Visszatért a halálból a paddock szívtiprója, hogy meghonosíthassa a 46-os rajtszámot

A mai napon 70 éves Valentino Rossi édesapja, Graziano. A 46-os rajtszám meghonosítójának karrierje azonban közel sem volt zökkenőmentes.

Tavulliát abban az időben a csend és a nyugalom jellemezte. A turisták Cattolica és Rimini strandjaira érkeztek leginkább élvezni a napfényt, így a kisváros nem volt kitéve semmi rendkívüli megmozdulásnak. Egészen 1954. március 14-éig. Ezen a napon Pesaróban világra jött egy kisfiú. Nem volt ő gazdag család sarja, egy egyszerű bútorasztalos és egy háztartásbeli hölgy gyermekeként született és Graziano névre keresztelték. Vezetékneve gyakori volt az országban, de idővel mégis ezt a nevet kántálta mindenki a környéken. Az ok pedig egészen rendkívüli.

Graziano Rossi 1971-ben, 17 éves korában vetette bele magát először a motorversenyzés világába. Barátai szerint egy igazi szív-lélek ember volt, akikre ha felkerült a sisak, azonnal az utak rémévé változott. Négy évvel később vett részt először országúti versenyen, majd egyre nagyobb babérokra törve 1978-ban már a 250-es kategóriában szorongatta az ellenfeleket. Már a második világbajnoki szezonjában 3 futamgyőzelmet szerzett, és az 1979-es idényt a harmadik helyen zárta a tabellán.

Tehetsége természetesen feltűnt a kor 500-as csapatfőnökeinek is, így szabadkártyás lehetőséget kapott, hogy kipróbálhassa magát a legmagasabb géposztályban. Imolában előkelőbb helyen végzett, mint a két világbajnok, Barry Sheene és Kenny Roberts. 1980-ban már teljes idényt teljesített a Suzukival.

Steve Parrish, korábbi versenytársa így emlékszik vissza az idősebb Rossira: „Bomlottak érte a nők, még az akkori barátnőm is. Még Barry Sheene felesége, Stephanie is odavolt Grazianóért. Az összes nő majd’ elájult tőle. Vállig érő haja volt, a bőrruhája mindig tökéletesen állt neki, és kedves, közvetlen stílusa volt. Velejéig olasz volt, igazán elbűvölő. Ő volt a boxutca szépfiúja.”

Szenvedélyének megvoltak az árnyoldalai is, ugyanis olykor több időt töltött a kavicságyban, mint bárki. 1980-ban kétszer állt dobogón, viszont erre a szezonra keményen rányomta a bélyegét egy komoly sérülés, melyet rali közben szerzett. 1982-ben Imolában végül megpecsételődött a karrierje. A Villeneuve-kanyarban bukott hatalmasat 240 km/h sebességnél. Újra kellett éleszteni. 28 éves volt ekkor.

Visszatért még ugyan a paddockba, de csak azért, hogy büszke apukaként eldicsekedjen kisfiával, Valentinóval. A többi pedig ma már történelem.