Nem tudom, miért annyira kiemelkedő az angol múzeumok színvonala, de akárhová megyek abban az országban, nem tudok nem újra és újra meglepődni rajtuk. A Silverstone Múzeum, a Brooklands Múzeum és a Haynes Múzeum mind a kedvenc helyeim listájának élén szerepelnek, és most a Beaulieu Nemzeti Motormúzeum is csatlakozott hozzájuk.
Erre még az eddigi tapasztalataim sem készítettek fel. Igen, előzetesen olvastam róla, és láttam, hogy gyakorlatilag egy park, rengeteg szuper dologgal, de még ennek ellenére is sikerült meglepnie!
Amint átvettem a jegyünket a barátnőmmel, közölték velem, hogy egy szimulátoros menetre is felírtak, mert szerették volna, hogy kipróbáljam. Egy ingyenes szimulátoros lehetőségre sosem mond az ember nemet, így kissé összezavarodva (hiszen az e-mailben erről egy szó sem esett) de elfogadtam.
Ezen a ponton legszívesebben azonnal a szimulátorhoz rohantam volna, de előbb sürgető emberi szükségleteket kellett elintéznünk, így beiktattunk egy boxkiállást a mosdóban. Ezután már alig maradt bennem önkontroll, szóval az egyetlen ok, amiért nem futottam szó szerint az F1-es autókhoz, amiket megláttam, Anna volt, aki azt mondta, sokkal logikusabb lenne a kiállítást az elején kezdeni.
Természetesen végül így tettünk, és újra végigsétáltunk (ahogy már sok más autómúzeumban is) az autózás történelmén. A új kedvenc tényem, amit itt tanultam: a régi időkben valakinek piros zászlóval kellett a kocsik előtt mennie, hogy figyelmeztessen az autó jöttére. Ez számomra hihetetlenül vicces!
Végül elértünk a kedvenc részemhez, az F1-es autókhoz, ahol mindent lelkesen kommentálhattam Annának, aki még mindig nem F1-rajongó (de nagyon dolgozom az ügyön). Sok ikonikus festésű autót láthattunk, és ott volt a szimulátor is – amire későbbre foglaltam időpontot. Ezután még megnéztük a többi kiállítást is, például a Racing Pride-ot, amit imádtam.
Talán még jobban is, mint az F1-est, mert teljesen új volt számomra.
Ha még nem hallottál a Racing Pride-ról: ez egy kezdeményezés, amely az LMBTQ+ közösség befogadását támogatja a motorsportban. A kiállítás különböző versenysorozatok pilótáinak személyes történeteit mutatta be, ami nagyon megható volt. Határozottan ajánlom mindenkinek!
Ezután visszamentünk a szimulátorhoz, ami ugyanolyan, mint ami a maranellói Ferrari-múzeumban is van: három hatalmas képernyő, Ferrari-cockpit glóriával, és a biztonsági öv megfeszítésével még a gyorsulást és a fékezést is tudja imitálni. A hölgy, aki segített, nagyon kedves volt, és elmondta, hogy érezni fogom a G-erőket is – ami persze nyilvánvalóan nem igaz egy szimulátorban –, de látszott rajta, hogy nagyon büszke, amiért ilyen különleges élményt tudnak nyújtani a látogatóknak.
Jól szórakoztam. Bár nem vagyok egy szimulátorguru, sikerült a pályán maradnom, amit az én esetemben szinte győzelemnek is lehet tekinteni. Amikor kifelé jöttünk az épületből, egy idősebb úr megállított minket és érdeklődött, hogy miről fogok írni pontosan. Miután felvázoltam a tervezet az élménybeszámolóról, lelkesen közölte, hogy ha nem sietünk, lenne még számunkra egy meglepetése.
Alapelvem, hogy egy meglepetésre sosem mondok nemet, így most sem tettem.
