A világ legdrágább F1-es autója lehet ez a Mercedes

Az ötszörös világbajnok Juan Manuel Fangio Mercedes W196-osa a valaha eladott legdrágább F1-es autójává válhat.

A májusban kalapács alá kerülő futamgyőztes autóért várhatóan 50 millió eurót is meghaladja a vételár. A szóban forgó versenyautót, a 00009/54-es alvázat Fangio és Sir Stirling Moss is hajtotta. Moss az autót áramvonalas konfigurációban (Stromlinienwagen, ahogy a változatot hivatalosan nevezték – a szerk.) használta az 1955-ös Olasz Nagydíjon. Fangio ezt a versenyt egy hasonlóan módosított W196-os autóval nyert meg. Az argentin pilóta még az év elején hazájába vitte az alvázat. Itt nyitott autóként versenyzett a Buenos Aires-i Nagydíjon – egy Formula Libre versenyen, ahol a Mercedes 300 SLR sportkocsi változatának motorját építették bele. Fangio megnyerte a versenyt Moss előtt, aki szintén egy W196-os volánját tekergette. A Mercedes W196 1954-ben és 1955-ben uralta a világbajnokságot, amikor visszatért a Forma-1 világába. Mivel kevés karosszéria-előírás volt, a Mercedes lehetőséget látott abban, hogy a kerekeket lezárja, hogy áramvonalasabb karosszériát tudjon kialakítani – az 1950-es évek az aerodinamika megértése előtti időszak volt.

Egy másik, nyitott keréktárcsákkal ellátott változatot is terveztek a szűkebb pályákon való használatra, ahol a végsebesség kevésbé volt prioritás. A két konstrukciót felváltva használták a két év alatt, amikor a gyári Mercedes ezen korszakában versenyzett. A 0009/54-es alvázra aktív korszakában egy továbbfejlesztett, soros nyolchengeres motort szereltek bele, beleértve egy új szívócsövet és a döntést, hogy végül nyílt kerekesre építik – ezzel mintegy 70 kilogramm súlyt takarítottak meg. A W196-os két évnyi versenyzés alatt 14 indulásból 11 győzelmet jegyzett, beleértve két nem bajnoki futamot is. Három világbajnoki címet is elhozott: két versenyzői világbajnoki címet (akkoriban még nem volt konstruktőri bajnokság) és 1955-ben a sportautó-világbajnokságot, ahol 300 SLR néven futott (bár belsőleg W196 S néven futott).

1955 végén a 14 épített W196-osból összesen 10 darab maradt meg; négy Stromlinienwagen-konfigurációban. A versenyautót 1965-ben az Indianapolis Motor Speedway Múzeumnak adományozták.

Az autót ma már az eredeti fényezéssel és rajtszámmal restaurálták, úgy, ahogyan az 1955-ös Olasz Nagydíjon versenyzett. Eladása ez csak a második alkalom, hogy egy W196-os autót felkínálnak, és az első Stromlinienwagen példány.