1950-ben, a legelső Forma-1-es szezon hét fordulóból állt (de ebből egy az Indy 500 volt, amin az F1-es mezőnyből csak kevesen álltak rajthoz, noha beleszámított a bajnokságba). Az utolsóra szeptember 3-án, Monzában került sor.
A verseny előtt Giuseppe Farinának két győzelme, egy kiesése, valamint egy 4. és egy 7. helyezése volt. Legfőbb riválisa, Juan Manuel Fangio 3 győzelmet és két kiesést könyvelhetett el. A helyzet úgy állt, hogy ha Fangio az első vagy a második helyen végez, megnyeri a bajnoki címet, függetlenül attól, hogy a többiek hol végeznek.
Farinának minimum öt pontot kellett szereznie, hogy esélye legyen a világbajnoki címre.
Fangio megszerezte a pole pozíciót, Farina pedig a harmadik helyről indult. Farina azonban hamar az élre állt, mögötte pedig Ascari és Fangio haladtak, nem sokkal lemaradva.
Ascari rövid ideig az élre is került, de végül feladni kényszerült a versenyt, amikor a motorja túlmelegedett. Két körrel később Fangio is feladta a versenyt a sebességváltójával kapcsolatos problémák miatt.
Így Farina végül megnyerte a versenyt egy Alfa Romeóval és ezzel övé lett az első világbajnoki cím is.
