Történt 2024 egy szép nyári napján, hogy valamiért Niki Lauda fényképet kerestem kivételesen a Facebookon, és a találatok között volt egy jelzés a Marketplaceről is.
Ez pedig egy biciklit mutatott, és felhúzott szemmel arra gondoltam hirtelen, hogy „mi ez a hülyeség?”. Aztán alaposabban végig néztem a teljes feltöltött albumot, és csak meg kellett, hogy állapítsam, ez egy eredeti osztrák Produkt. Bizony, a háromszoros osztrák világbajnok nevével és aláírásával ellátva! Továbbra is teljes homályban tapogatóztam, hogy mégis mi ez. Aztán meg is tetszett a klasszikus 90-es évekbeli 18 sebességes kerékpár, annak ellenére, hogy női vázas volt. Főszerkesztő helyettesünk szerencsére pont nőből van, így gondoltam, jól meglepem vele. Így viszonylag hamar, egy kamionverseny rajongó barátom segítségével, meg is szereztem, mert hát csak jó pár kilométerrel odébb volt a bringa. (A bicikli, nem a nő, ugye milyen csodás a magyar nyelv?!)
Így, hogy az embernek a birtokába került egy ilyen dolog, amit továbbra sem tud hova rakni, persze mit csinál? Nyomoz tovább a neten, és már nemzetközi szinten is főleg az osztrák újságíró kollégákat zaklatja. Persze, hogy ezen keresés közben az ember csak rábukkan egy férfivázas példányra is, egy magyar aukciós oldalon. Igen, pontosan az történt, amit sejtettél: gyorsan meg lett szerezve az is. A színek is stimmelnek, meg az is, hogy „Trekkfly” a típus, így nagyon adta magát a dolog, hogy duplázzunk.
Rövid időn belül tehát ott állt két bicó az udvaron, és elkezdődött a fejvakarás, hogy mit lehetne kihozni belőlük. Azért csak adjuk már meg a módját szegény leharcolt drótszamaraknak, ha már egy ekkora legenda adta hozzá a nevét…
És hogy mire jutottunk eddig a nyomozásban?
Nos, mindenféle él nélkül elmondható, hogy Andreas Nikolaus Lauda autóversenyzőnek egészen kiváló volt, a csapatmenedzselés és a tanácsadás is ment neki, de üzletembernek nem volt épp a legjobb. Elég csak arra gondolni, hogy háromszor is nekifutott különböző neveken a saját légitársaságának. A 90-es évek elején láthatóan annyira pénzzavarba került, hogy valahonnan sürgősen pénzt kellett szereznie. Így gyors egymás utáni években előbb egy óragyárnak „adta el” a nevét, majd pont rá egy évre jött az üzlet a kétkerekűekkel. Honnan tudom mindezt?
Pontosan ott van a nyereg alatt a biciklik vázának a csövén! Úgy néz ki, hogy az osztrákok Nikije az eredményei mellett ezekre is büszke volt. A születési idején és helyén kívül kiderül, hogy 1971-ben kezdte el a pályafutását a királykategóriában, ahol 1975-ben, 1977-ben, majd 1984-ben világbajnok lett. Kiemelte még a karrierútjából, hogy 1979-ben alapította meg a Lauda Air-t, majd hogy 1981-ben tért vissza a száguldó cirkuszba. Nem titok, már ekkor is azért, mert annyira nem ment neki jól először a repülős-biznisz. 1985-től azonban újfent szögre akasztotta a sisakot, és nemzetközileg is egyre ismertebbé tette a légitársaságát. A 90-es években azért már furcsa lett volna, ha újra visszatér megküzdeni Sennával, Prosttal, Mansellel vagy Piquet-vel, ezért inkább kollaborációkban gondolkodott.
Így érkezünk meg 1992-be, amikor összeállt a Swatch svájci óramárkával, amely akkoriban hihetetlenül népszerű volt, főleg a fiatalok körében. Kiadták tehát a Lauda kollekciót, elképesztő formákban, színekben, hiszen ez az évtized erről szólt.
Rá egy évre meg jött az újabb bolt, ezúttal a drótszamarakkal
Azt továbbra sem sikerült kideríteni, hogy ki lehetett valójában a biciklik gyártója. A feltételezések szerint osztrák összeszerelés, távol-keleti alkatrészekből, így például a Shimano váltó is Szingapúrból érkezett még akkor. Ami viszont biztos, hogy a női- és férfivázas „LAUDA” modellek három nagy csoportra voltak oszthatóak. Cityfly néven készültek a városi kerékpárok, Trekkfly az, amely vegyes használatra alkalmas. A Mountfly pedig a klasszikus monti, tehát a terepkerékpár változat. Többféle színben készültek ezek, a terepesek akár kétféle szinezéssel is. Sőt, volt kifejezetten, feltételezésem szerint a Lauda Air alkalmazottjainak szánt változat is, mert ott a logó a légitársaságé volt a vázon. Sajnos, többet egyelőre nem sikerült megtudni a gyártóról, a gyártásról, illetve a bicóbiznisz további történetéről. Elismert nemzetközi újságírók sem személyesen a fia, Mathias Lauda nem tudott ehhez mit hozzátenni. Aki esetleg mégis többet tudna erről, kérjük, írja meg nekünk!
