Fernando Alonso immár tizenkét éve vár arra, hogy ismét futamot nyerjen a Forma–1-ben. Utoljára 2013-ban, hazai pályán, a Spanyol Nagydíjon állhatott a dobogó tetején.
Fernando Alonso kitart, annak ellenére, hogy a legidősebb versenyző a rajtrácson. Hosszú ideje vár egy újabb győzelemre, amiért mindent meg is tesz, azonban hiába cserélt csapatot – Ferraritól a McLarenen át az Alpine-ig, majd 2023-ban az Aston Martinhoz –, a 33. győzelem rendre kicsúszott a kezéből. Volt, hogy a technika, máskor a stratégia szúrta el az esélyeket, mint például Monacóban, ahol a rossz gumiválasztás miatt maradt le a győzelemről.
Alonso maga is úgy érzi, túl hosszú ez a nyeretlenségi sorozat: „Jó szerencse, rossz szerencse – szerintem fele-fele. Több mint 400 verseny után kiegyenlítődnek a dolgok. Amikor 2019-ben megnyertem a második Le Mans-t, egy órával a vége előtt még két perccel le voltunk maradva, aztán a másik autó defektet kapott és hibáztak a boxban. Az tiszta szerencse volt. De az, hogy több mint tíz éve nincs F1-es győzelmem, nekem egyszerűen nem hangzik jól.”
A 2025-ös szezonban különösen bosszantó számára, hogy becslése szerint „22 pontot” veszített el hibák és balszerencse miatt. Zandvoortban például közvetlenül a biztonsági autó előtt állt ki, így hatalmas hátrányba került.
„Szégyen, hogy amikor pontszerző helyen állunk, valami mindig közbejön. Amikor meg lassúak vagyunk, simán beérünk, csak épp nulla ponttal” – fogalmazott keserűen.
Bár a világbajnoki cím idén nincs napirenden, Alonso szerint minden megszerzett pontért keményen meg kell küzdeni: „Sokan azt mondják, mit számít 22 pont, ha úgysem harcolunk a bajnoki címért? De amikor egy hétvégén maximum egy-két pontot lehet szerezni, 22 pont elvesztése óriási.”
A spanyol klasszis abban bízik, hogy jövőre végre nem extra szerencsére, csak „normális szerencsére” lesz szüksége ahhoz, hogy megszerezze a régóta várt 33. győzelmét.
Alonso 2005: a spanyol csoda, ami véget vetett a Ferrari uralmának
