Önkéntesek és klasszikusok – Így hódít a Haynes Motor Museum!

Őszinte leszek, fogalmam sem volt, ki volt John Haynes, mielőtt elmentem a Haynes Motor Museumba. Ha ti is így vagytok ezzel, ne aggódjatok, erről majd később beszélünk, de most hadd mondjam el, hogy nagyon ajánlom, hogy látogassatok el ebbe a múzeumba! Egy kicsit távol van ugyan mindentől, de megéri – nekem azért volt kényelmes ide ellátogatni, mert Bristol és London között útba esett.

Mivel felkészülten akartam érkezni, előre utánanéztem, hogy mire számíthatok és hadd mondjam el, hogy lenyűgöztek a TikTok/Instagram oldalaik. Fél órát töltöttem csak a TikTok-jukon (így kell jól csinálni a közösségi médiát!), és azonnal tudtam, hogy nagyon jól fogom magam ott érezni. Az egyik kedvenc videóm, amikor két önkéntes (idősebb bácsik) körbejárják az autókat, és Gen Z kifejezésekkel mesélnek róluk őket. Annyira bájos és vicces volt, hogy szerintem mindenkinek látnia kell – jó bevezetés a múzeumhoz is – ÍME itt van.

Megnéztem azt is előre, hogy milyen kiállítások vannak, és örömmel láttam, hogy van egy Williams Racing kiállítás. Imádok mindenféle autókat, de az első szerelmem a Forma-1 volt, és hűséges típus vagyok, szóval ennek örültem a legjobban. Még a Williams sapkámat is úgy döntöttem, hogy felveszem, hogy demonstráljam a lelkesedésem.

Annyira felspannoltam magam, hogy amikor megérkeztem, hogy egy kicsit le kellett nyugodnom, hogy tudjak érdemben koncentrálni és igazán élvezni a látogatást. Ismerős ez az érzés autós múzeumokban, amikor annyi minden érdekel, hogy mindent és azonnal akarok megnézni. Mivel ez nem lehetséges, általában teszek egy gyors kört teszek, hogy becsapjam az agyamat, hogy megkapta, amit akart, miközben nagyjából átlátom a helyet, és hogy mi érdekel a leginkább.

Igazából épp ezt akartam csinálni, amikor megjelent Jaz.

Ő volt az önkéntes, aki körbevezetett és válaszolt a kérdéseinkre. A beszélgetés is segít, hogy ellazuljak, így úgy döntöttünk, hogy körbejárunk vele egyszer, aztán egyedül felfedezzük a múzeumot. Az önkéntesek fogalma egy kicsit idegen volt számomra, mivel Magyarországon nincs igazán ennek kultúrája a múzeumokban, szóval kicsit rákérdeztünk erre.

Angliában az a gyakorlat, hogy a múzeumokat alapítványok működtetik, és csak néhány főállású alkalmazott van, viszont rengeteg önkéntes – például a Haynes Motor Museumban 20 főállású dolgozó és körülbelül 80 önkéntes. Természetesen az utóbbiak nem dolgoznak minden nap – Jaz hetente egyszer jár a múzeumba. Az önkéntesek beszélgetnek a látogatókkal, válaszolnak a kérdéseikre, körbevezetik őket. Néha tisztogatják az autókat, néha karbantartják őket, vagy éppen TikTokokat csinálnak. Jaz korábban autótervezéssel foglalkozott, de most már nyugdíjas, így teljesen érthető, hogy önkéntesként dolgozik a Haynes Múzeumban. Bárcsak lenne ilyen Magyarországon is.