Lauda egy kerékpárjával pózol repülőgépe előtt:
Térjünk is vissza a mi bicajainkhoz. Arra jutottam, hogy ha már piros-fehér a két cangánk, akkor az lehet akár Ferrari, de McLaren is, ami kiválóan szimbolizálja a derék osztrák világbajnok legjobb éveit. Ekkor villant be az az ötlet is, hogy akkor kapjon már megfelelő „papucsokat” is, hiszen azok a kerekek, amelyek rajtuk voltak, már évtizedek óta kopottak voltak, főleg a hátsók, gyakorlatilag slickre. Így, ha még jobban akartunk utalni a névadó Forma-1-es múltjára, máris csak két gumimárka jöhetett szóra. Amelyikkel ferrarisként nyert, ott gyakorlatilag kiderült, hogy a magyar forgalmazó nem tud szerezni, de még az egyik nemzetközi szállítójuk sem. Nem így, a Michelin Hungária! És nagyon is adta magát az a gondolat, hogy az 1984-es világbajnoksága után 40 évvel ugyanazzal a gumimárkával amelyikkel akkor nyert, „támasszuk fel” a mi kerékpárjainkat! Mire is esett végül a választásunk? A MICHELIN PROTEK MAX 700 X 35C PERFORMANCE LINE gumijaira?
Miért?
Egyrészt mert önmagában is szép a gumi, és célunk volt, hogy akár kiállítási tárgyként is használható legyen a teljesen készre szerelt két bicikli. Ami meg külön öröm, hogy ellentétben az akkori Forma-1-es konkurenciával, amelyek termékével korábban ment Lauda, a Michelin tényleg maga kutat és fejleszt a kerékpárgumik terén is. Sőt, Édouard Michelin és André Michelin mint az közismert kerékpárgumikkal indították el a márka fényes karrierjét. (A másik gyártó csak felvásárolt egy távol-keleti kifejezetten kerékpárgumi gyártót, és gyakorlatilag átmatricázta a nevét.)
Magyarországon a Michelin kerékpáros termékei leginkább kiskereskedőkön keresztül, és online webáruházakban érhető el, a választék pedig nagyon széles. Profiknak, és amatőröknek is adottak a lehetőségek, legyen szó országútról, gravelgumi, különféle, cross- és mountain bikeokra valók, trekking, és sima utcai modellekre valók.
Amelyet mi választottunk, az ráadásul már E-BIKE Ready, tehát a fokozott igénybevételt is bírja, nehezebb súllyal. (És hát milyen is lenne épp egy a kerékpározáshoz visszatérő főszerkesztő, ugye?) Azért is esett erre a gumira a választásunk, mert ha nem csak aszfaltbetyárkodni akarunk, hanem zeg-zugos ösvényeken, terepen is tekerni, nyilván nem ész nélkül, sokoldalú gumi kellett, amely alkalmas erre is. Ez a gumi pedig eléggé masszív, 5 miliméternyi extra védelmet kapott. A lamellázottsága is sűrűbb, ami esőben jól jöhet, de mégis kellően gördülékeny maradt. Mindezen új fejlesztésekkel meg alacsonyabb egy esetleges defekt kockázata is.
Meglettek tehát a gumijaink is, amelyekért külön köszönet még egyszer a Michelin Hungáriának, így nem maradt más hátra, mint az elemeire szedés, majd összeszerelés. Ezt pedig Faragó József barátunkra bíztuk, aki maga is versenyszerűen kerékpározott, majd évekig a Budapesten, a Kálvin térnél vitt kerékpárszervizt, és üzletet. A kedvünkért újra visszatért egy kicsit ezen szakmájához, így belevágtunk a nagy felújításba.
A világért sem szeretném untatni most a kedves olvasót azzal, hogy milyen problémákkal szembesültünk menet közben, de legyen elég annyi, hogy az eredetileg tervezett év sem sikerült, mert tényleg ez volt az elgondolás, hogy 2024 év végét azzal ünnepeljük majd, hogy készen lettek Lauda utolsó világbajnokságának a 40. évfordulójára a biciklijeink. Idén azonban a dolog kapott egy újabb nagy lendületet, és éppen, de készen lettünk a szezon előtt, az AMTS-re, ahol magatok is megtekinthetitek azokat a Jet Power Hungary Kft-vel közös standunkon, az A pavilon 21-es standján.
Azt meg már csak utóiratként írjuk ide, hogy a Michelin több ilyen méretű gumit küldött nekünk. Mi legyen velük? Írjátok meg kommentben! 😉
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Biciklipornó: Így készült Bottas legújabb egyedi Északi Fény országúti kerékpárja!
