Pagani – Ahol az álmok épülnek

Az utazásom utolsó napjára csak egyetlen dolgot terveztem be: a Horacio Pagani Múzeum és Atelier meglátogatását. Fogalmam sem volt, mire számítsak, vagy mennyi időt szánjak rá, mert még soha nem jártam autógyárban. A látogatásom rövid összefoglalása: teljesen le voltam nyűgözve. Rengeteget tanultam, és mindkét idegenvezetőm, Ilaria és Sebastian is vételenül kedves és hozzáértő volt – őszintén mondhatom, ez az egyik legjobb autóörömös élményem eddig!

Az autók gyönyörűek voltak, de őszintén szólva engem még jobban lenyűgözött a tervezőjük. Öt perc után világossá vált számomra, hogy Horacio Pagani egy megszállott ember. Megszállottja annak az eszmének, hogy megalkossa a világ legszebb autóját.

Amikor először hallott a Motor Valley-ről (az Emilia-Romagna régióban található autó- és motorgyártó központokról), eldöntötte, hogy ideköltözik, és megépíti a világ legszebb autóját. Eltelt néhány év, és mit történt? Megcsinálta! Később a repülés és a protézisek készítése felé is nyitott, mert úgy érezte, ez a kötelessége – nekem egy kicsit Tony Stark jutott róla eszembe, a lelki szemeim már vizualizálják is, ahogy holoképeken tervezi az autókat. Csak hogy még jobban érzékeltessem, ez az ember úgy építette fel a birodalmát, hogy soha nem végzett egyetemet. Fiatal korában Argentínában zűrzavaros idők jártak, és nem tudta befejezni a tanulmányait – mégis autótervező lett!

Mindig azt csinálta, amit szeretett.

Gyerekként az otthon talált anyagokból kisautókat épített, később pedig egy barátjával összeraktak egy Formula 2-es autót, és benevezték a bajnokságba! Ez nyilvánvalóan meghatározó élmény volt számára, hiszen ez volt az első valódi (és sikeres) autó, amit épített, és így kapcsolatokat is szerzett a versenyvilágban. Ennek köszönhetően ismerkedett meg az ötszörös argentin F1-bajnokkal, Fangioval, aki felfigyelt rá, és ajánlólevelet írt neki európai barátainak, köztük a Lamborghininek is, ahol Pagani végül állást kapott.

Ha ez még mindig nem lenne elég: amikor már Olaszországban volt, meggyőződésévé vált, hogy a speciális kompozit anyagok – például a karbonszál – jelentik a jövőt az autógyártásban (és milyen igaza volt!). De a Lamborghini akkoriban más prioritásokat követett, ezért Pagani nagy lépésre szánta el magát: vett egy autoklávot (a kompozitok sütéséhez szükséges kemencét), és elindította saját cégét, a Modena Designt. Ez vezetett később a Pagani Automobili megalapításához, ahol már a saját autóit tervezte – és a többi már történelem.

A múzeum viszonylag kicsi: egy kis vetítőteremmel indul, ahol egy Pagani életéről szóló videót nézhetünk meg, egy barátja narrálásával, majd egy terem következik különböző Zonda- és Huayra-típusokkal. Utopiák még nincsenek kiállítva, mert a prototípusokat még használják a gyártáshoz. A terem bemutatja Pagani történetét és az autók fejlődését, az egyik oldalon pedig van egy erkély, ahonnan felülről is lehet képet készíteni. Minden autó lenyűgözött, de a kedvencem az a Huayra volt, ami a Transformers 4-ben (A kihalás kora) szerepelt, mint egy ember alkotta gonosz transformer – emiatt rögtön meg is kellett néznem a filmet, amikor hazaértem.

Ezután következett az „atelier” – és bár korábban gyárként említettem, valójában itt nem sorozatgyártás történik, hanem MŰVÉSZET, ezért is hívják atelier-nek. Horacio fő inspirációja Leonardo da Vinci volt, aki a művészetet ötvözött a tudománnyal – a formatervezés is ebbe az irányba halad: mindennek hasznosnak és gyönyörűnek kell lennie. A reneszánsz is visszatérő motívum, az egész olyan, mint egy reneszánsz műhely, az atalier központja pedig egy kisvárosi főtér hangulatát idézi – még egy óratorony is van, ami minden egész órában elüti az egészet.

Varázslatos!

Minden autó kézzel készül, és a legapróbb részletekig testre szabható. A legőrültebb kéréseket is teljesítik: szeretnéd, ha Horacio Pagani aláírása Swarovski kristályokból lenne kirakva? Megoldható! A váltó gombja focilabda alakú legyen? Megcsinálják! Arany- és platinadíszítés a fényezésen, amit egy művész készít? Naná! (És ezek valódi kérések voltak.) Ha tehát rendelsz egy autót, az 100%-ban a te igényeidhez és kívánságaidhoz igazodik! Minden autó egyedi, nemcsak a dizájn miatt, hanem mert kézzel szerelik össze.

Úgy érzem, az összes létező kérdést feltettem Ilarianak, aki körbevezetett. A múzeumban újra elgondolkodtam rajta, hogy aerodinamikával szeretnék foglalkozni – főleg, hogy a három Pagani típusból kettő neve a szélhez kapcsolódik: a Zonda egy Argentínában fújó szél, a Huayra (Tata) pedig a quechua szélisten. Az atelier-ben viszont hirtelen a kompozit anyagok kezdtek el érdekelni – sosem találtam őket izgalmasnak korábban, de most már látom bennük a szépséget.

Ez volt az egyik valaha volt legérdekesebb és leghasznosabb “autóörömös” élményem – annyit tanultam, hogy szerintem soha nem fogom tudni abbahagyni a Pagani autókról való ömlengést.

Néhány gyakorlati tanács: mindenképp csináld meg a vezetett túrát, és ne hagyd ki az atelier-t! Lehet, hogy kicsit drágább, de hidd el, megéri. Ilyet máshol a világon biztosan nem látsz. Szerintem akkor is élvezhető, ha valaki nem nagy autórajongó, és a gyerekeknek is szórakoztató, mert kapnak külön kis foglalkoztató füzetet.

Az odajutásról: Modenából busszal mentem, ami azt jelentette, hogy a buszmegállótól kb. 25 percet kellett sétálnom az út szélén (ami úgy tűnik, ennek az utazásnak állandó eleme lett), teljesen vállalható, de nem a legkényelmesebb. (Április közepétől egyébként indítanak egy járatot a városközpontból, annak érdemes utánanézni!) Nagyon örültem, hogy a múzeumban vannak zárható szekrények (ez nem mindenhol alap!), és nem kell apróval vacakolni. Hétköznap voltam, nem volt tömeg – hétvégén nem tudom, hogy van.

Összességében fantasztikus élmény volt (kb. 3 órát töltöttem ott), és ha a régióban jársz, mindenképp ajánlom, hogy látogass el ide – nagyon megéri. Bevallom, nem ez volt az első számú prioritásom, de tévedtem – egy ennyire különleges hely és különleges márka mindenképp ott a helye a bakancslistádon!