4+2 versenyző, akik hiába lettek bajnokok, az nem ért F1-es versenyzői szerződést

A Formula 2-es, valamint annak elődje, a GP2-es bajnoki cím elvileg a Forma-1 előszobáját jelenti, ám a gyakorlatban korántsem garantálja az F1-es ülést. Az elmúlt években több olyan tehetséges versenyző is akadt, aki hiába nyerte meg a királykategória alatti sorozatot, nem jutott versenyzői szerződéshez a Forma-1-ben.

Ennek hátterében jellemzően az anyagi támogatás hiánya, a szűkös helyek miatti rossz időzítés és a csapatok pillanatnyi prioritásai állnak. És ha az F2-es bajnoki cím után egy évig parkolópáyára kerül valaki, onnan már nehéz visszatérni az F1-es közeg vérkeringésébe.

Az alábbiakban bemutatjuk azokat a GP2/F2 bajnokokat, akikből aztán nem lett F1-es versenyző.

Théo Pourchaire – Bajnoki cím: 2023 F2

A francia versenyző a Sauber akadémistájaként harmadik nekifutásra nyerte meg az F2-es bajnokságot, ám a Sauber (Stake F1) nem tudott számára helyet biztosítani. Mivel minden versenyzői ülés elkelt a 2024-es szezonra, Pourchaire hoppon maradt. Mondhatni rosszkor volt rossz helyen.

Pourchaire 2024-ben azonban nem maradhatott a Formula 2 mezőnyében, mert a szabályok nem engedik. Az F1-ben tartalékpilótai szerepkört kapott „csak”, és néhány szabadedzésen vezethetett Alfa Romeóval. Végül az Egyesült Államok felé vette az irányt, és az IndyCarban talált helyet. Idén pedig ELMS-ben versenyez.

Felipe Drugovich – Bajnoki cím: 2022 F2

A brazil versenyző (a nyitóképen) domináns módon szerezte meg a Formula 2 bajnoki címét 2022-ben, ám egyetlen F1-es istálló sem kínált neki versenyzői szerződést. Hiába bizonyult tehetségesnek, a Forma-1 szűkös mezőnyében egyszerűen nem volt hely számára, így csak tartalékpilótaként tudott szerepet kapni: az Aston Martinnal kötött szerződést fejlesztő- és tartalékversenyzői minőségben.

Drugovich saját bevallása szerint erre számított is: tudta, hogy Alonso többéves hosszabbítása miatt az Aston Martinnál bezárult előtte az ajtó, de ennek ellenére sem adja fel F1-es álmait. Azóta az Aston Martin tartalékaként betöltött pozíciója mellett hosszútávú versenyeken indul olykor.

Fabio Leimer – Bajnoki cím: 2013 GP2

A svájci versenyző megnyerte a 2013-as GP2 szezont, és elsősorban anyagi okok miatt maradt F1-es szerződés nélkül. Leimer nem rendelkezett tehetős szponzorokkal, így hiába volt ő a GP2 legjobbja, egy F1-es csapat sem tartott igényt a szolgálataira. Eközben nála szponzoráltabb versenytársai, például Marcus Ericsson (aki ugyanabban az évben csak az 5. lett a GP2-ben), megtalálták az utat a királykategóriába: a Caterham istálló örömmel látta Ericssont, aki anyagi támogatást is hozott a csapathoz.

Leimer a sikertelen F1-es kísérlet után más szériákban próbált szerencsét. Indult hosszútávú-versenyeken és bár 2015-ben a Manor Marussia csapat tartalékversenyzője lett és egyszer egy Formula-1-es hétvége pénteki edzésén is vezethetett, tartós lehetőséget továbbra sem talált. Néhány évnyi küzdelem után 2017-ben visszavonult az élsporttól.

Davide Valsecchi – Bajnoki cím: 2012 GP2

Az olasz pilóta a GP2 2012-es bajnoki címe után sem talált versenyzői helyet a Forma-1-ben. Valsecchi kimagasló tapasztalattal vágott neki a 2012-es szezonnak (öt idényt húzott le a sorozatban), és végül fölényesen nyert. Ám hiányzott mögüle a komoly szponzori háttér, amire akkoriban az F1-es csapatok fókuszáltak: anyagi támogatás híján nem volt meg a „felhajtóerő” körülötte a paddockban.

2013-ban a Lotus istálló tartalékpilótája lett, de amikor év végén Kimi Räikkönen helyén adódott két futam, amelyre beugrósra volt szüksége a csapatnak, helyette inkább a rutinos Heikki Kovalainent ültették autóba. Ezzel az utolsó esélye is tovaszállt, hogy F1-es bemutatkozást nyerjen.

Valsecchi ezt követően fokozatosan háttérbe vonult az aktív versenyzésből. Azóta főként a média világában találta meg a számítását: Olaszországban népszerű Forma-1-es televíziós kommentátorként és szakértőként ismert, versenyzői tapasztalatait így kamatoztatja a közvetítések során.

Érdekes kivételek

Nyck de Vries –Bajnoki cím: 2019 F2

De Vries 2019-ben megnyerte az F2-t, ám ahelyett, hogy ő kapott volna lehetőséget, a nála gyengébb eredményt elérő Nicholas Latifi ült be a Williams autójába 2020-ban – a kanadai jelentős szponzorpénzekkel érkezett, ami döntőnek bizonyult.
A holland így a Formula E felé vette az irányt, ahol 2021-ben világbajnoki címet szerzett.

Végül 2022-ben adódott számára egy rendkívüli lehetőség: beugróként rajthoz állhatott a Williamsnél a monzai Nagydíjon Alex Albon helyetteseként, és pontot is szerzett első F1-futamán. Ez a bravúr újra reflektorfénybe helyezte, és végül versenyzői ülést kapott az AlphaTauri csapatnál 2023-ra. Főállású F1-es szereplése azonban sajnos nem tartott sokáig: mindössze tíz nagydíj után, gyenge eredmények miatt az AlphaTauri menesztette.

Azóta más sorozatokban igyekszik folytatni pályafutását, például visszatért a Formula E-be.

Giorgio Pantano – Bajnoki cím: 2008 GP2

Pantano esete aztán igazán kivétel. Abban tér el a többiekétől, hogy ő előbb járt az F1-ben és az után versenyzett és lett bajnok a GP2-ben.

Az olasz pilóta 2004-ben a Jordan versenyzőjeként 14 nagydíjon rajtolt, de gyenge eredmények és anyagi nehézségek miatt év végén távozott a mezőnyből. A GP2-ben eltöltött évek során 2008-ban szerezte meg a bajnoki címet – azonban ekkor már 29 éves volt, és a csapatok az utánpótlás-sorozat győzteseként inkább fiatal tehetségeket kerestek. Az F1-es visszatérésre így gyakorlatilag nem maradt reális esélye.

Pantano a bajnoki év után az IndyCarban és GT-sorozatokban folytatta pályafutását.