Jazzal az első teremben kezdtünk – ez John Haynes-nek van szentelve, és íme az összefoglaló, amit ígértem: ő volt az első, aki a hétköznapi emberek számára is érthető autós kézikönyveket készített, hogy maguk is meg tudják javítani az autóikat. Ez nagyon menő, és furcsa, hogy senki sem gondolt erre előtte. Kezdetben hobbinak indult, de hamar nagy sikere lett a kézikönyveknek, amikben a felesége segített neki, és mivel elég pénzt kerestek, el tudott kezdeni autókat gyűjteni. Az alapján, úgy gondolom, nyilvánvaló, hogy olyan ember volt, aki szerette volna megosztani az autók iránti szeretetét, és ez volt a múzeum alapításának fő motivációja is.

Jazzal végigjártuk a gyűjteményt, és az abszolút kedvencem a Vörös Szoba volt (ha Marvel rajongó vagy, most kapcsold ki azt az agyadnak azt a részéet!) – ahol minden autó piros.

Azért, hogy a látogató figyelmét ne terelje el a szín, és tudjon a dizájnelemekre koncentrálni. A leírások azt is elmagyarázzák, hogy miért olyan erőteljes a piros, milyen érzelmeket társítanak hozzá, és sok érdekes tényt a színről.

Van egy amerikai autók szekció is, ami szintén közel állt a szívemhez – különösen azért, mert fel lehet menni egy galériára, ahol a motorok vannak, és onnan nézhető az egészet felülről. A türkiz Mustang egy gyönyörű darab volt, – nem gondoltam volna, hogy aznap szerelembe fogok esni első látásra, pedig ez történt. Egy időgépet (egy ezüst Delorean) is találtam, bár éppen üzemen kívül volt, úgyhogy maradtam inkább a jelenben.

A Ferrari szobában otthon éreztem magam, bár a kedvencem, az F40 hiányzott a gyűjteményből. A következő terem egy garázs, ami úgy van felépítve, mintha még mindig Haynes használná. A motorsport szekcióban Hamilton első Forma-1-es autója látható – ebből a kategóriából ez az egyetlen, ami létezik.

A második kedvenc termem a Williams kiállítás volt – 5 Williams autó volt különböző korszakokból (valójában csak 4, egy hiányzott), és nagyon jól felépítették a designt is ezek köré. A mozi szobában egy rövidfilm futott a csapat történelméről, és be kell vallanom, hogy egy kicsit meg is könnyeztem. Általános tényekről is szó a sport szabályozásairól és a legnagyobb Williams-es pilótákról. Imádtam!

A brit márkák szekciója tele volt csodálatos Aston Martin-okkal (mint friss Aston rajongó, rengeteg képet készítettem), és a “Wheels around the World” (Kerekek a világ körül) kiállítás egy kicsit bővítette a látókörünket néhány érdekes autóval (de erről nem árulok el semmit, de beszéljen a kép lentebb).

Összességében szuper élmény volt, és örömmel jelenthetem, hogy az ajándékbolt is első osztályú.

Nemcsak a múzeumról szóló könyvecskét árulják normális áron, hanemképeslapokat is, amiken az autóikról készült grafikák láthatóak. Három ilyen lapot vettem, mert nem tudtam választani. Vannak pólók, bögrék és rengeteg dolog is – el tudtam volna költeni minden pénzem, de szerencsére a hátizsákomb lévő korlátozott kapacitása ezt megakadályozta.

Nagyszerű hely, amit érdemes meglátogatni, ha a környéken jársz, még akkor is, ha nem vagy autórajongó! Van erre bizonyítékom is: észrevehettétek, hogy mindig azt mondtam: “mi” – mert Anna barátnőmmel voltam, aki semmi érdeklődést nem mutat az autók iránt (azon kívül, hogy vezet egyet), és még ő is élvezte – a vörös szoba volt az ő kedvence is.

Szeretném megköszönni a lehetőséget a múzeumnak, és Jaznak, aki sokkal kellemesebbé és személyesebbé tette az egész élményt! Ha bármelyik múzeumot meglátogatod Angliában, mindenképpen beszélj az önkéntesekkel, mert biztosan érdekesebbé fogja tenni a látogatást!