Newey elmondta, miért akart lelépni a Red Bulltól, és miért nem vonul vissza

Adrian Newey elárulta, hogy elsősorban azért hagyta el a Red Bullt, hogy „hű maradjon” önmagához. Ugyanakkor elismeri, hogy 12 hónappal ezelőtt még őrültségnek gondolta volna a távozását.

A legendás F1-es tervező tavaly május 1-jén jelentette be távozását a Red Bulltól, majd szeptember 10-én megerősítették, hogy 2025-től az Aston Martinnál folytatja pályafutását.

Hivatalosan március elején kezdi meg munkáját a silverstone-i székhelyű csapatnál, mint vezető technikai partner, a hangsúlyt pedig a 2026-os új erőforrás-szabályozásra készülő autóra helyezi.

Az Auto Motor und Sport kérdésére, hogy miért döntött a visszavonulás helyett az átigazolás mellett, a 66 éves Newey így válaszolt: „Azt hiszem, ez [a kérdés] egy kicsit visszanyúlik. Szóval azt hiszem, ha 12 hónappal ezelőtt azt mondták volna nekem, hogy elhagyom a Red Bullt, majd most, és végső soron újra kezdem, azt mondtam volna, hogy ‘Nem, maga őrült’.”

„De különböző okok miatt úgy éreztem, hogy nem lennék hű önmagamhoz, ha a Red Bullnál maradnék. Szóval az első nehéz döntés pontosan ez volt: maradok vagy nem maradok a Red Bullnál?”

„Szóval nyilvánvalóan arra a következtetésre jutottam, hogy ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor nem tudok maradni. És miután meghoztam ezt a döntést, az volt a kérdés, hogy mi legyen a következő lépés? A feleségemmel, Mandyvel különböző dolgokat beszéltünk meg. Az egyik az volt, hogy nyilvánvalóan abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy anyagi szempontból nem kell dolgoznom.”

„Szóval lehetett volna egyszerűen visszavonulni és a tengerparton ülni, vagy lehetett volna valami teljesen más, az Americas Cup, vagy esetleg az egyik OEM-nek dolgozni az utcai autóknál, vagy maradni a versenyzésben.”

„És ha már versenyzésben maradok, akkor akár a Forma-1-ben is maradhatnék, feltéve, hogy az emberek akarnak.”

Newey számára tehát az F1-ben való folytatás nem volt szükségszerű, a motorsport csúcsa iránti szeretete miatt döntött így.

„Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy olyan helyzetben voltam, ahol valahogy élveztem a napom ébren töltött részét, ami végül is, mondjuk, hogy az ébren töltött idő 16 óra, akkor valószínűleg legalább nyolc-tíz, ha nem több órát kellene munkával töltened” – magyarázta Newey.

„Tehát az ébrenléted nagy százalékát. És így ezt élvezni nagyon szerencsés dolog. Szóval hosszúra fogva azt mondhatom, hogy tényleg arra a következtetésre jutottam, hogy valójában folytatni akarom a munkát. Hogy unatkoznék, ha nem csinálnék semmit.”

„És ha már dolgozni akartam, akkor miért ne folytathatnám azt, amit mindig is csinálni akartam, és amit élveztem.”