Michel E. Sawyer Sir Lewis című életrajzát sokan kíváncsian várták. Lewis Hamilton hétszeres világbajnok pályafutása és személyisége önmagában garancia arra, hogy egy ilyen könyv tele lehet értékes történetekkel, mélyebb összefüggésekkel, új megvilágításokkal. Mi ketten – Tajthi Andrea és Riesz Mircsi – egymástól függetlenül olvastuk el a kötetet az Open Books jóvoltából, majd összesítettük benyomásainkat. Alább témák szerint idézzük fel, mi hogyan láttuk Michel E. Sawyer munkáját.
Az előzetes elvárások
Mindketten pozitív várakozással nyitottuk ki a könyvet.
Andi:
„Mikor ennek a könyvnek a reklámját megláttam a Facebookon, rákerestem a szerzőre, Michael E. Sawyerre. Kiderült, hogy ő a Pittsburghi Egyetem afroamerikai irodalom és kultúra tanszékének docense. Így elnéztem neki, hogy egy újabb, a versenyző közreműködése nélkül született életrajzi könyvet írt. Az azonnal világos lett, hogy ez a könyv más megközelítést alkalmaz, mint bármely másik, és hogy a fő csapásirány Lewis származása lesz. Azt gondoltam, hogy a szerző okán ez egy olyan életrajz, amely Lewis által kicsit bemutatja a fekete kultúrát, és esetleg azt, hogy mi hogyan és miként határozta meg Lewis érdeklődési körét az F1 kapcsán és azon túl is.”
Mircsi:
„Semmi baj nincs azzal, ha valaki rajongó, és szereti Hamiltont, azzal viszont már annál inkább, ha ebből a rajongói szellemiségből egy objektivitást (nagyrészt) nélkülöző biográfia születik. … Kedvelem Hamiltont, különösen a társadalmi egyenlőségért való nyílt küzdelméért, és a Forma–1-ben elért hihetetlen eredményei is magukért beszélnek. De ő is csak ember – hibákkal, rossz döntésekkel, tévedésekkel, amit a könyv egyáltalán nem mutat be.”
A narratíva egyoldalúsága
Már a nyitó fejezeteknél mindkettőnknek szemet szúrt, hogy torz és szubjektív hangnemet üt meg Sawyer.
Andi:
„Az egész olyan, mint egy nagy, hosszú, szubjektív, fröcsögő Facebook-komment. Sawyer dühös, lekezelő, ítélkező, a mű pedig ebből fakadóan rettentően kontraproduktív. … A szerző minden egyes említett szereplőt, legyen az versenytárs, kommentelő, vagy bárki, egyértelműen beskatulyázott egy ‘jó’ (vagyis inkább elfogadható), és ‘rossz, gonosz’ kategóriába. Aki egyszer is, bárhogyan, szembe került Lewisszal, az szerinte csúnya, kegyetlen, és legtöbbször rasszista. Olyanokra is ráhúzta ez utóbbi jelzőt, akitől soha az életben nem hallottam vagy olvastam még csak utalást se rá.”
Mircsi:
„Sir Lewis vagy inkább Szent Lewis? A könyv számomra inkább az utóbbi benyomását keltette. Bárki, aki a Forma-1-ről vagy szereplőiről ír, elkerülhetetlen, hogy valamilyen szinten legalább rajongó legyen – elszántság, kitartás és már-már megszállottság szintű szenvedély szükséges hozzá. Mégis… ha valaki egy életrajz megírására vállalkozik (ami nem a sajátja), akkor le kell ezt tennie, és teljesen tiszta szemüvegen át szemlélni az alanyát. Úgy érzem, ebben a könyvben nem ez valósult meg.
