Október 21-én és 22-én a Forma-1 rajongói két ikonikus, drámai suzukai esetre emlékeznek. Ayrton Senna és Alain Prost legendás rivalizálása az 1989-es, illetve 1990-es Japán Nagydíjon érte el tetőpontját.
Mindkét esetben a világbajnoki cím volt a tét, és mindkét futam drámai ütközéssel vonult be az F1 történelemkönyvébe.
Előzmények: Kiéleződő feszültség a McLarennél
1988-ban Senna és Prost a McLaren csapatnál együtt uralták a mezőnyt, ám 1989-re a kapcsolatuk már mérgezetté vált. A brazil és a francia versenyző között az első komoly törés San Marinóban történt: Prost nehezményezte, hogy Senna megszegte állítólagos megállapodásukat, miszerint aki a rajt után előrébb lesz, azt a csapattárs nem támadja az első kanyarban – Senna viszont tagadta, hogy lett volna ilyen egyezség.
Prost az év vége felé bejelentette Ferrarihoz való távozását.
A világbajnoki pontverseny végül úgy alakult, hogy Suzukában, a Japán Nagydíjon dőlt el a cím sorsa – ekkor már nem pusztán csapattársakként, hanem a legkomolyabb riválisokként feszült egymásnak a két versenyző
1989. október 22-én Suzukában az idény utolsó előtti futamán Senna minimális esélyét próbálta életben tartani a vb-címre. Az időmérő edzésen Senna fölényesen, 1,7 másodperccel verte Prostot és szerezte meg a pole pozíciót. A rajtnál azonban Prost jobban rajtolt, az élre állt, és a futam első felében magabiztosan vezetett.
A boxkiállások után fordult a kocka: Senna gyors tempóban zárkózott fel, és a 46. körben megérkezett Prost mögé. A brazil a sikánhoz közeledve, a belső íven próbálta megelőzni riválisát. Elkerülhetetlen volt a dráma: a két McLaren összeötközött a sikánban, és elsőre úgy tűnt, mindketten kiesnek.
Prost azonnal feladni kényszerült a küzdelmet, ám Senna bent maradt az autóban. A pályabírók segítségével visszatalált a pályára – kihagyva a baleset helyszínéül szolgáló sikánt –, majd a bokszba hajtott orrkúpcserére.
Mintegy a McLaren-Honda erődemonstrációjaként Senna a baleset, a visszatolás és a szárnycsere ellenére is csupán néhány másodperces hátrányban tért vissza a pályára, és a hátralévő körökben utolérte az időközben élen álló Alessandro Nanninit, megelőzte őt, így elsőként ért célba.
Öröme azonban nem tarthatott sokáig
A versenybírák szerint szabálytalanul, a sikán levágásával tért vissza a pályára, ezért utólag diszkvalifikálták Sennát, ami azt jelentette, hogy Alain Prost lett a világbajnok.
Ezzel kezdetét vette az F1 történetének egyik legnagyobb botránya. Ron Dennis csapatfőnök azonnal fellebbezett a döntés ellen, mondván, hogy az ítélet igazságtalan. Sennát eközben sokan veszélyes versenyzőnek bélyegezték.
A McLaren fellebbezését elutasították, Prost bajnoki címe hivatalos maradt, de Senna nem hagyta annyiban a dolgot. Nyíltan kimondta, hogy szerinte politikai döntés született Suzukában.
A nemzetközi szövetség (FISA, a FIA elődje) elnöke, Jean-Marie Balestre ezt személyes támadásnak vette – olyannyira, hogy 100 ezer dollárra büntették Sennát és kilátásba helyezték versenyzői licenszének visszavonását is 1990-re. Végül hosszas huzavona után a felek kiegyeztek: Senna bocsánatot kért a vádaskodásért, így indulhatott a következő évben.
1990-ben Prost már a Ferrari színeiben, Senna pedig továbbra is a McLarennél versenyzett. A két versenyző – ha addig nem így lett volna – immár nyíltan ellenségként szállt harcba. Újra fej-fej mellett küzdöttek a pontverseny élén, és ismét Suzukában, a Japán Nagydíjon, október 21-én dőlt el a világbajnoki cím sorsa.
Ezúttal Senna állt jobban (78 pontja volt, Prost 69-ével szemben).
Az időmérőt ismét Senna nyerte, Prost indulhatott mellőle a második rajtkockából. A rajtrács pozíciója azonban vitát váltott ki: Senna (és csapattársa, Gerhard Berger) már a futam előtt kérte a FISA-t és Balestre elnököt, hogy a pole pozíciót tegyék át a pálya koszosabbik, belső oldaláról a tisztább külső ívre – mivel a második hely kedvezőbb tapadású rajthely volt. Balestre először helyt adott a kérésnek, majd meggondolta magát, és nem változtatott a rajthelyen, sőt figyelmeztette a feleket a szabályos küzdelemre.
A döntés feldühítette Sennát, aki dacosan kijelentette, bármi történjék is, az első kanyarig nem fog engedni az elsőségből.
A másnapi rajtnál a várakozásoknak megfelelően a második helyről induló Prost jól rajtolt, és azonnal megelőzte Sennát. A brazil azonban tartotta a szavát: egy pillanatra sem engedett a pozíciójából, és az első kanyarban összeütköztek Prosttal. A két autó nagy sebességgel csúszott ki a pályáról a kavicságyba. A jelenet mindkét versenyző számára azonnali kiesést jelentet.
Ezzel Senna bosszúja beteljesült
Mivel egyikük sem szerzett pontot, az összetettben Prost legfeljebb pontegyenlőségig zárkózhatott volna az utolsó futamon, de kevesebb futamgyőzelme miatt már matematikailag is Senna lett a világbajnok
Az eset azonnal megosztotta a sportot. Sokan már az előző év fejleményei ismeretében szándékos ütközésnek látták Senna manőverét – nem alaptalanul, hiszen a brazil később elismerte, hogy a rajthelyvita miatti düh is szerepet játszott döntésében.
Prost érthetően dühösen vette tudomásul, hogy így veszítette el bajnoki esélyét: a leintés után nyíltan sportszerűtlenséggel vádolta Sennát, és „undorítónak, értéktelen embernek” nevezte riválisát a sajtó előtt.
A FISA vizsgálatot indított ugyan, de kemény szankció nem született. Így aztán a 1990-es Japán Nagydíj eredménye, visszavonhatatlanul eldöntötte az idei bajnoki cím sorsát.
A rivalizálás emléke
Az egymást követő két suzukai ütközés példátlan fejezetet írt a Forma-1 történetében. Senna és Prost három éven át tartó ádáz csatája ezzel véget ért. 1991-ben Prost Ferrarija versenyképtelennek bizonyult a McLarennel szemben, így Senna viszonylag könnyedén szerezte meg harmadik világbajnoki címét, Prost pedig az év végén távozott Maranellóból.
Később Prost 1993-ban még egy bajnoki címmel visszatért, de a pályán már nem csaptak össze közvetlenül olyan sűrűn, mint a nyolcvanas évek végén.
Rivalizálásuk máig legendás, a két bajnok neve összeforrt egymással. Érdekesség, hogy versenyzőként bár szinte gyűlölték egymást, később kölcsönös tisztelettel viseltettek a másik iránt. Prost egy interjúban bevallotta, hogy Senna halálakor úgy érezte, önmaga egy része is meghalt vele, annyira összefonódott a pályafutásuk.
Senna pedig utolsó versenyhétvégéjén, Imolában még külön is köszöntötte az addigra kommentátorként dolgozó Prostot, mondván hiányzik a pályáról.
