A brit Mike Beuttler az 1970-es évek elején versenyzett a Forma-1-ben, és Ralf Schumacher tegnapi posztjáig ő volt a Forma-1 történetének egyetlen versenyzője, aki felvállalta, hogy meleg.
Beuttler 1971 és 1973 között volt a Forma-1-es mezőny tagja, ám az utáni élete rejtélyes, ugyanis élete utolsó 14 évéről még a legközelebbi barátai sem tudtak semmit. Ők is csak a családtól értesültek a brit haláláról, aki 48 évesen AIDS-ben halt meg.
Igazi furcsaságnak mondható talán, hogy pont abban a korszakban volt tagja az F1-nek, amikor a versenyzők – James Hunttal az élen – híresen nagy nőcsábászok voltak, és ezt nem is rejtették véka alá. Így aztán akkoriban igencsak kitűnt egy versenyző a homoszexualitásával, főleg mert nem voltak még a Racing Pride-hoz hasonló szerveződések.
Hogy milyen ember is volt ő maga, arról egykori barátja, az újságíró Ian Phillips mesélt korábban a BBC Sportnak.
„Mike mindent kiadott magából a pályán, nem volt egy fényes tehetség, de nagyon keményen dolgozott. Én tisztában voltam azzal, hogy meleg, de az én világomban ez nem számított” – emlékezett vissza.
Beuttler számára viszonylag egyenes út vezetett a Forma-1-be, hiszen az F3-ban szép sikereket ért el a ’60-as évek végén, majd az F2-ben is tudott futamot nyerni. Phillips még az F2-es korszakában találkozott vele.
„Elég csendes volt, főleg Hunthoz vagy Mike Hailwoodhoz képest. Hihetetlenül barátságos srác volt, de belül nagyon komoly elhatározásai voltak, és véresen komolyan vette a versenyzést.”
Olyannyira komolyan, hogy a versenytársak szemében ő egy nagyon kemény és agresszív versenyző volt, aki nagyon nem szerette, ha megelőzték. Ez utóbbi elkerülése érdekében mindent megtett, olykor akár a szabályosság határain túl is. A társai így a ’Blocker’, vagyis a blokkoló, feltartó becenévvel illették.
Beuttler az 1971-es Brit Nagydíjon mutatkozott be az F1-ben, egy privát March autóval. A versenyzői karrierjét a tőzsdeügynök barátja finanszírozta. A Kanadai Nagydíjon pedig a gyári csapat színeiben is indulhatott Niki Lauda és Ronnie Peterson csapattársaként. A karrierje többi versenyét privát autóval teljesítette.
„Talán nem állt készen a Forma-1-re, amikor bemutatkozott, de remek csapat támogatta őt. Ezt az ambícióival kompenzálta, minden egyes alkalommal amikor kimászott az autóból szakadt róla a víz, és kidülledtek a szemei” – folytatta Phillips.
Két futam kivételével az 1972-e szezont is végig teljesítette, de a legsikeresebb idénye au 1973-volt. Ekkor érte el a legjobb eredményét: egy hetedik helyet a Spanyol Nagydíjon. Összesen ötször végzett karrierje során az első tízben, de mivel akkoriban csak az első hat kapott pontot, így pont nélkül ért véget a pályafutása. 1973-ban kitört az Egyesült Királyságban az olajválság, a csapatának nem volt pénze a folytatásra, ő maga pedig 34 évesen végleg visszavonult a versenyzéstől.
A visszavonulása után az Egyesült Államokban telepedett le, San Franciscoban és Los Angelesben töltötte a legtöbb idejét.
Amerikai élete azonban a mai napig rejtély és nem tisztázott, de a jelentések szerint az üzleti életben találta meg a számításait.
„Úgy sejtem, hogy melegként jóval könnyebb volt Amerikában élnie azt az életet, amit szeretett volna, mert Londonban még nagy tabu volt a homoszexualitás. Talán meg akarta találni a saját generációját, akikkel szabadon és nyitottan élhet. De az F1 után teljesen eltűnt. Nem tudom, volt-e valaki, a családján kívül, aki kapcsolatba lépett vele. 1988 december 29.-én kaptam egy hívást ismeretlen számról. Ennyit mondtak a telefonba: ’Mike Beuttler nővére vagyok, és szomorúan tudatom, hogy ő Los Angelesben AIDS-ben elhunyt.’ Olyan remek pasas volt…” – zárta gondolatait.
Beuttler homoszexualitásáról mindenki tudott a paddockban, de sosem kapott negatív megjegyzéseket másoktól. Mindenki elfogadta a másságát. A halála óta – részben neki köszönhetően is felbátorodva – számos motorsportban versenyző coming out-olt és vállalta fel a homoszexualitását. Ilyen például a korábbi Le Mans kategória győztes Danny Watts.
Beuttler örökségekének tulajdonítható a Racing Pride nevű szervezet, melynek célja, hogy támogassa az LMBTQ versenyzőket. Ennek társalapítója Richard Morris, aki szintén autóversenyző volt, nagykövete pedig Matt Bishop író, egykori F1-es újságíró, PR-os, aki több csapatnál is megfordult sajtósként.
