A MotoGP 2024-ben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját, és az 1949-es első szezon óta a világbajnokság számos fontos pillanatot tartogatott nekünk, nézőknek. Az egyik ilyen esemény 20 évvel ezelőtt, 2004-ben történt.
Valentino Rossi ekkor már a motorkerékpársport szupersztárja volt. Az 500 köbcentis korszak utolsó bajnoki címét 2001-ben, mindössze második szezonjában nyerte meg a Hondával. Akkor Rossi az új négyütemű MotoGP-korszakot a gyári Honda RC211V-vel indította.
Az olasz 2002-ben 11 futamot nyert, a többin pedig második lett. Abban az évben csak egy olyan hétvége volt, amikor nullázott. Megszerezte a bajnoki címet, majd 2003-ban hasonlóan domináns módon, kilenc győzelemmel egy harmadikat is hozzátett.
De miközben a világ Rossi zsenialitását hirdette, a Honda japán bázisán belül ez vajmi keveset számított. Rossi sikere a HRC szerint teljes mértékben az RC211V-nek volt köszönhető. Természetesen az ilyesmi sosem fér bele a motorversenyzők hatalmas egójába.
Rossi tajtékzott a dühtől, amiért Biagginak megadatott az, ami neki nem
Ahogy 2003 előrehaladt, Rossi menedzsmentje elkezdett tárgyalásokat folytatni a Yamahával. És mindent megtett, hogy ezt a lehető legnagyobb titokban tartsa. Davide Brivio, a csapat akkori menedzsere néhány évvel ezelőtt elárulta, hogy ő és Lin Jarvis kénytelenek voltak egy asztal alá bújni az egyik ilyen megbeszélés előtt. Azt hitték, hogy valaki ott ólálkodik a sátor előtt, ahol voltak.
Végül 2004-ben sikerült megegyezni, hogy Rossi a Yamahához kerüljön. A Honda azonban nem könnyítette meg az olasz dolgát, akit a HRC-hez kötött szerződése egészen annak lejártáig tartott. Ez azt jelentette, hogy 2004 első hónapjaiig nem tesztelhetett az M1-essel.
Miközben a Yamahának és Rossi táborának össze kellett szednie a fejét az üzlet pénzügyi vonatkozásai, valamint az olaszhoz csatlakozó csapattagok tekintetében, a japán márkán belül is volt egy, a Honda gondolkodásmódjától nem eltérő kultúra, amely teljesen megakadályozhatta volna ezt a korszakalkotó lépést.
„Amikor beszélgettünk Valentinóval a Yamahán belül más volt a gondolkodásmód, mert valaki ellenezte Valentino megszerzésének ötletét, mert azt mondták: ő egy többszörös világbajnok: ha a Yamahához jön, és nem nyerünk, az a Yamaha hibája. De ha nyerünk, az Valentino miatt van. Szóval nekünk, mint márka, nem nyerünk semmit. Ez volt az egyik [gondolkodásmód]. Ismét visszatérve arra, hogy mi volt a kultúra. A kultúra az volt, hogy ami fontos, az a motor. És valaki a Yamahán belül azt mondta, hogy ‘nincs szükségünk Valentinóra, mert olyan motort fogunk készíteni, olyan jót, olyan erőset, hogy bármelyik versenyzővel győzni tudunk’”.
Az Alpine korábbi csapatfőnöke kitálalt a hideg és számító Rossiról
A probléma ezzel a gondolkodásmóddal az volt, hogy a Yamaha eddig nem épített olyan erős motort a négyütemű korszakban, amivel meg lehetett volna nyerni a bajnokságot. Valójában 2003 végére a Yamaha nem nyert bajnoki címet az 1992-es, Wayne Rainey-vel folytatott 500 köbcentis idény óta. Ezt követően a Suzuki kétszer nyert – 1993-ban és 2000-ben -, míg a Honda a többi címet nyerte Mick Doohan, Álex Criville és Rossi által.
Miközben Rossi 2002-ben és 2003-ban egymás után szerezte a bajnoki címeket, a Yamaha mindössze két Grand Prix-győzelmet aratott. Rossi 2003-ban egy olyan Yamaha csapathoz csatlakozott, amely egyáltalán nem nyert, és a márka egyetlen dobogós helyezése egy harmadik hely volt a Francia Nagydíjon Alex Barros jóvoltából.
Valószínűtlennek tűnt, hogy Rossi 2004-ben a bajnoki cím közelébe kerülhet. De a csapatfőnök, Jeremy Burgess, aki fel volt vértezve mindazzal a tudással, ami az RC211V-t olyan jóvá tette, képes volt azonosítani, hogy mire van szüksége az M1-nek. Masao Furusawa – a Yamaha technikai főnöke – egy új, „nagy durranás” soros négyhengeres motort épített. Míg Burgess megváltoztatta a motor méretét és az elektronikát, hogy javítsa a fékteljesítményt és maximalizálja az M1 kanyarodási képességeit.
A Yamaha és Rossi a 2004-es szezon első fordulójára, Dél-Afrikába egy sokat javított M1-essel érkezett. És a pole pozíciót és a futamgyőzelmet is megszerezték. Rossi izgalmas csatában legyőzte a Pons által vezetett Hondával versenyző ősriválisát, Max Biaggit.
A levezető körben Rossi egy pillanatra leült új motorja mellé, és elgondolkodott arról a győzelemről, amit pár másodperccel korábban szerzett. Aztán folytatta a munkát. 2004-ben még nyolcszor győzött, és egy fordulóval a vége előtt Ausztráliában megszerezte a bajnoki címet. Így Eddie Lawson 1989-es győzelme óta ő lett az első versenyző, aki egymás után két bajnoki címet szerzett különböző márkákkal (az amerikai a Yamaháról a Hondára váltott).
