Ma 89 éve volt az első Magyar Nagydíj! Ritka képeket is mutatunk!

Az első magyar nagydíjat 1936. június 21-én rendezték meg Budapesten, a Népligetben. Az 5 km-es pálya 22 kanyarral rendelkezett, leghosszabb egyenese pedig 720 méter volt, az pályacsík pedig helyenként 14,5 méteresre szélesedett. Igazi kihívás volt a versenyzők számára.

A célegyenesben fotocellás időmérőtorony mérte az időket századmásodperc-pontossággal. A nevezési listán ott volt a korszak sztárja, Tazio Nuvolari (Alfa Romeo), az Auto Union versenyzője, Bernd Rosemeyer, a legendás Rudolf Caracciola (Mercedes) és a kor magyar versenyzője, Hartmann László (Maserati).
A kvalifikáción az Auto Union gépei domináltak: Rosemeyer szerezte meg a pole-t Hans Stuck-kal holtversenyben, Manfred von Brauchitsch pedig harmadik lett.

A verseny délben indult. Öt perccel a hivatalos rajt előtt ágyúlövés jelezte a nézőknek, hogy hamarosan elrajtol a mezőny. Az elején Rosemeyer és Caracciola váltották egymást az első helyen, miközben a szintén erősnek tartott Mercedes-versenyző, Manfred von Brauchitsch, valamint Nuvolari Alfája is közel maradt az élbolyhoz. A verseny közepe felé aztán gyorsan jött a fordulat: von Brauchitsch megcsúszott és kisodródott, Caracciola pedig műszaki hiba miatt kiállni kényszerült. A futam második felében az 44 éves Nuvolari felzárkózott Rosemeyerre, a 33. körben pedig sikerült megelőzni az addig éllovas németet, és innentől kezdve a célig megőrizte előnyét.

Tazio Nuvolari végül 14 másodperces előnnyel ért célba Rosemeyer előtt. A harmadik pedig Achille Varzi (Auto Union) lett. Hartmann László a 7. helyen ért célba a leggyengébb géposztályú Maseratijával, hat kör hátránnyal.

Érdekességek

A rajt-cél területen és a lelátókon tóduló nézőket nehéz volt kordában tartani: a KMAC (Királyi Magyar Automobil Club) 98 ezer jegyet nyomtatott a futamra, de hivatalosan csak körülbelül 30 ezer váltottak meg, a többiek (mintegy 50–60 ezer ember) „ingyen” jutottak be a kerítések áttörésével vagy más módokon. A korabeli beszámolók szerint a Népligetben akár százezer néző is ott lehetett a nagydíj napján.

A hatalmas tömeg között a politikai és társadalmi elit is feltűnt: Horthy Miklós kormányzó a verseny fővédnökeként nézte végig a versenyt a díszpáholyban, mellette a budapesti polgármester és az induló országok nagykövetei ültek.

A verseny hatalmas presztízs értékkel bírt, feltette az országot „az automobilok kultúrállamainak” térképére. Ugyanakkor a rendezés anyagilag kudarcba fulladt: a 140 ezer pengő körüli költségek nem térültek meg, és végül mintegy 100 ezer pengő veszteséget könyveltek el a szervezők. Mindeközben a világpolitikai folyamatok is felgyorsultak: három év múlva kitört a második világháború, és az európai nagydíjak sorra eltűntek a naptárból.

A Népligeti futam így az első hazai Grand Prix volt és évtizedekig az utolsó is. Ezt követően 1986-ban a Hungaroringen tért vissza a nagydíjversenyzés Magyarországra, akkor már Forma-1-ként.