9 Forma-1-es rekord, amik már biztosan nem fognak megdőlni!

Bár a Forma-1-ben rendre megdőlnek a rekordok, mégis akadnak olyanok is, melyek biztosan nem fognak már megdőlni. A PlanetF1 ilyen rekordokat gyűjtött össze.

Futamgyőzelem a legnagyobb előnnyel

Bár rendre elképed és felháborodik a közönség, mikor egy versenyző – az utóbbi időben Max Verstappenre volt jellemző – sok másodperces előnnyel nyer, a Forma-1 történetét ez nem is számít olyan nagy előnynek.

Ha a körben számolunk, Jackie Stewart az 1969-es Spanyol Nagydíjon, Damon Hill az 1995-ös Ausztrál Nagydíjon több mint két kör előnnyel nyertek! Idő tekintetében pedig például Stirling Moss az 1958-as Portugál nagydíjat több, mint öt perc előnnyel nyerte a második helyezett előtt!

A Forma-1-es autók egyre megbízhatóbbak, ritka már a műszaki hiba, és ilyen győzelmi különbségeket is aligha láthatunk majd még egyszer.

A legtöbb „legidősebb versenyző” rekord

A legtöbb sportágban a fejlődés üteme azt eredményezi, hogy a versenyzők átlagéletkora csökken. Így nem meglepő, hogy a „legidősebb F1-es versenyzők” rekordjai a sportág korai éveiben születtek.

Néhány versenyző kivétel – aki erősíti a szabályt -, például Fernando Alonso, aki a 2025-ös szezon második felében már 44 éves lesz. De még neki is sok évet kellene még az F1-ben versenyeznie ahhoz, hogy megdöntse „legidősebbek” rekordjait. Juan Manuel Fangio, Giuseppe Farina és Luigi Fagioli, és kortársaik gyakakran több, mint 50 évesen versenyeztek, és akár nagydíjakat is nyertek.

Győzelem a rajtrács legvégéről

Jelenleg a legalacsonyabb rajtpozícióból való győzelem rekordja John Watsoné, aki 1983-ban Long Beach-en a rajtrács 22. helyéről tudott nyerni. E rekord megdöntése jelen állás szerint már csak azért sem lehetséges, mert csak 20 fős a mezőny. Még ha egy új csapat – például az Andretti – be is kerülnne a mezőnybe, a rekordot csak beállítani lehetne, nem megdönteni. Utóbbihoz két új csapatra lenne szükség, amire meglehetősen kevés az esély az elkövetkező években.

A leghosszabb verseny

A híres 2011-es Kanadai Nagydíj a sport történetének leghosszabbja. Mármint időben. Jenson Button nyerte meg a versenyt, ami több, mint négy óra és négy perc hosszú volt. Ebből több mint két órát a heves esőzés miatti késés tett ki.

A szabályokat azonban úgy módosították azóta, hogy ne fordulhasson elő még egyszer ilyen forgatókönyv. Az F1 szabályzata jelenleg háromórás időlimitet ír elő a rajt és a futam vége között.

A legfiatalabb versenyző, aki F1-es futamon indult (és pontot szerzett)

Nem sokkal azután, hogy Max Verstappen 17 évesen és 166 naposan debütált a Forma-1-ben – és már a második versenyén pontot szerzett -, módosították az F1-es szuperlicensz megszerzésére vonatkozó szabályokat.

A más versenykategóriákban nyújtott teljesítményekkel szerzett szuperlicenszpontok mellett a versenyzőknek mostantól legalább 18 évesnek kell lenniük ahhoz, hogy licencet kapjanak. Az idei évtől azonban van ebben egy „kiskapu”: A módosítás értelmében, amennyiben egy versenyző kiemelkedő tehetségről, érettségről és felkészültségről tesz tanúbizonyságot, akkor akár már 17 éves korában is megkaphatja a licenszet.

Mindezek ellenére a közeljövőben nem valószínű, hogy 18 évnél fiatalabb versenyző debütálna a Forma-1-ben. Ez legutóbb Andrea Kimi Antonelli esetében merült fel, de pár nap múlva ő is betölti a 18-at.

A legszorosabb pole pozíciók

A 1997-es szezonzáró kvalifikációján Michael Schumacher, Jacques Villeneuve és Heinz-Harald Frentzen is pontosan ugyanazt a kvalifikációs időt (1:21.072) értek el. A ma is érvényben lévő szabályok szerint ilyen esetben az a versenyző szerzi meg a pole pozíciót, aki előbb érte el ezt az időt.

Nem sok esély volt rá, hogy lesz még ilyen eset a Forma-1-ben, de a 2024-es Kanadai Nagydíj kvalifikációján George Russell és Max Verstappen értek el azonos időt, ezredmásodpercre pontosan.

Arra azonban már tényleg lényegtelen mértékű az esély, hogy a jövőben ismét egyszerre három versenyző érjen el ugyanolyan köridőt.

Egymást követő kiesések

Évekkel ezelőtt, még ha egy Forma-1-es futam már a végéhez is közeledett, a befutót nem lehetett készpénznek venni, mert mindig fennállt az esélye annak, hogy egy motor vagy sebességváltó elromlik, vagy bármi más műszaki hiba miatt valaki még kiesik. E tekintetben voltak versenyzők, akik rendkívül pechesek voltak. Andrea de Cesaris például 22 futamon át egyszer sem látta meg a kockás zászlót, többnyire műszaki problémák miatt.

Ahogy azonban már korábban is említve lett, manapság már sokkal megbízhatóbbak az autók és gyakorlatilag esélytelen, hogy ilyen hosszú időn keresztül valaki egyszer se érjen célba.

A legkevesebb célba érő egy versenyen

Az 1996-os Monacói Nagydíj tartja a „legkevesebb célba érkező versenyző” rekordját. Bár hét autót értékeltek végül, valójában csak három látta meg a kockás zászlót: Olivier Panis, David Coulthard és Johnny Herbert.

Manapság – szintén a megbízhatóság miatt – gyakoribb, hogy a teljes mezőny célba ér egy versenyen, mint az, hogy nem. Arra pedig – ha csak nem történik valami jókora dráma – nem igazán van esély, hogy csak a dobogósokat intsék le.

A legtöbb induló autó egy versenyen

Ezt a rekordot a Forma-1 soha nem fogja még egyszer megközelíteni. Az 1953-as Német Nagydíjon, a Nordschleifén 34 autó állt rajthoz.

A jelenlegi F1-es szabályok csak maximum 26 autó indulását teszik lehetővé a bajnokságban, de a jelenlegi 20 fős mezőnytől sem nagyon akarnak eltérni – ahogy az Andretti esete is mutatja.