Még a Brit Nagydíjon a Forma-1-es paddockba látogatott a svéd Marcus Wandt, az Európai Űrügynökség űrhajósa, aki átadta az FIA elnökének Mohammed Ben Sulayemnek azt az FIA zászlót, amelyet az év elején a Nemzetközi Űrállomásra vitt magával a szövetség 120. évfordulója alkalmából.
Egyben ő adta át George Russellnek a Brit Nagydíj pole pozíciójáért járó Pirelli-díjat (a nyitóképen).
2024. január 18-án a korábbi vadászpilóta a világűrbe repült, hogy részt vegyen a Muninn küldetésben az ISS (Nemzetközi Űrállomás) fedélzetén. A Föld körül 17 900 mérföld/órás (20 800 km/h) sebességgel keringő Marcus Wandt háromhetes tartózkodása során közel 20 európai kísérletet támogatott, és több mint 100 órát töltött tudományos és technológiai bemutatókkal. Ezek közé tartozott a Surface Avatar kísérlet, amelynek során egy csapat robotot irányított a Földön az űrből, hogy segítsen előkészíteni a jövőbeli robotikus távműködtetést, valamint az Orbital Architecture kísérlet, amely azt vizsgálta, hogy az emberek fizikai és pszichológiai jólétét hogyan befolyásolhatja a szélsőséges és zárt környezetben való élet.
Az FIA egy izgalmas interjút is készített az űrhajóssal a sebességről, az innovációról, a pozitív változások ösztönzéséről és arról, hogy az F1-es pilóták nem sokban különböznek az űrhajósoktól.
„Rengeteg munka volt ez alatt a három hét alatt az ISS-en. És 100%-ban sikeres volt. Mindent elvégeztünk. A küldetés fantasztikus volt, de emellett ott van az egész élmény, hogy az űrben lártam” – mesélte Wandt.
„Már az is elképesztő volt, hogy beszálltam abba a rakétába, abba az űrhajóba, befeküdtem vagy ledőltem, és néztem a visszaszámlálást, amit már többször láttam a szimulátorban. Ennél is fontosabb volt a tudat, hogy amikor elérjük a nullát, az a kilenc Merlin hajtómű beindul, 7,2 millió newton erővel, és elkezdünk gyorsulni… Sok vadászgéppel repültem már a pályafutásom során, de ez a gyorsulás itt… Egyből elkezdődik, és csak növekszik, növekszik és növekszik és növekszik a végtelenségig. Az agyad szinte sikít. Olyan gyorsan megy. Több mint 27.000 kilométer per óra. Elképesztő, de nagyon szórakoztató. Nagyon ajánlom az utazást!
Mesélt arról is, hogy milyen kísérleteket végzett az űrállomáson.
„Sok élettani vagy élettudományi kísérletet végeztem, ahol én voltam a kísérleti alany. Tehát vérvizsgálatokat, agyi szkenneléseket és hasonló dolgokat végeztem az űrrepülés előtt, alatt és után. Az ezekből származó eredmények nagy része felhasználható a földi orvostudományban. És ez nagyon jól hangzik számomra, amikor az űrben lévő környezetet olyan dolgokra használhatjuk fel, amelyek mindenkinek hasznára válhatnak itt lent.”
„Aztán a technikai bemutatókat is végeztem, ahol az űrből irányítottam a földön lévő robotokat, és néha alacsony szintű irányítást végeztem, tényleg minden mozdulatukat ellenőriztem, és néha magas szintű parancsokat adtam a Földön lévő különböző avatárok közötti együttműködésre, miközben az űrben voltam. Ez elég fantasztikus volt.”
Felvitte magával az FIA zászlaját is a szövetség 120. évfordulója alkalmából, valamint hogy felhívja a figyelmet az FIA és az ESA (Európai Űrügynökség) innováció, tudomány és mérnöki tevékenység iránti elkötelezettségére. Wandtnak feltették azt a kérdést is, hogy milyen párhuzamot tudna vonni az autósport és az űrkutatás között.
