Rossi annyira meg akart ismerkedni Villeneuve-vel, hogy szőrén-szálán eltűnt

Valentino, Valentino, Valentino….A saját maga által teremtett szörnyeteg. Vélekedett 1997-ben legalábbis az akkori közvélemény a kirobbanó tehetségű pilótáról. Pedig nem akart ő mást, csak szórakozni. Lenyűgözni a barátait, földijeit a pályán, és élvezni azt, amit imád. Motorozni.

Graziano Rossi, korábbi motorversenyző fia 1979. február 16-án látta meg a napvilágot. Nevét apja egy nagyon közeli barátjáról kapta, aki fiatalon vízbe fulladt. A vérében volt a versenyzés, mindennél jobban érdekelte, még a tanulásnál is. Apja egy alkalommal meghamisíttatta iratait, hogy részt vehessen egy helyi futamon, még gyermekként. Borítékolva volt, hogy ez a fiú hivatásos versenyző lesz, de azt senki nem gondolta, hogy akkora sikereket ér majd el, és olyan eredményeket tudhat majd magáénak, mint amelyeket ma jegyzünk.

Ma, 45. születésnapja alkalmából tekerjük vissza az időt az 1997-es idényre. Javában tombolt a Rossi-mánia. Az olasz azonban vonakodott szembenézni egyre növekvő hírnevével. Ő csak a tavulliai kissrác akart lenni, aki rettegésben tartja a helyieket ámokfutó motorozásával a helyi utakon, és az egészet egy jó heccnek fogta fel.

1997-ben például szabályosan felszívódott egy olyan rendezvényről, melyet az ő és Jacques Villeneuve tiszteletére rendeztek. Amikor a kanadai az említett idényben megnyerte a Forma─1-es világbajnokságot a Renault színeiben, Rossi teljesen fellelkesült, hogy szeretne vele találkozni. Carlo Pernat meg is szervezte a találkozót, aki utólag egyébként bevallotta, hogy közel sem volt leányálom az olasz csodagyerekkel együtt dolgozni. A rendezvényre Bolognában került sor, ahol az volt a terv, hogy a két versenyző a két világbajnoki géppel áll majd egy színpadon. A média képviselő egyenesen tolongtak a helyszínen, majd Rossi húsz perccel a rendezvény kezdete előtt közölte, hogy kiszalad a mosdóba. Onnan azonban nem tért vissza a helyszínre, egyszerűen eltűnt.

A mai napig rejtély, hogy az olasz MotoGP-legenda hova tűnt aznap este. Természetesen a szervezők nem tudták hova tenni a helyzetet, próbálták menteni a menthetőt, de a „fő attrakciónak” sajnos lába kélt.

Rossit lehet kedvelni, vagy nem kedvelni, de annyi biztos, hogy 45 évesen is ott él benne az közvetlen, szellemes, jó humorú tinédzser, aki egykoron volt. Csak „kicsivel” több trófea van a polcán.