Toto Wolff szerint az FIA elnökének keménykezű vezetése több vitát is szült, de két fontos ügyben szerinte helyes irányba vitte a Forma–1-et.
Toto Wolff szerint Mohammed Ben Sulayem, az FIA elnöke „vasszigorral” irányítja a szövetséget, és bár ez korábban több vitás helyzetet is szült, a Mercedes csapatfőnöke két fontos ügyben elismeri ennek pozitív hatását. Mint mondta, „nem lehet tagadni, hogy vasmarokkal irányít. Nem hagyja, hogy bárki megmondja neki, mit tegyen. Ez előnyös is lehet.”
Az egyik ilyen terület a káromkodásra vonatkozó szabályozás szigorítása. Ezt az FIA később enyhítette, például a büntetések mérséklésével és kivételek bevezetésével bizonyos helyzetekre. Wolff ezzel együtt helyesli az irányt, mivel szerinte a versenyzők felelősséggel tartoznak a fiatalabb generációk felé. „Szerintem helyes, amit a káromkodásról mond. Sok versenyző, aki a rádióban kiabál, nem angol anyanyelvű. Ha egy francia vagy olasz azt mondja a rádióba, hogy ’menj a p*csába’, és ezt normálisnak tartja, az azért lehet, mert így hallotta már a gokartos éveiben is. De ha ezt szó szerint lefordítanánk az anyanyelvére, az meglepő lenne számára.”
A macska rúgja meg! Kiderült mit gondoltok az F1-esek káromkodásáról!
Úgy véli, a sport szereplői közötti tisztelet is fontos. Különösen, ha azt vesszük, hogy a csapat tagjai is példaképként szerepelnek. „A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy ne sértegessenek másokat a rádióban. Az a mérnök, aki a rádió másik végén van, családapa, és a családja büszke arra, hogy Forma–1-es versenyzővel dolgozik. Ha a versenyző így beszél vele, az nem helyes – és sajnos ez már az utánpótlásban is jelen van.” Saját fia, Jack révén első kézből látja, milyen hatással van a Forma–1 a fiatalokra: „A nyolc-, kilenc-, tízévesek úgy beszélnek, mint a profik. Számukra ők a példaképek. Szerintem jó, hogy az elnök határozott álláspontot képvisel ebben.”
Ugyanakkor tisztában van vele, hogy a versenyhelyzetben felszínre törhetnek az érzelmek, de ez nem adhat alapot a személyeskedésre: „Vitatkozhatunk azon, hol van a határ a káromkodás és a személyes sértegetés között. Verseny közben mi vagyunk a feszültség levezető pontjai a pilótáknak, akik 300 km/órával, kerekekkel egymás mellett haladva, teljesen a határon mozognak testileg és lelkileg. Azt várjuk tőlük, hogy legyenek udvariasak, de ez nem az a helyzet. Rendben van, ha kiengedik a gőzt, de nem szabad személyeskedni. Itt húzódik a határ.”
A másik téma, ahol kezdetben nem értettek egyet Ben Sulayemmel, az Andretti által vezetett 11. csapat csatlakozása volt. Wolff eredetileg szkeptikusan fogadta a tervet, de megváltozott a véleménye, amikor a projekt mögé a Cadillac gyártói támogatása is megérkezett: „Valószínűleg jól döntött a 11. csapat ügyében.” Bár az eredeti Andretti-tervet a FOM elutasította, a Cadillac-féle átdolgozott verzió támogatást kapott. Wolff szerint ez végül pozitív fejlemény lett: „Egy Cadillac-gyári csapat jót tesz a sportnak, így ebből valami pozitív született.”