5 perc múlva megjelent egy régi autónak kinéző járgánnyal, amibe beültetett minket. Kiemelném, hogy NEM igazi régi autó volt, hanem a Chitty Chitty Bang Bang című film (magyar címén: Csodakocsi) autója, amivel körbeviszik a látogatókat. Mi is tettünk egy kört a birtokon, így az egész területet láthattuk. Óriási és rengeteg a látnivaló – gyerekekkel is érdemes meglátogatni, hiszen van egy fantasztikus játszótér és egy monorail is, de erről majd később.
Szóval ott ültünk abban a régi autónak látszó kocsiban, és hát… olyan sok érzés kavargott bennem! Mintha hercegnő lettem volna, akit körbevisznek, és aki az autóból integet a népnek. Imádtam! Be kell vallanom, az ilyen meglepetéseket szeretem a legjobban: nulla kalória, maximális szórakozás.
View this post on Instagram
Miután visszaértünk a kiindulóponthoz és elköszöntünk, körbenéztünk még a környéken is. A ‘We had that at home’ (Nekünk is volt ilyen) kiállítás a korukban legnépszerűbb autókról szólt, így tényleg el lehetett mondani: „nekünk is volt ilyenünk”. A kiállítást a korabeli családi garázsok stílusában rendezték be. Nem meglepő módon a kedvencem a VW bogár volt – bár nekem, vagy a családomnak sosem volt ilyen, viszont pont ugyanolyan színűt vezettem már, ha az számít.
A másik oldalon az ‘On Screen’ (A mozivászon autói) kiállítás volt, filmekből ismert kocsikkal és hozzájuk illő zenével. Érkezésünk tökéletesen időzített volt: épp felcsendült a Harry Potter-zene, és ott állt Mr. Weasley kék Ford Angliája. Mr. Bean autójában Teddy is ott ült, és voltak ott Dalekek is a Dr. Who-ból.
View this post on Instagram
Mivel ez a két kiállítás viszonylag kicsi volt, hamar továbbmentünk a monorailhez, ami egyértelműen kis embereknek van tervezve, mert a beszállás és kiszállás is elég hajolgatós mutatvány. Cserébe felülről is láthattunk mindent, még olyan részeket is, amiket az autós körben nem. És mi volt a legjobb? Hogy a monorail áthalad a Nemzeti Motormúzeum épületén: szó szerint bemegy, így a kiállított autókat egy másik nézőpontból is láthattuk.
Amikor már több napra elegendő autós élményt sikerült felhalmoznunk, úgy döntöttünk, megnézzük az apátságot is. Van egy temploma is, ami különleges: egyik oldala színes üvegablakos, a másik sima, a falak pedig kifelé dőlnek.
Következő állomásunk a Palace House volt, ahol a birtok egykori tulajdonosai laktak, ma már felújítva látogatható.
Ekkorra már közelgett a záróra, de a szuvenírboltba még mindenképp be akartunk menni. (Ismertek, muszáj volt körbenéznem! Annának pedig mániája a képeslap, így az is kötelező kör volt). Mivel a Palace House a birtok másik oldalán van, vissza kellett sétálnunk, amit a tó és a kertek felé vezető úton tettünk meg. Nyár volt, így minden növény teljes pompájában virágzott, a szobrokkal díszített utak pedig csodaszépek voltak.
Végül az ajándékbolt értékelése: rengeteg kitűző és egyéb apróság kapható, nagyon széles választékkal. Elég nagy bolt, így szinte mindenki talál valami kedvére valót – kivéve, ha Ford kulcstartót keres, mert olyat egyetlen brit autómúzeumban sem lehet kapni.
Ahogy a legelején is írtam, a Beaulieu múzeum a kedvenceim listájának élére került. Könnyen el lehet tölteni ott egy teljes napot, hétvégén pedig külön programokat is tartanak, szóval érdemes előre megnézni a menetrendet. Bár kicsit messzebb van Londontól, mi egynapos kirándulást kerítettünk belőle, és nagyon jól működött. Ha valaha a környéken jársz, és érdekel a motorsport vagy úgy általában a történelem, ide mindenképp látogass el!