Hamilton kérdezett, a csapat hallgatott – Mi történt a mérnökkel?

Lewis Hamilton a rajtpozíciójához képest két helyet javított és az ötödik helyen végzett a Monacói Nagydíjon. A verseny vége felé azonban a csapat rádióján keresztül látszólag konfrontlálódott a mérnökével, Riccardo Adamival.

Hamilton ugyan a negyedik helyen kvalifikálta magát, de három helyes rajtbüntetést kapott, mert akadályozta Max Verstappent a kvalifikáción.

A 78 körös versenyen kötelező volt két kerékcserét teljesíteni, ám a futam vége felé Hamilton nem olyan reakciókat kapott Adamitól, mint amit várt.

„Még mindig közel egy perccel vannak előttem?” – kérdezte Hamilton.

Adami ugya felelt, de nem a kérdésre: csak elmondta, hogy Lelcerc közepes, a McLarenek pedig kemény keverékű gumikon van, közel vannak egymáshoz és csatáznak.

Hamilton egy körrel később, a 75. körben jelezte, hogy: „Nem válaszolsz a kérdésre. Nem is számít igazán, azt hiszem. Csak azt kérdezem, hogy egy percet vagyok lemaradva, vagy…”

Erre Adami válaszolt, hogy: „48 másodperc.”

A leintést követően Adami így tájékoztatta Hamiltont: „Ez egy 5. hely. Sok időt vesztettünk a forgalomban, a többit pedig még ki kell vizsgálnunk.”

„Kemény eredmény. Nagy köszönet a fiúknak, ahogy mondtam, hogy megjavították az autót. Nem volt a legkönnyebb hétvége, de azért élünk, hogy máskor is harcolhassunk, szóval…” – reagált Hamilton.

Majd miután semmiféle reakció nem érkezett a szavaira, azt kérdezt: „Most Haragszol rám, vagy mi?”

A televíziós közvetítésben nem hallatszott válasz, bár lehet, hogy Adami ekkor már kilépett a kommunikációs csatornából.

A Ferrari csapatfőnöke, Frederic Vasseur azomban elbagatellizálta a Hamilton és Adami közötti feszültségre utaló feltételezéseket.

„Nem arról van szó, hogy alszunk, vagy hogy sört iszunk a bokszfalnál – egyszerűen van egy szakasza a pályának, ahol előzetesen megbeszéltük, hogy akkor kommunikálunk vele” – mondta Vasseur.

„Őszintén szólva, nem feszültségről van szó, amikor valamit kérdez. A falak között autózik, nyomás alatt van, küzd. Beszéltem vele a verseny után, egyáltalán nem volt dühös.”