Hamilton szerint a reakcióideje még mindig jobb, mint a fiatal pilótáké

Amikor Lewis Hamilton 2025-ben a Ferrarinál megkezdi történelmi pillanatokkal teli Forma-1-es pályafutásának következő fejezetét, a hétszeres világbajnok olyan mérföldkőhöz érkezik, amit csak kevés versenyző ér el: 40 évesen állhat rajthoz.

Hamilton azonban ahelyett, hogy a korát egy korlátozó tényezőnek tekintené, úgy véli, fizikailag és mentálisan is élete legjobb formájában van. A 22 éves, bámulatos újoncból a sportág tapasztalt veteránjává vált Hamilton úgy érzi, hogy az idő csak tovább csiszolta a képességeit. A The Timesnak beszélt erről:

„Az igazat megvallva, most úgy érzem, egészségesebb vagyok, mint valaha is voltam. Fizikailag és mentálisan is igen jó állapotban vagyok. A reakcióidőm még mindig gyorsabb, mint az ifjoncoké. Azt hiszem, jobb pilóta vagyok, mint voltam 22 évesen.”

Visszatekintve pályafutása kezdeti időszakára, Hamilton felismerte, hogy mennyit fejlődött:

„Egyszerűen csak fiatal voltam, energikus, kíméletlen, és nem volt finomság, nem volt egyensúly. Nem tudtam, hogyan legyek csapatjátékos, hogyan váljak vezetővé. Jó autóversenyzőnek lenni nem csak arról szól, hogy gyors legyél, hanem arról is, hogy a legteljesebb legyél.”

Hamilton hat éves kora óta versenyszerűen versenyez. A gokartozás színes, de gyakran kaotikus világában azonban nem az egyetlen küzdelme volt a riválisaival való harc. A brit bevallása szerint már fiatalon depressziótól szenvedett, amikor a versenyzői környezet által gyakorolt nyomással, de az iskolai zaklatással is meg kellett küzdenie. És ez a mentális küzdelem a felnőtt életében is folytatódott, ezért így folytatta:

„Azt hiszem, a versenyzés és az iskolai harcok okozta nyomás volt az oka. A zaklatások, és nem volt kivel beszélnem erről. Egész életemben küzdöttem a mentális egészséggel, és depresszióval már nagyon korán, 13 éves koromtól kezdve… A húszas éveimben volt pár nagyon nehéz évem.”

Idővel azonban, ahogy érettebb lett, a hétszeres Forma-1-es világbajnok úrrá lett a démonain:

„Felismered azokat a dolgokat, amiket a szüleidtől örököltél, észreveszed ezeket a mintákat, hogy hogyan reagálsz a dolgokra, hogyan tudsz változtatni ezeken. Szóval ami a múltban talán feldühített, az ma már nem bosszant. Sokkal kifinomultabb lettem.”