Bár mindent megtettem (én egy repülőtéren is álldogáltam a virtuális sorban, az egész családom pedig otthonról), nem sikerült jegyet szereznem az F175-re. Mégis, mint F1 történelem fanatikus, ott kellett lennem, mivel ez egy egyszer életben megtörténő dolog (vagy legalábbis az első ilyen jellegű), szóval mindenképpen el akartam menni. MINDENKÉPPEN! Szóval mit csináltam? Felkutattam az összes lehetséges online nyereményjátékot, ami csak volt, és mindent megtettem, hogy minél több esélyem legyen, így ezúton elnézést kérek a azoktól a barátaimtól, akiket megjelöltem Instagramon, de semennyi közük nincs a Forma-1-hez. Az erőfeszítéseimet nyilvánvalóan siker koronázta, különben nem írnám ezt a cikket most: nyertem két jegyet a TeamViewer-től.
A nagy napon már nem bírtam visszafogni az izgalmamat, így bár bár a kapunyitás 18:30-ra volt ígérve, én már 17:00-kor ott voltam. Jól döntöttem, mert az Aston Martin a North Greenwich metróállomást sajátjaként használta. Aston Martin szerelőnek öltözött emberekkel lehetett fotózkodni, volt egy fényképező fülke és egy bemutató autó is. Ingyen merch-et is osztogattak, bár ezt sajnos lekéstem, mert épp a fényképező fülkéért álltam sorba.
Jól indult, szóval amikor a barátnőm megérkezett, én már bent voltam az O2-ben és felfedeztem. Elég gyorsan bejutottunk, és amint tudtuk, bementünk az arénába, hogy millió fényképet és videót készítsünk még a show előtt!
Biztos vagyok benne, hogy ha ezt olvasod, már láttad a közvetítést, vagy tervezed visszanézni, így nem azt fogom ecsetelni, mi történt pontosan. Ott lenni személyesen egy álom volt – a hangulat, az emberek, az egész esemény monumentális volt! Nagyon-nagyon szeretném, ha minden koncert ilyen lehetne: időben kezdődne, a terv szerint haladva, és a végén időben befejeződne. Talán nagymama vagyok, de ez annyira jó volt.
Amikor végre elkezdődött a show, és nem MGK-ra gondolok (soha nem hallgattam a zenéjét, de őszintén szólva nem volt rossz, de nem miatta mentem), libabőrös lettem! Masszív libabőr percekig! A barátnőm, akit épp próbálok F1 rajongóvá tenni, de a projekt kimenetele egyelőre még kétes, ugyanezt érezte.
Az egész shownak nagyon jó ritmusa volt, és tetszett, hogy a csapatok mennyire különböző módon közelítették meg a feladatot – a legtöbbjük remekül képviselte a saját kultúráját és értékeiket – bár még mindig nem tudom, hogy az Alpine mit akart, de úgy érzem, nem vagyok egyedül ezzel. Az autófestésük viszont…! Imádom a rózsaszín autókat!
Az Aston Martin nagy meglepetés volt számomra, valószínűleg alábecsültem őket eddig, de teljesen lenyűgöztek, szóval most már hivatalosan is elmondhatom, hogy Aston rajongó lettem (de nem vagyunk kizárólagosak) – már tervezek is pár James Bond moziestet.
View this post on Instagram
Nem akarok Carlosról kékben és Lewisról pirosban beszélni, az Instagram lassan hozzászoktatott a gondolathoz, amit jól tettem, különben valószínűleg ott kaptam volt szívrohamot a helyszínen. Mint Williams rajongó (velük sem vagyunk kizárólagosak, de Williams sapkát viseltem, szóval ez valamit azért mond a helyzetről), a múltjuk elismerése, mégis a jövőbe tekintés, kombinálva a pilóták és James Vowles laza hozzáállásával csak még jobban megszerettette velem őket!
