Május 28. óta elérhető a Netflixen az F1: The Academy című dokumentumfilm sorozat. Ez az a sorozat, amely az F1-ed Drive to Survive mintájára dolgozta fel a női bajnokság, az F1 Academy 2024-es szezonját.
Ami pozitív, hogy bár figyelemmel kísérjük a lányok versenyeinek alakulását, őket nyilvánvalóan kevésbé ismerjük, mint az F1-es versenyzőket, és kevesebbet tudunk a pályán kívüli történésekről. Ezt pótolta ez a sorozat, noha ismerve a Drive to Survive ferdítéseit és túlzásait, azért ezt sem szabad szentírásnak venni.
A 7 részes sorozat Lia Block bemutatásával indít, ami pillanatok alatt csap át egyfajta megemlékezésre Lia édesapjáról, Ken Blockról. Világos, miért ezzel a szállal kezdtek, ügyes húzás, mintegy komolyságot igyekeztek alapozni a bajnokságnak azzal, hogy bevontak egy ilyen világszerte ismert nevet. Noha Ken Block sem igazán versenyzőként volt kimagasló, hanem a Gymkhana videóival vált világsztárrá. Érdekesmódon erről szó sem esett… Ha már…
A 15 fős mezőnyből mindössze 7 lánnyal volt komolyabban foglalkozva, a többiek kvázi statisztát voltak csak. Ezt nem érzem igazán korrektnek. Ha már az a cél, hogy segítsük a lányokat és ismertessük meg őket a világgal, akkor illett volna nem kihagyni belőle senkit. Ebben az esetben ugyanis nem gondolom, hogy kimaradt lányuk direkt akartak volna kimaradni ebből.
A vágás és a zenei felhozatal kiváló, bár ezzel sosincs gond a Netflix esetében.
Ami viszont zavart, hogy a párbeszédek méginkább megírtnak és megrendezettnek hatottak, mint a Forma-1-esek esetében. Ezzel együtt, pont a megrendezésből fakadóan, meglehetősen közhelyekkel teliek is ezek a megszólalások, ráadásul némileg ismétlődő volt a dramaturgia.
Nagyon hangsúlyos volt Bianca Bustamante szerepeltetése. A filippínó lány tavaly a McLaren támogatottjaként vett részt a bajnokságban és talán nem túlzás kijelenteni, hogy a mezőnyből ő tett szert a legnagyobb népszerűségre. Egyúttal ő volt az a versenyző a mezőnyben, aki talán a legtöbb hibát vétette. Ez több dologra is rávilágít. Egyrészről a lány, ahogy ő fogalmazott, minden pályán kívüli lehetőséget megragadt, legyen szó szponzortevékenységől, közösségi médiás szereplésről, reklámfotózásokról, bármiről, mivel ebből igyekezett megteremteni magának az anyagi forrást a következő (2025-ös) szezonjára, mivel az F1 Academy-ben mindenki maximum két szezont tölthet. Ez neki ment is, tekintve, hogy kimondottan „csajos csaj”, aki szereti a divatot, szeret szerepelni, stb. Az árnyoldala azonban az, hogy mindez a körítés teljesen elvonta a figyelmét a versenyzésről és hibát hibára halmozott.
Nem tudott koncentrálni, nem tudta megfelelően kezelni a népszerűséget és a nyomást. És ha ez nem megy már ezen a szinten sem, az nem sok jót jelent a jövőre nézve. Ahogy a sorozatban Toto Wolff megfogalmazta:
„Ez nem influenszer verseny”.
Ezzel szemben a bajnok Abbi Pullingnak – akit az Alpine támogatott – minden gondolata a versenyzés körül forgott. Ezen kívül az is segítségére volt, hogy Alice Powell mentorálja, aki maga is megjárta anno a GP3-at és a W Seriest, ráadásul közösen bérelnek albérletet, így sokkal rugalmasabban tud tanácsot kapni, fejlődni. Ennek meg is lett az eredménye: Pulling a mezőny fölé nőtt, 14 futamból 9-et nyert, és a többin is dobogós volt.
Egy megnézést megér, ha másért nem, akkor azért, hogy jogos és hiteles kritikával tudj élni, legyen az akár pozitív, akár negatív.
