van jelen, mert egyébként Ferrari drukker. Úgyhogy megbeszéltük, hogy ha bármi balszerencse éri Verstappent, akkor megpróbálunk nem túl látványosan örülni neki.
Egyébként színt vallok, elsősorban Sainz és McLaren drukker vagyok, de az eseményre azért beszereztem egy Red Bull pólót, és csináltam karkötőket is, mert írták, hogy smart casual vagy merch a dresskód. Meg egyébként is, én már csak ilyen csapatszédelgő vagyok, a Red Bullal sincs semmi bajom, és Verstappent is bírom.
Már egészen korán elkezdtük nézni a futam előtti műsorokat, aztán pedig jött maga a verseny. Nagyon örültem, hogy izgalmas volt, mert a Norris-Verstappen előzgetéseknél, és aztán a balesetnél harapni lehetett a feszültséget a szobában, és hallani az elfojtott frusztrációt is. A kanapétársammal fogtuk a fejünket Leclerc ismételt balszerencséjén, a futam végén pedig Russell megkapta a neki kijáró örömujjongást és tapsot – végülis Angliában voltunk.
A pódium ceremónia alatt körbejárt néhány felszolgáló és pezsgőt osztogattak (ami mondjuk jobban illett volna ahhoz, ha a Red Bull nyer, de ezt nem lehetett megjósolni), aztán még kiosztották a díjakat a kvízen helyesen tippelőknek (mi lesz a leggyorsabb kör, mi lesz a Red Bull leggyorsabb boxkiállása és ki fog először kimenni a boxba). Utána utunkra bocsátottak minket, de mindenki kapott egy Red Bull baseball sapkát szuvenírként, és pilóta kártyákat is lehetett vinni.
Összességében CSODÁLATOS nap volt, gyorsan elrepült az idő. A belépő nem két fillér volt (főleg ha hozzáadom az útiköltséget is), de szerintem nagyon jó lehetőség, egészen különleges élmény úgy nézni egy futamot, hogy F1-es autók vesznek körül, ráadásul azzal a körítéssel, amit kaptunk!
A Red Bull nem az egyetlen csapat, ahol van erre lehetőség: a Williams is rendez hasonlókat (őket jövő vasárnap fogom meglátogatni), a többi csapatról nem tudok, de ha ti igen, akkor javítsatok ki!
Volt esetleg bárki hasonlón? Nektek milyen tapasztalataitok vannak?
