E sorok írásakor alig pár órája jöttem ki az F1 film vetítéséről és még mindig próbálom összeszedni a gondolataim, amik 300 km/órával száguldoznak. Már annyi ideje készült ez a film, és annyi mindent láthattunk és olvashattunk előzetesen, hogy szinte azt sem tudom, hol kezdjem.
Kezdem azzal, ami a legegyértelműbb: tetszett. Nagyon. Nem hibátlan, és biztos lesznek, akik szétboncolják minden apró pontatlanságáért. Én nem terveztem ilyet, sőt attól féltem a legjobban, hogy annyira zavarni fognak a hollywoodi megoldások, hogy egyszerűen nem fogom tudni élvezni, úgyhogy tudatosan nulla elvárással és maximális nyitottsággal igyekeztem hozzáállni.
Hangulat és vizualitás
Az első 10 perc után, amikor megláttam Silverstone-t felülnézetből és lassan megközelítettük a pályán köröző autót, már tudtam, hogy nem lesz probléma. Libabőröztem – bár ezt elsősorban a Forma-1 iránti megszállottságomnak tudom be, mintsem a filmnek – és onnan kezdve vitt magával a film.
Azokat az érzéseket, amiket az ember egy átlag F1 szezon alatt összességében átél, nagyon jól hozta. Olyan, mintha végignéztem volna egy évadnyi F1-et: a futamok összefoglalóit és a csapaton belül zajló történéseivel körítve. Amikor Joshua, majd Sonny futott egy gyors kört, teljesen jól hozta az időmérők intenzitásának az érzését, a különböző futamokon történő drámai pillanatok alatt pedig pont annyira izgultam, mint egy igazi verseny alatt.
Amit a legtöbbször hallottam a látvány kapcsán, az az, hogy mennyire immerzív és olyan, mintha a néző is az autóban ülne. Én nem túl nagy vásznon néztem, úgyhogy ezzel nem tudtam azonosulni, bár kétségtelen, hogy a pilóta-perspektíva zseniális, és aki szereti az akció felvételeket, az el lesz kényeztetve. Azért másodszorra biztos egy nagyobb teremben, esetleg IMAX-ben nézném.
Női reprezentáció és románc – Minimális SPOLIER-veszély!
A női reprezentáció kérdése számomra kiemelten fontos, és erről is rengeteg előzetes feltételezés és kritika volt, de azt kell mondjam, hogy nem volt annyira rossz, mint amire ezek alapján számítottam. Egyrészt ez a film nem menne át a Bechdel teszten (azaz két névvel rendelkező női karakter beszél bármiről, ami nem férfiak), amit még elengedek, mert az a valóság, hogy ez egy férfiak uralta terep – ami rendben is lenne, ha máshol is számított volna a realitás… Másrészt a szerelőcsapatból miért pont a lánynak kell elrontania a feladatát? Csak azért, hogy utána Sonny bevédhesse Joshua előtt, mire a lány azt mondhassa privátban, hogy “köszi, de legközelebb kérlek ne, mert úgy tűnik, mintha segítségre lenne szükségem”. Lehet, hogy ez tanulságnak volt szánva, de nem jó helyen voltak a hangsúlyok, és inkább az volt az összkép, hogy pont a lány ügyetlenkedik.
Az, hogy volt némi románc Sonny és Kate, a technikai igazgató között – szerintem nem volt probléma. Bár amikor szívták egymás vérét, azt mérhetetlenül jobban élveztem. Kate szerintem hihetetlenül vagány volt, ahogy időnként helyretette a két pilótát. Arról nem is beszélve, hogy az ő F1 eredettörténete az, hogy aerospace mérnök, és ajánlottak neki munkát az F1-ban, amiről beszélt a férjével, aki rövid úton a volt férje lett…
Cameók
Beszéljünk egy kicsit a cameókról is. Mert ebben a filmben tényleg benne volt mindenki és a nagyanyja is. Tom Holland NEM – ha valaki hallotta volna még rajtam kívül ezt a rendkívül vad elméletet, akkor ez neki szól, de egy másik bosszúállót azért fel lehet fedezni. Nyilván az összes igazi pilóta felbukkan valahol, némelyiknek még komoly szerepe is van!
Alonso például nem tudom, hogy tényleg csak üdvözölni akarta-e Brad Pittet, vagy konkrétan megkérték, hogy tegye ezt meg, de a zöld kis szívem természetesen jót kuncogott. Toto Wolff szerintem még gyakorolja egy kicsit a színészkedést, Zak Brown és Fred Vasseur viszont brillírozott. A legkedvencebb cameóm azért mégiscsak a McLaren Technology Center volt, ami az APX GP központjaként szerepelt.
Hollywood akcióban
Amit sehogy sem tudott bevenni a gyomrom az az, hogy Sonny Haynes 30 év után ül újra F1-es autóban, és azonnal versenyképes. Mindezt úgy, hogy az elmúlt időszakot nem éppen azzal töltötte, hogy karbantartsa magát. Megértem persze, hogy a drámai hatás és az igazi visszatérés sztori elengedhetetlen kelléke az, hogy minél rosszabb helyről kelljen visszajönni, de szerintem ez a legnagyobb ferdítés az egész filmben, ami erősíti azt a téves elképzelést, hogy bárki el tudna vezetni egy ilyen autót. Én ezt valahol annak a kemény munkának a megcsúfolásának érzem, amit egy F1-es pilóta letesz az asztalra nap mint nap.
A másik nagy hollywoodizálás (és elnézést, ha most ködös a megfogalmazás, de igyekszem spoilermentes maradni, amennyire lehet), ahogy Sonny levezényli a stratégiákat, meg ahogy vezet, annak beláthatatlan következményei vannak, az összes magánakciója végződhetett volna bárhogy: kizárással, bírságolással, balesettel, DNF-fel vagy éppen teljesen eredménytelenül – a filmben mégis minden úgy sült el, ahogy ő akarta. Ha egy F1-et sosem látott ember megnézi ezt, még a végén azt fogja gondolja, hogy a Forma-1 az egy dodzsem típusú derbi, ahol mindent lehet.
Kedvenceim – Minimális SPOLIER-veszély!
Nagyon jól szórakoztam, és az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Sonny “konstruktív kritikát ad” Joshuanak, hogy homloklebenye még fejletlen, ezért nem tud jó döntéseket hozni, illetve a veszélyt helyesen értékelni – ezen jót derültem, mert igaz, de mégis mit tud vele csinálni, azon kívül, hogy vár? Ez az egyik legkedvencebb random tényem (mármint, hogy a homloklebeny 25 éves korra fejlődik ki teljesen), és már én is gondolkoztam erről Forma-1 viszonylatában – valaki akar velem erről beszélgetni?
Egy másik jelenet, ami megérintett, amikor Sonny Hayes elmagyarázza, hogy ő azért a pillanatért versenyzik, amikor lelassul az idő, minden külső tényező megszűnik, csak te vagy és a repülés érzése. Nagyjából hasonló dolog hangzik el, csak más megfogalmazásban a Ford vs Ferrari és a Gran Turismo filmekben is. Biztos valós ez a dolog, de számomra a leírt érzés sokkal univerzálisabb ennél: az, amikor jelen vagy, boldog vagy és a helyeden vagy. Ez az az érzés! A szabadság érzése, amit ilyen intenzitásban biztos ki lehet váltani egy autóval, de én már autó nélkül is éltem át ilyet – sőt, eddig mindig csak autó nélkül.
Brad Pitt 60 évesen autóversenyzőként is remekel – F1 kritika