View this post on Instagram
Ha már lazaság, beszéljünk a RED BULL-ról!! Mindkét csapatuk csodálatos munkát végzett – hozták a szórakozást, a lazaságot, de egyben a versenyzés iránti őrült megszállottságot is, egyszerűen imádtam. Amit nem szerettem, az a fütyülés Christian Horner és Max irányába. Nem szoktam könnyen dühbe gurulni, de az FIA akár büntethetett volna engem is káromkodásért, annyira erős véleményem volt erről. Nem érdekel, hogy ki a kedvenc csapatod vagy pilótád, vagy mit gondolsz Abu Dhabi 2021-ből, a Red Bull fütyülése tiszteletteljes és undorító dolog – többet mond arról aki aki fütyül, mint akit kifütyülnek. Aki tud úgy versenyezni, mint Max, vagy úgy vezetni egy csapatot, mint Horner, akkor lehet kritizálni őket, de akkor is csak normálisan.
Nagyon magas elvárásaim voltak a Mercedes és a Ferrari felé, de mindkettő megugrotta őket, bemutatva az örökségüket és értékeiket, akárcsak a Haas! (És igen, ez minden, amit a Ferrariról és Mercedesről mondani fogok, nincsenek kommentjeim, mert jól csinálták!) Szóval, szerintem a Haasnak jól áll, hogy amerikai csapatként pozicionálják magukat – és mivel imádom az amerikai eszméket, nekem ez eléggé tetszik. Őszintén, nem tudtam, ki volt a narrátoruk, szóval ha ti igen, akkor világosítsatok fel, de igazából én jobb módokat tudtam volna elképzelni a vízió kivitelésére. Pl. Ocon Marvel-rajongásának kihasználása és valami Captain America témájú dolog? (Ha ez valaha megtörténik, itt hallottad először!)
A Sauber libabőröztetett, bár a színeiktől még mindig nem vagyok elájulva (nem szeretem a neon zöldet, bocsi), de Bortoleto annyira szerethetően élvezte a pillanatot, hogy számomra az autó másodlagos volt hozzá és Hulk-hoz.
És a McLaren! A bajnoki autóik demonstrációja mosolyt csalt az arcomra, de amikor Lando-t kérdezték, hogy bajnok lesz idén… Valaki kérje meg Oscart, hogy tanítsa meg neki neki, hogymi a helyes válasz erre! Mert az ember egy össze-vissza beszélő zavarodottság volt, aki még a saját tavalyi eredményeit is kvázi megkérdőjelezte
Beszéljünk egy kicsit Jack Whitehall-ról is. Még sosem hallottam róla (bocsi!), de szerintem elvégezte a dolgát, bár néhány megjegyzése kicsit sok volt számomra – például Charles Leclerc-ről, aki annyira láthatóan kényelmetlenül érezte magát, hogy már én is zavarba jöttem. És szegény Mike Krack, bárhol is volt!
Itt vagyunk a cikk végén, nem tudom, mik a brit szokások, de szerintem elég udvariatlan dolog elmenni a show vége előtt, mégis sokan meg is tették: felálltak és mentek ki még McLaren bemutatója előtt. Csak azokat sajnálom, akiknek eltakarták a kilátását azzal (például jómagam), hogy felálltak. Mert azok, akik elmentek, nemcsak a Take That-et hagyták ki, hanem az összes autót és pilótát a színpadon egyszerre. Mondtam a barátnőmnek, hogy ez a legszebb látvány, amit valaha láttam, és már láttam a Grand Canyon-t, szóval jelent valamit! Azok, akik elmentek, ezt hagyták ki!
Egy vicces kis történet a végére: nem tudom, kik voltak a csoport, akik a mellettünk lévő szektorban ültek, de úgy tűnt, mind ismerik egymást, és Mercedes dobozok voltak az üléseiken (talán Adidas?). Megpróbáltuk kikémlelni, mi van a dobozokban, de nem láttuk. A barátnőm észrevette, hogy a show végén néhány doboz ott maradt, szóval sztereotip magyarok lévén (vagy legalábbis ebben azok voltunk), úgy döntöttünk, hogy kiderítjük. Az mottóm mostanában, hogy „A bátraké a szerencse”, mert nagyon illik az életemhez mostanában, akárcsak ebben az esetben – sikerült szereznünk egy teljes dobozt és egy másik tartalmát: egy csomó finom rágcsálnivalót és vizet – amire már nagyon szükségünk volt a show végére.
Szóval ez volt az én élménybeszámolóm. Lehet, hogy mentálisan már nem vagyok ott, de érzelmileg annál inkább– valószínűleg visszanézem majd a közvetítést, mert biztos, hogy kimaradtak dolgok, mert olyan izgatott voltam, hogy nem tudtam kellően koncentrálni…
