A nemrég emlegetett, 2011-es Kanadai Nagydíj után itt egy másik, amely sokkalta emlékezetesebb volt a legtöbb Forma-1-es versenynél. Aki látta, garantáltan emlékszik rá. Ez a 2005-ös Amerikai Nagydíj, melyet 2005. június 19-én rendeztek, Indianapolisban.
Azon a nyári vasárnapon a legendás Indianapolis Motor Speedway-en gyűlt össze a közönség, de végül nem azt kapták, amiért jegyet váltottak, vagy amiért leültek a tévéközvetítés el. Mindössze hat autó vágott neki a futamnak, a többiek a rajt előtt visszagurultak a bokszba a „gumibotrány” miatt.
Ez ma már történelem
Az Indianapolis Motor Speedway egy ikonikus pálya az Egyesült Államokban, itt rendezik meg – több mint egy évszázada minden évben – az Indy 500-at. 2000 és 2007 között pedig a Forma-1 is ellátogatott oda.
A helyszín különlegessége az volt, hogy a Forma-1 számára kialakított nyomvonal a klasszikus oválpálya egy részét is használta: a 13-as kanyar egy 9,2 fokos döntött, nagysebességű jobbkanyar. Ott száguldottak rá a versenyzők a célegyenesre padlógázzal, ami szokatlan terhelést jelentett az F1-es autók abroncsai számára. 2005-re ráadásul friss aszfaltréteget is kapott a pálya, ami még jobban igénybe vette a gumikat.
A Forma-1-ben abban az időben két gumiszállító volt jelen: a Bridgestone (Ferrari, Jordan, Minardi), és a Michelin (BAR, Renault, Williams, McLaren, Sauber, Red Bull, Toyota). Mint kiderült, a Bridgestone-nal ellentétben a fent említett kihívással a Michelin nem tudott megbirkózni.
A Michelin-gumibotrány
Már a versenyhétvége elején látszott, hogy gondok lesznek. A pénteki második szabadedzésen a Toyota versenyzője, Ralf Schumacher nagy tempónál balesetet szenvedett a döntött 13-as kanyarban, miután bal hátsó Michelin gumija defektet kapott és az autó a falnak csapódott. A német versenyző szerencsére megúszta komolyabb sérülés nélkül, de az incidens intő jel volt mindenki számára.
A Michelin mérnökei lázasan vizsgálni kezdték a problémát, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az abroncsaik nem bírják ki az indianapolisi pálya extrém terheléseit. Szombatra a francia gumigyártó hivatalosan értesítette a vele szerződésben álló hét csapatot, hogy a rendelkezésre álló gumikeverék nem biztonságos, nem bírna ki egy teljes versenytávot a pályán.
Súlyosbította a helyzetet, hogy 2005-ben életben volt egy friss szabály, mely szerint tilos volt a futam közbeni kerékcsere, vagyis egy szett gumival kellett teljesíteni az egész versenyt, kerékcsere nélkül kellett teljesíteni (kivéve, ha leesett volna az eső és vizes pályára alkalmas gumikra lett volna szükség). Ez azt jelentette, hogy nem volt mód stratégiai taktikázásra a gumik kapcsán – az abroncsok egyszerűen strukturálisan nem bírták volna a terhelést.
A Michelin vészmegoldásokon gondolkodott: felvetették egy másik, tartósabb gumikeverék odaszállítását vagy egy ideiglenes, lassító sikán építését a döntött kanyar előtt, hogy csökkentsék a tempót. Azonban az FIA hajthatatlan maradt. Charlie Whiting versenyigazgató azzal utasította el a kéréseket, hogy a szabályok nem teszik lehetővé új gumikeverék használatát, és egy utolsó pillanatban, biztonsági jóváhagyás nélkül beépített sikán sem elfogadható. Ez egyrészt igazságtalan lenne a Bridgestone-t használó csapatokkal szemben, másrészt maga a hirtelen pályamódosítás is veszélyes lehet. Az FIA nemes egyszerűséggel azt javasolta, hogy a michelines csapatok menjenek lassabban a 13-as kanyarban.
A verseny napján pattanásig feszült hangulat uralkodott a paddockban. A Michelin a biztonság érdekében arra utasította mind a hét partnercsapatát, hogy ne vegyenek részt a versenyen. A csapatok ugyan kötelesek voltak felsorakozni a rajtrácson, és ezt meg is tették. Így a nézők eleinte azt gondolták, hogy minden rendben van. Ám a rajtprocedúra során, a felvezető kör végén bizarr jelenetnek lehettünk szemtanúi: amikor az autók a 13-as kanyarhoz értek, a Michelin-gumis autók mindegyike a boxutcába kanyarodtak ahelyett, hogy felálltak volna a rajtrácsra. Mindössze a 3 Bridgerstone-os csapat versenyzői rajtoltak el.
