Oscar Piastri elmondása szerint az Azerbajdzsáni Nagydíjon Charles Leclerc előzését – mellyel megnyerte végül a versenyt – azután kivitelezte, hogy versenymérnöke arra biztatta, hogy óvatosan bánjon a gumikkal.
Piastri az 53 körös, egykiállásos verseny 20. körében, közvetlenül az egyetlen boxkiállások után hajtotta végre győztes megmozdulását. Majd a verseny végéig szoros csatában álltak egymással.
A dobogó előtt a pihenőszobában Piastri elmondta Leclerc-nek, hogy szerinte 50% esély volt arra, hogy a támadása azzal végződik majd, hogy az 1-es kanyar falának csapódik. Hozzátette azonban, hogy a kockázatos előzés egy „most vagy soha” lehetőség volt számára. Annak ellenére, hogy valójában a versenymérnöke, Tom Stallard arra kérte, hogy kímélje a gumikat.
„A boxkiállás után láttam egy fél lehetőséget, és tudtam, hogy meg kell próbálnom élni vele” – mondta Piastri.
„Ez [az időzítés] volt az, ami megnyerte nekem a versenyt. Egy kicsit sajnáltam a versenymérnökömet, mert alapvetően ezt próbáltam az első stintben is, és teljesen megsütöttem a gumijaimat. Szóval a mérnököm a rádión azt mondta, hogy ‘Ezt ne csináljuk még egyszer’.”
„A következő körben teljesen figyelmen kívül hagytam őt, és a belső íven küldtem neki…”
„Ekkor úgy éreztem, hogy ha megpróbálok hátul maradni és megvárni, hogy Charles [a gumik] kopásától szenvedni kezdjen, az nem fog megtörténni. Azt hittem, hogy csak a második helyet fogjuk bebiztosítani magunknak.”
„Ha nem éltem volna ezzel a lehetőséggel, akkor szerintem soha többé nem lett volna rá lehetőségem. Elismerésem Charlesnak, hihetetlenül fair volt. Azt hiszem, talán azt hitte, hogy a bukótérig fogok vitorlázni, de kellemesen meglepődtem, hogy tényleg beértem a kanyarba.”
„Ez egy nagy kockázatú, nagy elkötelezettséget kívánó lépés volt, de ezt kellett tennem, hogy megpróbáljam megnyerni a versenyt.”
Piastri győzelmét azonban nem csak ez jelentette, mivel a következő 30 körön át Leclerc üldözte őt és próbálta visszaszerezni a vezető pozíciót. Piastri azonban jól védekezett, míg végül a verseny vége felé sikerült kikerülnie a DRS hatósugarából.
„Hihetetlenül nehéz volt ilyen sokáig elviselni ezt a nyomást a versenyen” – ismerte el az ausztrál.
„Az élre kerülni, mondjuk úgy, hogy a munka 40%-a volt, de tudtam, hogy az élmezőnyben maradni 60%-os feladat lesz. Tudtam, hogy elég erősen használtam a gumikat, hogy megpróbáljak az élre kerülni, és tudtam, hogy ez milyen hatással volt az első etapban. És csak reméltem, hogy a tiszta levegő segít majd az élen maradni.”
„Valószínűleg egy kicsit segített is, de aztán nyilvánvalóan sok időt veszítesz a DRS miatt, így hihetetlenül stresszes volt megpróbálni Charles-t hátul tartani. Egyetlen hibát sem véthettem. Elkövettem egy párat, de egy olyan pályán, mint Baku, lehetetlen úgy vezetni, hogy nem követsz el egyet sem.”
„Csak szerencsém volt, hogy ezek nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megfizessem az árát. Azt hiszem, számomra [ez] az egyik legjobb futam, amit valaha is teljesítettem.”