„Nagyon sok van. Először is, az a fajta innováció, ami mindkettőben megvan, nagyon hasonló. Van egy doboz, amin belül kell maradnod, és vannak eszközeid és tudásod, amivel új ismereteket építhetsz. Innoválnod kell és feszegetned a határokat, miközben nagyon is tudatában kell lenned a biztonságnak, és közel kell kerülnöd ezekhez a határokhoz anélkül, hogy túllépnéd őket. Azt hiszem, pontosan ezt tesszük az űrrepülésben is.”
„És ott van még az egész csapatmunka, ahol van egy pilóta vagy egy űrhajós, de a csapat sokkal nagyobb, mint ők. Van egy személy, aki végrehajtja a műveleteket, de mindenki, aki mögötte áll, lehetővé teszi és megvalósítja az innovációt. Ezt nagyon fontos elismerni, és ez ugyanúgy igaz az űrrepülésre, mint a motorsportra.”
„Végül ott van az egész ember-gép interfész és interakció, amikor űrhajósként egy űrjárműben utazik valaki az űrbe, és függ attól, hogy a rendszer működik-e. Tudnia kell, hogyan működik, hol vannak a gyengeségei, hol vannak az erősségei, és hogyan lehet ezeket kihasználni. Ugyanez a helyzet akkor is, amikor repülőgépet vagy autót vezetünk. Akár vezetsz, akár egy űrhajót vezetsz, folyamatosan értékeled, és folyamatosan visszajuttatod az információkat a mérnöki csapatnak, mondván: ‘hé, ez jobb lenne, ha így csinálnánk, és ez az oka’.”
„Nagyon sok közös dolog van, amiből tanulhatunk, és ezt a tudást a közösségen kívülre is elvihetjük, és ez tetszik nekem. Ha van egy terület vagy valami, ami iránt szenvedélyesen érdeklődsz, és sokan vannak, akiknek ugyanez a szenvedélye, akkor elkezdesz ugyanazon cél felé haladni, és új innovációkat érhetsz el, új tudásszintekre juthatsz, és olyan dolgokat hozhatsz létre, amelyek máshol nem történtek volna meg. Ez az, ami engem hajt, és ezt látom itt és az űrközösségben is.”
Wandt szerint nagyon fontos az is, hogy ezt a tudatosságot eljuttassák az iskolásokhoz, hogy megismertessék a STEM-tárgyakban (tudomány, technológia, mérnöki ismeretek és matematika) és a kapcsolódó karrierekben rejlő lehetőségeket.
„Sok egyetemre járok, de középiskolákba és gimnáziumokba is, és a legtöbb gyerek nagyon kíváncsi. Amíg csak egy kicsit is elgondolkodtatod őket, addig nem tudják abbahagyni a kérdezősködést, ami nagyon szórakoztató. Csak tudatni velük, hogy a mérnöki, matematikai, természettudományos és technológiai területen rengeteg lehetőség van a kreativitásra, és hogy ezt a szenvedélyeddel is ötvözheted, ez az, amit nagyon szeretek. Látni lehet, ahogy a szemükben fellobban a tűz, és ez nagyon jólesik nekem, mert úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit én csinálok, és amit itt az F1-ben is tesznek, hogy inspiráljuk a fiatalokat. Úgy gondolom, hogy az FIA és az Európai Űrügynökség is eszközként használja a sportot és az űrkutatást arra, hogy a társadalom többi részébe is eljuttassa a tudást, és felkeltse az érdeklődést a mérnöki tudományok iránt.”
Arra a kérdésre, hogy az űrrepülés után mi a következő missziója, Wandt mókásan így felelt: „Nem tudom, talán beülök az egyik F1-es autóba?”
„Nem, a terv az, hogy folytatom a munkát az űrfejlesztéssel és az inspirációval, és hogy lesz-e újabb küldetés vagy sem, nem tudom. De nagyon remélem. Semmi sem lehetetlen!”