Így a rajtrács élén Michael Schumacher és Rubens Barrichello Ferrari párosa sorakozott fel, mögöttük a sárga színű Jordanek (a portugál újonc Tiago Monteiro és az indiai Narain Karthikeyan), valamint a sereghajtó Minardik (a holland Christijan Albers és az osztrák Patrick Friesacher).
Öt körön belül a hat autós mezőny széthúzódott, a Ferrari kettős győzelme pedig csak akkor forgott volna veszélyben, ha műszaki hiba történik. Schumacher és Barrichello kényelmesen körözött az élen, bár egy pillanatra még ők is majdnem bajba kerültek. Az egyik boxkiállás után Schumacher kis híján leszorította csapattársát a fűre, amikor visszajött elé, és Barrichello csak nagy nehezen kerülte el az ütközést. Rádión azonnal utasították is őket, hogy ezúttal végképp ne kockáztassanak.
A futamot így végül Michael Schumacher nyerte meg, csapattársa, Barrichello előtt, teljesítve a kötelező 73 kört, de minden induló pontszerző lett.
A rajongók reakciója
A nézők először értetlenül, majd egyre dühösebben reagáltak arra, ami a szemük előtt zajlott. Sokan azt hitték, mikor az autók a boxba hajtottak, hogy talán új rajt következik vagy valamilyen átmeneti kavarodás történt. De hamar világossá vált, hogy szó sincs ilyesmiről: egyszerűen nem lesz több autó a pályán. A tömeg felháborodott. A csalódott rajongók hangosan kifütyülték a futamot, sokan pedig dühükben palackokat, sörösdobozokat hajigáltak a pályára, tiltakozásuk jeléül.
A hangos „We want our money back!” (Vissza a pénzünket!) követelés zúgott a lelátókon, hiszen több tízezer ember érezte úgy, hogy meg lettek károsítva, hiszen nem ezért fizettek. Sokan még a futam vége előtt távoztak, így a leintéskor a nézőtér fele már üres volt.
A történtek hatása a Forma-1-re
A botrány utórezgései hónapokig érezhetők voltak. Az FIA ugyan beidézte a hét Michelin-partnercsapatot, mivel felmerült, hogy megszegték a sportszabályokat és rontották a sportág imázsát. De végül nem büntették meg őket szigorúan – belátták, hogy az elsődleges felelősség a beszállítót terheli. A tanulságokat azonban gyorsan levonták: Már az év végén eltörölték a kerékcsere nélküli gumiszabályt.
A Michelin hírneve csorbát szenvedett, és bár a francia cég még 2006-ban maradt az F1-ben, a szezon végén kiszállt, ezzel pedig megszűnt a „gumiháború”: 2007-től kezdve négy éven át a Bridgestone lett az egyedüli gumiszállító, majd 2011-től a Pirelli vette át ezt a szerepet.
Az indianapolisi pálya sem kerülhette el a következményeket. A helyszín a 2007-es verseny után kikerült az F1 naptárából, részben a 2005-ös incidens miatt.
A Forma-1 négy évre teljesen eltűnt az Egyesült Államokból, egészen 2012-ig nem rendeztek újabb USA Nagydíjat, amikor is egy vadonatúj helyszínen (Austin, Texas) tértek vissza.
Aki igazán örült
Egy valaki azonban őszintén örült, fittyet hányva a nézősereg dühére. Ő Tiago Monteiro volt, aki az extrém helyzet következtében első és egyetlen F1-es dobogós helyezését szerezte meg.
A hivatalos vendégek közül senki sem ment fel a pódiumra átadni a trófeákat, a két Ferrari-versenyző pedig csak kelletlenül, csendben vette át a serlegeit, majd gyorsan távozott is a helyszínről. Nem úgy Monteiro, aki a bekiabálások ellenére még lelkes pezsgőlocsolásba is kezdett.
Húsz év telt már el azóta, de máig is rendkívül emlékezetes és botrányos esetként van számon tartva a 2005-ös indianapolisi F1-es verseny.
Alább azonban mutatunk egy sokkal-sokkal pozitívabb sztorit a Michelin kapcsán! 🙂
