Nem vagyok futó – mindig is utáltam a futást, egy busz után loholni is az életemért való küzdelemnek tűnt, és korábban egy percet nem bírtam egybefüggően futni. Szóval képzeld el ezt: egy ilyen ember benevez egy 5 km-es futásra. Pedig ez történt, és becsülettel el is kezdtem edzeni rá – meglepő módon nem utáltam. De mi vitt rá erre az egészre? Hát a Ferrari!
Tavaly szeptemberben megláttam egy hirdetést az Enzo Ferrari Memorial Run nevű futásról, ami alapból nem keltette volna fel az érdeklődésemet, de aztán kiderült, hogy nemcsakhogy a gyár területén halad át, de a Fiorano tesztpályán is. Bár jártam már Maranellóban, és részt vettem a gyárlátogatáson is, ami érintette Fioranót is, de az egy buszból kifelé nézelődés elég streill dolog volt. Szóval az, hogy a lábam alatt érezhetem az aszfaltot és a saját szememmel láthatom a gyárat a nekem tetsző sebességgel, egy olyan lehetőség volt, amit nem akartam elszalasztani. Még akkor sem, ha ez azt jelentette, mindezt futva kell megtennem.
Így hát beneveztem. Több táv is volt: 10 km-es és egy félmaraton, ami Maranellóból Modenába vezetett. Szorgalmasan edzettem, és közben folyamatosan kaptam az olasz nyelvű e-maileket, amelyeket csak akkor kezdtem el megfejteni, amikor már a három-négy volt egybe. Néhány közülük reklám volt, de akadtak hasznos információk is.
A futás vasárnapra volt kiírva, de úgy döntöttem, hogy már szombaton elmegyek átvenni a rajtszámomat és a rajtcsomagomat, hogy másnap ne kelljen kapkodni, és feltérképezhessem, mi hol van. Ez remek döntésnek bizonyult, mert bár az esemény nagy része már elő volt készítve, a tömeg még nem érkezett meg, így kedvemre fotózkodhattam a Ferrari ikonikus helyszíneivel. Persze a rajtszámomat és a csomagomat is átvettem.
Az esemény felállított egy hatalmas sátort, ahol lehetett hajat vágatni vagy masszázst kapni (nekem kicsit furcsának tűnt, hogy emberek az alsóneműjükben masszázst kapnak egy nyüzsgő sátor közepén, de hát kinek mi), lehetett futócipőt venni, de a kedvencem az egyedi póló készítés volt. Kb. egy órát kellett rá várnom, de megérte, mert most van egy pólóm, amelynek a hátuljára rá van írva, hogy Carhappylady. 100%-ban megérte.
A verseny napján kicsit izgultam, mert bár sokat fejlődtem, még mindig nem tudok egyben lefutni 5 km-t. Az sem segített, hogy a félmaraton és a 10 km-es futás korábban indult, és ott egy kósza sétáló embert nem láttam!
De amikor az 5 km-es futásra került a sor? Úgy tűnt, hogy a 10K és 21K távokat az igazi futók választották, míg az 5 km-esek a hozzám hasonló városnézők voltak. Gyakorlatilag alig láttam valakit futni. Mindenki sétálva rajtolt, és amint beértünk Fioranóba, már senki sem tett úgy, mintha valódi futóverseny lenne. Fotózkodtunk, videóztunk, és különböző pontokon megálltunk. Szerintem a Ferrari erre számított (hogy ne számított volna!?), mert az egyik kanyarban szépen felsorakoztatták a különböző autóikat, és van az a Shell benzinkút..! Ott pedig kiállították az aktuális F1-es autójukat!
Miután elhagytuk a pályát, a gyár területén haladtunk át. Itt nem sokat lehetett látni, a csoda az épületeken belül történik. Az épületekek neveit és az utcaneveket azért megcsodáltuk, illetve a végén még ott volt a szélcsatorna. Az ezutáni rész már unalmasabb volt, így úgy döntöttem, hogy itt tényleg elkezdek futni, nehogy kárba vesszen a sok felkészülés.
A célba érve mindenki kapott egy érmet, rajta a felirat, hogy a tulajdonosa teljesítette a futást – valamint vizet és banánt osztogattak. Kiváltottam a csomagmegőrzőben hagyott cuccomat, és ezzel véget is ért az esemény. Imádtam! (Bár tréningezni teljesen felesleges volt, 5 kilométert lesétálni azért nem túl nehéz.)
View this post on Instagram
Ez volt az első ilyen rendezvény, de gyanítom, hogy hagyományt fognak belőle teremteni, és ha így lesz, akkor én iis így fogok tenni. Főleg, hogy a couchsurfinges szállásadómat is nagyon kedveltem Modenában, és még mindig rengeteg felfedeznivaló van Motor Valley-ben.
Te is szeretnél tudni róla, ha jövőre is lesz ilyen futás?
