Brooklands, te csodás! – Egy motorsport-rajongó tökéletes napja

Szoktam hibákat elkövetni utazás közben, de ugyanazt a hibát ritkán követem el kétszer – így ezúttal pár perccel nyitás előtt érkeztem a Brooklands Múzeumba, és egészen zárásig maradtam. Mivel már jártam ott korábban, most nem éreztem késztetést arra, hogy mindent megnézzek (ami amúgy is lehetetlen lenne), inkább azokat a részeket fedeztem fel, amiket legutóbb kihagytam, meg persze a kedvenceimet. Kiderült, hogy ezek simán kitöltik az egész napot, sőt, még bőven tudnék időt tölteni ott. Azt hiszem, Brooklands most már hivatalosan is bekerült a kedvenceim közé.

Egy kis ismétlés arról, hogy mi is Brooklands, és miért áll olyan közel a szívemhez: A MOTORSPORT BÖLCSŐJE!!! Bocsánat a kiabálásért, csak lelkes lettem, ne haragudj, mindjárt megérted te is. A Brooklands versenypálya volt a VILÁGON AZ ELSŐ, amit kifejezetten versenycélokra építettek, legyen szó autókról, motorokról vagy biciklikről. Sajnos az eredeti pályából nem sok maradt meg – bár a döntött kanyarok némelyike még látható – egyes részei teljesen eltűntek, és a megmaradt szakaszok nagyjából olyan állapotban vannak, mint a monzai döntött kanyarok.

De ez még nem minden! Repülőgépgyárak is működtek a területén, ha hallottál már a Wellington bombázókról, nos, azok is innen származnak, és Brooklands a Concorde otthonának is tekinthető (vagy legalábbis az egyik otthonának). Ráadásul található itt egy sztratoszféra kamra is, ami egy zseniális találmány: lehetővé tette, hogy egy repülőgépet a földön teszteljenek különböző sztratoszférikus körülmények között. Remélem, most már érthető, miért kiabáltam korábban!
Érkezés után egyből a Grand Prix kiállításhoz mentem, mert az az egyik kedvencem. Fontos tudni, hogy a múzeum hatalmas területen fekszik, különböző épületekkel, amik a különböző kiállításoknak adnak otthont, valamint an egy egy repülőgép-flottájuk is, így érdemes az időjárási viszonyokra jól felkészülni. Körbejártam a Grand Prix autókat, ezúttal kihagyva a szimulátort, mert legutóbb borzalmas voltam benne, de volt ott egy Senna autó, amibe engedték a gyerekeket beülni.

Azt mondták, hogy túl magas vagyok ahhoz, hogy bepréselődjek, így szomorún távoztam, de aztán gyorsan rákerestem, milyen magas volt Senna: két centivel magasabb, mint én!!! Tudtam, hogy később vissza fogok menni szembesíteni az embereket ezzel – így is tettem, és azt hiszem, felnőttek nem igazán ülhetnek bele hivatalosan (de valljuk be, kisebb és könnyebb vagyok, mint sok gyerek), így végül belepaszíroztam magam. Kényelmes volt? Egyáltalán nem. Boldoggá tett? Nagyon is, szóval sikerként könyvelem el.

Ezután bejártam a McLaren kiállítást (McLaren sapkában, szóval abszolút otthon éreztem magam), majd következett a Concorde túra, amit legutóbb nem tudtam kipróbálni. Ismét elgondolkoztam, hogy aerodinamikusnak kellene tanulnom, mert lenyűgöz, hogy a különböző fizikai törvények figyelembevételében a hangsebesség kétszeresére lehet gyorsítani egy repülőt! Hihetetlen! Ha nem lennék ennyire motorsport- és autómániás, biztosan a repülés lenne az életem.
A körbevezetés egy 35 perces program volt, ahol egy idegenvezető mesélt nekünk a Concorde történelméről és mechanikájáról, majd bementünk, hogy megnézzük néhány kiállítási tárgyat és videót. Végül élvezhettük a “repülést” a Concorde-on, és mindannyian kaptunk egy tanúsítványt, ami igazolja, hogy repültünk a Concorde-on. Élveztem a túrát, de a legjobb része az volt, hogy többet megtudhattam erről a mérnöki csodáról – a kíváncsiságom nem volt teljesen kielégítve, így még beszélgettem egy kicsit a ChatGPT-vel is utána (kérdezd meg tőle, hogy mi az a hangrobbanás – nagyon érdekes!!)

Ezután már nagyon fáztam, így a klubházban megettem a szendvicsemet, és rendeltem egy zabtejjes lattét. Legutóbb a klubház zárva volt, de olyan jó hangulata van, és iszonyú finom kávékat készítenek, úgyhogy egy kellemes fél órát töltöttem ott, mielőtt elindultam a pálya romjaihoz (ez a kedvenc részem, mindig kicsit meg is hatódok) és a felette átívelő hídhoz. Saras volt az út, de láttam egy McLaren 720S-t (nem, nem ismertem fel, rá volt írva), ami még értékesebbé tette ezt a kis sétát.

Végül megmásztam minden egyes repülőgépet, mert legutóbb csak egyet tudtam megnézni – pedig az volt az egyik legérdekesebb része az akkori látogatásomnak: egy önkéntes elmagyarázta nekem a repülő aerodinamikai aspektusait (gondolom, már látod a mintát), és ezúttal is nagyon jó beszélgetéseket folytattam az önkéntesekkel.

Ezt követően már záróra volt, de úgy mentem el, hogy ismét remek napot töltöttem Brooklandsben. Biztos vagyok benne, hogy NEM ez volt az utolsó látogatásom, főleg mert sok eseményt is tartanak ott. Brooklands Weybridge-ben található, London mellett egy kicsivel, autóval vagy vonattal is elérhető – bármelyik módot választod, győződj meg róla, hogy a weboldalukon megírt irányítószámot írod a GPR-be, különben hatalmas kerülőt fogsz tenni. Utolsó tanács: szánj rá egy egész napot!