A szerző narratívája szerint, míg Lewis egy rossz lépést nem tehet, riválisai mintha a pokol bugyraiból jöttek volna. Alonso egy csaló rasszista, Vettel egy a dühét kontrollálni képtelen, sportszerűtlen alak (aki legalább később megváltozik), Max Verstappen pedig egy agresszív kisfiú. Ezek közül némelyik explicit módon le volt írva, mások csak erőteljes utalások mentén jelentek meg, ami számomra teljesen indokolatlannak tűnt.”
Új információ helyett ismétlés
A könyv ígéretével ellentétben nem hozott friss, eddig nem ismert részleteket Hamilton életéről.
Andi:
„Ez 340 oldal szubjektív vélemény. … Sok-sok korábbi cikkből idéz – nem feltétlenül a leghitelesebb forrásokból. Tele van sajtótájékoztatós interjúrészletekkel, F1-től független más sportolókról való anekdotázással, és sokat idéz Lewis 2008-ban megjelent könyvéből, amit szintén nem érzek hitelesnek abban a tekintetben, hogy az egy hebrencs újonc megnyilvánulása volt, nem egy 40 éves hétszeres világbajnoké.”
Mircsi:
„Amivel nem találkoztam: Lewis vegánságával és annak az okaival, pedig ha már világjobbító célokat említünk, szerintem ez is fontos téma. Az életrajzból teljesen kimaradt a vegán burgereket áruló étteremlánca is (ami végül egyébként csődbe ment, tehát ezzel nem is férhetne bele a Szent Lewis–narratívába), és az alkoholmentes tequila is csak egy mellékmondatban jelent meg. Hogy lehet Lewisról, mint üzletemberről beszélni ezek említése nélkül?”
Pozitívumok, amiket elismertünk
A sok kritika mellett fontos megemlíteni, hogy találtunk értékes elemeket is.
Andi:
„A kiadvány hibátlan! Tényleg! A borító nagyon tetszik – szeretik az életrajzi könyvekre fekete-fehérben ábrázolni az alanyt, kicsit drámaibbá téve a hatást. Itt azonban színes a borító, és szerintem fantasztikusan néz ki! … Fordításból fakadó sportszakmai hibákat sem láttam, ami nagyon ritka. … Azt is nagyon pozitívan értékeltem – és szintén ritkaság –, hogy minden fotó forrásmegjelölése pontos és a megfelelő helyen van feltüntetve.”
Mircsi:
„Ami jól sikerült viszont, az az, hogy Lewist nem önmagában szemléli, hanem elhelyezi a sport globális tájképében, beszél hozzá hasonló GOAT-okról, és más nagy hatású fekete sportolókról. Részletesen és informatívan tárgyalja Hamilton társadalmi igazságosságot célzó kezdeményezéseit is, elsősorban azokat, amik a rasszizmus legyőzését célozzák – ezek a részek kimondottan tetszettek.”
Összegzés
Bár különböző szempontból olvastuk, a végkövetkeztetésünk hasonló lett: a könyv nem teljesítette be az ígéreteit.
Andi:
„Összességében véleményem szerint az alaptéma okán ez lehetett volna egy nagyon érdekes, fontos témát feszegető, edukatív kötet, Lewis Hamilton életén keresztül előadva. De sajnos ez a közelében sem volt. Mindezzel együtt érdemesnek tartom az elolvasásra, mert önkritika gyakorlásra így is alkalmas – bár nem úgy, ahogy a szerző szerette volna. A lényeg csak annyi, hogy a Hamilton-rajongók ne elvakult imádattal, az ellendrukkerek pedig ne gyűlölettel olvassák. Hanem vizsgálják racionálisan az olvasottakat.”
Mircsi:
„Összességében érdekes perspektívát nyújt arról, hogy Hamilton, mint ‘fekete sportoló’, mit tett le az asztalra, de az az erős ‘ők vs. mi’ jellegű narratíva, ami végigvonult a történeten, számomra eltávolítja az életrajz-kategóriától. Bár, minden, amit írt Hamiltonról, az igaz, nekem mégis az volt az érzésem, hogy Lewis ennél sokkal-sokkal több.”
