Megnéztem harmadmagammal a Gran Turismo filmet és felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban.
Mint film, jó, nézhető. Azonban aki kicsit is konyít az autósporthoz – márpedig aki ezt megnézi, az jó eséllyel konyít, – annak felszalad párszor a szemöldöke.
A Gran Turismo nem más, mint egy meglehetősen költséges reklámkampány, melynek célja minden bizonnyal a „játék” népszerűségének újbóli növelése. Ezzel önmagában nekem nincs problémám. Azzal már inkább, hogy szinte klisésebb és tümdérmesésebb volt, mint a Barbie film, annak ellenére is, hogy valós történeten alapul.
Aki pedig minimális spoilert sem szeretne, az ne olvasson tovább. 😀
Az alapsztori ugyebár valós: Jann Mardenborough valóban egy a Nissan által rendezett szimulátorversenyen nyújtott eredménye okán vált valódi autóversenyzővé. Viszont a filmben ez olyannyira egyszerűnek, könnyűnek és gyorsnak van beállítva, hogy úgy érzem elbagatellizálja a befektetett munkát, ami emögött valójában volt.
Szinte szóra (képre) sem méltatták azt az egyébként szerintem nagyon jelentős és meghatározó momentumot, mikor egy fiatal szimulátoros srác legelső alkalommal ül be egy valódi versenyautóba.
A film elpuffant nagyjából minden autós klisét, szinte már rutinszerű és kommersz. Sem a „játék”, sem az autósport lényege nem jön át igazán. Ezen kívül, mint minden autós, és/vagy akciófilmben, az időközben elmélázó versenyző (vagy sofőr) miután megvilágosodik, hirtelen
megtalálja a „party mode-ot”,
és mintha hirtelen újabb sebességi fokozattal gazdagodna az autója, egyik pillanatról a másikra előzésekbe kezd.
A riválisok gyakorlatilag önmaguk karikatúrái, és olyan jeleneteken vagy mondatokon nevettük szét magunkat, amiket még csak nem is szántak humornak. Legtöbbször azon szórakoztunk, hogy a szereplők karakterei miként helyettesíthetők be F1-es személyekkel. És akkor még meg sem említettük, hogy Jann (Archie Madekwe) édesanyját Christian Horner felesége, Geri Halliwell alakította. Bár a színészkedést talán nem kellene erőltetnie, maradjon az éneklésnél.
Az autós jelenetek jelentős részét a Hungaroringen és a Red Bull Ringen forgatták. Ami pedig rettentőmód zavarta a szemem, hogy a film elején folyamatosan fordított irányban vezettek a Hungaroringen. De azt is mókás volt látni, mikor Jann a Red Bull Ring sajtótermében futott edzés gyanánt.
Most pedig lássunk pár dolgot, ami nem igaz a filmből, vagy nem pont úgy igaz!
- Nem történt meg a rendőrök elől meglógós jelenet
- A barátnős sztori akár igaz is lehet, de semmi nem utal rá, hogy valós lenne
- Jack Slater (David Harbour) kitalált karakter
- Danny Moore (Orlando Bloom) is kitalált karakter, de Darren Cox, a GT Academy alapítója volt hozzá az inspiráció
- Jann nem a GT Academy első győztese volt. Korábban már kétszer rendeztek ilyen versenyt, így két korábbi győztes már volt akkor, mikor ő 2011-ben megnyerte.
- Az idősíkok más esetekben sem stimmelnek. A filmben Jann nürburgringi hatalmas balesete után indul Le Mans-ban. A valóságban tényleg megtörtént a baleset, ami egy néző életét követelte, de Jann első Le Mans-i indulása után 2 évvel. Tehát az az ominózus Le Mans-i verseny nem a baleset utáni visszatérése volt.
- Mielőtt a film hatására az indokoltnál magasabb polcra helyeznénk a Nissan Le Mans-i, szimulátorosokból álló csapatát, fontos megemlíteni, hogy a srácok LMP2 kategóriában indultak, kategóriájukban lettek harmadikak, nem összetettben. Összetettben a 9. helyen végeztek, 21 kör hátrányban a győztes Allan McNish, Tom Kristensen, Loïc Duval trió mögött.
Az én értékelésem: 3/5
