Az életéért küzd Anthony Gobert, akinek garázsa nem volt teljes ketrecben táncoló lány nélkül

Testvére szörnyű hírrel jelentkezett a közösségi médiában Anthony Gobertről, aki korábban mind a Superbike-ban, mind a gyorsaságimotoros-világbajnokságban megfordult. Az ausztrál betegségének végstádiumában tart.

Stuart Shenton így emlékszik vissza Gobertre, aki 1997-ben csatlakozott a Suzukihoz:
„Gobert egyike volt azoknak a srácoknak, akiket néha-néha elkap az ember: ne változtassatok semmit a motoron, én csak motorozok vele. Akkor már rendelkeztünk adatokkal. Bejött, és láttuk, hogy olyan keményen fékez, hogy a felfüggesztés épp hogy le nem szakadt. Szóval azt mondtuk, hogy tehetünk bele erősebb rugókat vagy több olajat. ‘Nem, haver, ne változtassunk semmin’ ─ mondta ő.”

„Útban a szerződés aláírása felé a vadonatúj, 250 000 dolláros Porschéját totálkárosra törte, mert átszáguldott egy piros lámpán, és ez a legkevésbé sem zavarta meg őt.”

„Mindig is tudtam, hogy érdekes kapcsolat lesz. Nem találkoztam vele addig, de [a Suzuki csapatfőnöke] Garry Taylor és [a Suzuki versenyfőnöke] Mistuo Itoh elmentek Ausztráliába, hogy szerződtessék. Ez az eset akkor történt az autóval.”
Shenton az 1996-os utolsó Eastern Creek-i futam után találkozott új versenyzőjével: „Éppen a garázsunkat pakoltuk össze, aztán odajött egy figura, és azt mondta nekem: ’Szia Stuart, én vagyok az új versenyződ, remélem, hogy k*rvára készen állsz rám!’. És ez Anthony Gobert volt.”

„Az első tesztünkön Eastern Creekben éppen az első eligazítást tartottuk vele, az összes japán mérnök ott ült, tollakkal a kezükben, és várták, hogy jegyzetelhessenek, és megkapják az első benyomását a motorról. Azt mondta: ‘Két dologra van szükségem: Szükségem van egy ketrecre a garázs hátsó részében egy táncoslánnyal, és kell néhány sör a hűtőbe. Aztán felállt és kisétált. Hat japán mérnök ült az asztal körül, és nem tudták, mit tegyenek, mit mondjanak, vagy mi történt. Az ő tehetségével világbajnoknak kellett volna lennie, de ez soha nem történt volna meg.”

„Született tehetség volt, de ő nem tudta felismerni, hogy mije van, és nem tudta kamatoztatni. A spektrum másik végén – és utálni fog, amiért ezt mondom – Gardner állt. Ő puszta bátorsággal és vérbeli elszántsággal győzte le a többieket. Tényleg meg kellett dolgoznia érte, és be kellett vetnie magát. Aztán középen ott van valaki, mint Kevin Schwantz, akinek megvolt a tehetsége, dolgozott érte és alkalmazta.”