Ahol az év 365 napján nézhetsz veterán autókat

A 365 Oldtimer Múzeum Budapesten az egyik komforthelyem. Még két éve se nyílt meg, de már négyszer voltam. Első alkalommal épp magánéleti válságban voltam, úgyhogy jól esett egy kicsit elmenekülni a fejemben lévő dolgok elől a régi autók világába. Aztán a tavaly a szülinapom egyik programja volt, hogy elmentünk a barátaimmal. Volt egy látogatásom a japán autókiállításkor és most, amikor hallottam, hogy új kiállítás nyílik, tudtam, hogy ott kell lennem. Főleg, hogy amerikai autókról van szó.

Amikor beléptem, türelmesen meghallgattam, ahogy elmagyarázták a múzeum felépítését, amit már jól ismertem  –  de már menni akartam nagyon a a programhoz járó kávémért (így jár az, aki Forma-1-et néz vasárnap hajnalban). A kiállításmegnyitó különböző programokat kínált (és úgy tudom, a cars/motors & coffee eseményeik rendszeresek), de ahhoz, hogy ezeket élvezni tudjam, szükségem volt egy kávéra.

Nyugodtan megittam a kis zabtejes kapucsínómat a hangulatos kávézóban, és igyekeztem ráhangolódni a napra… Amikor lelkileg felkészültnek éreztem magam, bele is vetettem magam a sűrűjébe. Most már, a negyedik alkalomra kialakultak a szokásaim: már nem érzem szükségét, hogy megnézzem a motoros teret, mert már megnéztem korábban, és nem ez áll az érdeklődésem központjában. Viszont a magyarok az autóiparban részt mindig áttanulmányozom, és elolvasok egy-egy táblát, mert lelkesít! Egyébként is, annyi az információ, hogy mindig tanulok valami újat.

Sokat most nem időztem itt sem, mert már égtem a vágytól, hogy hadd láthassam végre az amerikai autókat. Kicsit meg is illetődtem, mert bár lobogott a csillagos-csíkos zászló és el is öntött az amerikai életérzés, rögtön 2 BMW-t láttam meg. Persze szeretem én a BWM-ket, csak nem erre számítottam! Haladtam tovább, erre ott egy Maserati. Azt hittem, eltévedtem – aztán a leírás tisztázza, hogy amit látok az egy Chrysler-Maserati kollaboráció, úgyhogy meg is nyugodtam és haladtam tovább.

Aztán ott volt Ő, K.I.T.T.!! Túl fiatal vagyok, hogy aktívan nézhettem volna a Knight Ridert, de azért láttam belőle részleteket, és gyerekkoromban a világ legmenőbb dolgának tartottam a nyitható lámpáit. Ez mondjuk nem változott. Miután megismerkedtem K.I.T.T.-tel, haladtam tovább.

Az egyetlen mély fájdalmam, hogy a legtöbb autó derékmagasságban egy vastag piros szalaggal van körülbástyázva, bárminemű esztétikus jellegű fotózást lehetetlenné téve ezzel. Persze csináltam pár részlet fotót, de egybe lefotózni egy autót a piros szalag nélkül szinte lehetetlen. Szerencsére másik kedvencem a kékesszürke Mustang (vagyis igazából Ford T5, ahogy Németországban futott) nagyjából fotózható volt. Mellette állt ronda kistestvére egy Mustang GT is. Eddig meg voltam győződve, hogy ronda Mustang nem létezik. Most már tudom, hogy tévedtem. (Ez a szubjektív véleményem, akinek tetszik, az nézegesse nyugodtan!)

Volt egy másik felfedezésem is: épp egy bézs Plymouth előtt nézelődtem, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy Stephen King autós horrorjában, a Christine-ben is mintha egy Plymouth lenne a főszereplő. Gyors ChatGPT, és kiderült, hogy nemcsak hogy igazam van, de egészen pontosan pont ugyanaz a típus, a Fury. Úgyhogy ezzel a szemmel kicsit megrettenve néztem tovább az autót – legalább a szín nem stimmelt!

Most kb 45 perc alatt végigszaladtam a kiállításon, de ha valaki nyugodtan szeretne szemlélődni és olvasgatni, akkor én 2 órát javaslok rá (ez az én sebességemre van optimalizálva, ennél valószínleg gyorsabban szoktak haladni a látogatók).

A végén még gyorsan beleültem a 111 éves Renault Skiff Labourdette Carrose-ba (és nehogy azt higgyétek, hogy azonnal felismertem, ki kellett gúgliznom), mert az ember nem hagy ki egy lehetőséget, hogy egy ilyen matuzsálem korú autóba üljön.

Ezután mentem is tovább a következő programra, a kvízre. Ezen 7 csapat indult, aztán végül csak 3 maradt, amit nem értek, mert én nagyon jól szórakoztam. Főleg azokra a kérdésekre tudtam a választ, ami a kiállítás alapján megválaszolható volt – és persze, hogy Martha Benz patikákban volt kénytelen megállni és üzemanyagot szerezni a világ első roadtripjén (köszi Mercedes Múzeum). A többi kérdés részemről inkább tanulás volt, de a jó csapattárs-választásnak köszönhetően sikerült nyernünk!

Itt le is zárultak a programok, úgyhogy hazafelé vettem az irányt, de meg vagyok győződve, hogy fogok még jönni! A múzeumnak pedig köszönöm a meghívást, gondoljatok rám legközelebb is! 🙂