Bagnaia frusztrációja az egekbe csapott: „Ha eltalálta volna a lábam, simán eltörik”

A Ducati minisorozata, a Dream On továbbra is a kétszeres MotoGP-világbajnok Pecco Bagnaia 2024-es szezonjának fény- és árnyoldalait tárja fel. A második epizódban az olasz márka nemcsak a torinói versenyző sportszakmai kihívásait mutatja be, hanem az emberi oldalát is. A frusztráció, az elszántság és a sportszerűség egyvelegével a szezon kihívásaival szemben.

Az epizód egy sokakat meglepő pillanattal kezdődik. Bagnaia reakciója, miután értesült a Valenciát sújtó súlyos áradások következményeiről. A dokumentumfilmből kiderül, hogy az olasz már akkor eldöntötte, hogy nem lenne etikus versenyezni ebben a helyzetben.

„Tisztázzuk, nem fogok versenyezni Valenciában” – mondta Bagnaia, mielőtt elindult a sajtószobába Sepangban.

A malajziai hétvége hullámvasút volt Bagnaia számára. Miután pénteken megszerezte a pole-t, a dolgok drasztikus fordulatot vettek a szombati sprinten, ahol egy baleset miatt gyakorlatilag szertefoszlottak világbajnoki álmai. A Ducati pilótája lemondó, de őszinte hangon jelentette ki a katasztrófa után: „Ha a dolgoknak egy irányba kell menniük, akkor arra mennek. Ez már csak így megy. Jorge jobb, és ő nyert. Pont. Ő soha nem bukik, én mindig. Ez tény.”

Eközben a boxból Davide Tardozzi, mindig hűen közvetlen stílusához, egy sajátos tanáccsal próbálta motiválni a versenyzőt: „Nagyon kemény lesz veled, így te is az leszel”.

A vasárnap Sepangban a kezdetektől fogva feszültség uralkodott. Az első rajtot egy Jack Miller és más versenyzők részvételével történt baleset szakította félbe, ami tovább növelte a nyomást. A felvételek megtekintése közben Bagnaia gyorsan felhívta a figyelmet arra, hogy az első kanyarban egy Martínnal való incidens veszélye áll fenn: „Ha eltalálja a lábam, simán eltörik.”

Ami azonban ezután következett, az egy epikus párbaj volt Bagnaia és Martín között, amely a MotoGP közelmúltbeli történetének egyik legizgalmasabb összecsapásaként marad emlékezetes. Peccónak sikerült felülkerekednie a látványos közelharcban, ezzel biztosítva a győzelmet egy olyan napon, amely katasztrófára volt ítélve.

„Én vagyok az, akinek a legtöbb győzelme van anélkül, hogy első lenne a bajnokságban.” Ezek a szavak, bár keserűek, tükrözik egy olyan szezon lényegét, amelyben Bagnaia tehetsége megcsillant, de beárnyékolta a következetlensége is a kifogástalan Jorge Martínnal szemben.

A dokumentumfilm, amellett, hogy feltárja a szezon magasságait és mélypontjait, intim betekintést nyújt Bagnaia és környezete életébe. Őszinteséggel teli nyilatkozatai egy olyan bajnokot mutatnak, aki nem fél elfogadni a hibáit, vagy elismerni fő riválisa érdemeit.