„Sajnos nekem az összes autója valójában kicsi. Hosszabb a lábam, és mindig óriási zúzódások vannak a testemen az autó vezetésétől, csak azért, mert az ülés rossz helyen nyom.” – állítja Bruno Senna.
A kellemetlenségek ellenére számára mindig hatalmas izgalmat jelent, ha beülhet abba a JPS Lotus 97T-be. A versenyautó, amellyel néhai nagybátyja 1985. április 21-én az esős Estorilban megszerezte első futamgyőzelmét. Nemcsak azért, mert Ayrton Senna kétségtelenül a Forma-1 egyik legendája, hanem azért is, mert úgy látja, hogy így érzelmi kapcsolatot tart fenn az életével és a versenyzői örökségével. A statisztika világos: Ayrton Senna háromszor nyerte meg a Forma-1-es pilóták világbajnoki címét, 41 versenyt nyert, és 65 alkalommal állt pole pozícióban. A többi pilótával – elsősorban a francia Alain Prosttal, de Nigel Mansellel és Michael Schumacherrel is – folytatott rivalizálása a sportág történetének legjelentősebbjei közé tartozik. Ezek a világbajnoki címek ugyan mind a McLaren számára születtek, Bruno úgy véli, hogy az 1985-ös Lotus igazán különleges volt. A BBC Radio Northamptonnak beszélt erről:
„Valószínűleg ez a valaha volt legszebb festés az F1-ben. Ez egy valóban ikonikus, klasszikus festés, a fekete-arany színösszeállítás. Mindenki, aki valamit is tud az autóversenyzésről, felismeri ezt a versenyautót. Ha megvizsgáljuk a modern autókat, azok olyan nagyok és bonyolultak, ez pedig ennek a szöges ellentéte. Kicsik, egyszerűek, és olyan, mintha egy rakétával a hátadon ülnél az aszfalton.”
Bruno 2010 és 2012 között a királykategóriában is versenyzett. Úgy véli, hogy a modern versenyzők „el vannak kényeztetve”, ha a számukra biztosított gépekről van szó. A 82. Goodwood Members’ Meetingen beült a Lotusba, és „valódi fergeteges élményként” jellemezte. A 41 éves versenyző így folytatta:
„Az életem során modern autókkal versenyeztem, és ezek annyira kifinomultak, igazán egyszerűek és könnyűek. Amikor ezeket vezeted, komoly stresszt okoz, mert a legkisebb hiba is, amit elkövetsz, végez a játékkal.”
Május 1-jén lesz pont 31 éve, hogy Ayrton Senna mindössze 34 évesen, az imolai Tamburello kanyarban történt balesetben elhunyt. Állami temetésben részesült, emléke pedig a nővére által alapított Instituto Ayrton Sennának köszönhetően él tovább. Bruno erről ennyit mondott:
„Bármely sportágban az emberek a legnagyobbakra emlékeznek, de Ayrton valahogy túlmutat ezen. Ő olyasvalaki volt, akivel az emberek személyes kapcsolatban álltak, nem pedig csak egy sikeres sportolót csodáltak benne. Talán ez leginkább annak köszönhető, amit képviselt, amiben hitt, és hogy milyen erősen hordozta ezt az üzenetet. Amikor azt látod, hogy az évtizedekkel Ayrton halála után született fiatalok is ennyire rajonganak érte, az azért van, mert a szüleik vagy a nagyszüleik ezt adták tovább, és ezzel azonosulnak. Hihetetlen, hogy ez az örökség ilyen erős maradt. Nagyon büszkék vagyunk rá, mert úgy gondoljuk, hogy a világnak nagy szüksége van Ayrton értékeire, hogy jobb hely legyen, és a tavalyi 30. évforduló egy hatalmas ünneplése volt az örökségének.”
Bruno csak 18 hónapos volt, amikor nagybátyja diadalmaskodott Estorilban. Ez a győzelem pedig mindig különleges maradt nagybátyjának a pályafutása során, árulta el:
„Mindig is olyan ember volt, aki hatalmas nyomást helyezett magára, hogy teljesítsen. Azt hiszem, ez a pillanat lehetővé tette számára, hogy belerázódjon a saját ritmusába, és aztán elérje mindazt, amit utána elért. Amikor három-négy éves voltam, emlékszem, hogy néztem a futamait, de akkor már a McLarennél volt. Nem sok ilyen Lotus-futamot láttam élőben, csak visszajátszásokban, de a család mindig szurkolt neki otthon. Ő volt a példaképem, és már ötéves koromban gokartoztam, szóval nyilvánvalóan nagyon hamar megpróbáltam a nyomdokaiba lépni.”
Brunót mindig lenyűgözte, amikor nagybátyját Prostról vagy más ellenfeleiről hallotta beszélni:
„Portugálul annyi sajátos kifejezés van, ami más nyelveken nem jelent semmit, de ő valójában tisztelte Alaint, még a rivalizálásuk csúcsán is. Nagyon mókás volt vele beszélgetni néhány olyan futamról, ahol valami rosszul vagy jól sikerült, megértette, hogy milyen kihívást jelentettek neki a riválisai, és az egész versenyzői karrierje építette őt azzá, amivé vált.”
És hogy milyen érzés volt neki a Lotus 97T volánja mögé lépni Goodwoodban, eltekintve attól, hogy milyen nehéz volt beülni a vezetőülésbe? Így felelt:
„Azt hiszem, az a pillanat, amikor az ember egyfajta érzelmi töltetet érez, az, amikor megteszi a bemelegítő kört, és csak cirkál, hűti az autót. Akkor egy kicsit kapcsolatba léphetsz a közönséggel, és láthatod, mit fejeznek ki az arcaik. Ez igen sokat jelent az embereknek…. sokan közülük még csak nem is látták ezt a versenyautót a pályán, és ez a lehetőség tényleg különleges dolog volt. Igazán örülünk, hogy a klasszikus Team Lotus ilyen remek formában tartja ezt az autót, de az emberi elem itt legalább annyira fontos, mint a gép.”
Senna első F1-es győzelmét ünnepli meg a Lotus hamarosan Goodwoodban és Estorilban is