Acostának meg sem kottyant a rekeszszindróma, van annál nagyobb baja is

Az Argentin Nagydíj nem volt éppen sétagalopp Pedro Acosta számára. A fiatal murciai versenyző a vasárnapi napot a kilencedik helyen zárta, megismételve ugyanazt az eredményt, amit a sprinten elért. Bár nem volt teljes katasztrófa, Acosta maga is világossá tette, hogy nem örül a jelenlegi helyzetnek.

„Hogy ment a verseny? Jobban, mint a sprint. Legalább a motor működött, és elég jól éreztem magam. De rá kell jönnünk, miért változik ennyire a motorunk egyik edzésről a másikra vagy egyik napról a másikra, de a főfutamon legalább jól éreztem rajta magam.”

„A verseny felétől kezdve olyan problémáim voltak, amelyek nem a motorral voltak kapcsolatosak” – magyarázta. Az ok: a rettegett rekeszszindróma.

„Általában nem szokott gondom lenni a rekeszszindrómával. Az egyetlen alkalom, amikor ez történt velem, az első MotoGP-s versenyem volt. Ezért gondolom, hogy nincs semmi komoly. Ez nem a motorral kapcsolatos, bár tudjuk, hogy honnan ered” – mondta Acosta a drámát bagatellizálva, de anélkül, hogy túl mélyen belemenne az okokba.

A gumik sem segítettek Acostán. A versenyző szerint az egyik legnagyobb kihívást az első nyomással való megbirkózás jelentette. „Azt hiszem, Bradnek és nekem is ugyanaz volt a problémánk a versenyen. Ez elég nyilvánvaló” – mondta.

A kulcsmomentum akkor jött el, amikor Joan Mir megelőzte őt. Ott Acosta próbálta csökkenteni az első guminyomását. „Talán láttátok, hogy csináltam néhány butaságot az egyenesben, hogy megpróbáljam csökkenteni. A probléma ellenére a végére közel kerültem Binderhez, de már túl késő volt.”

Az üzenet egyértelmű: a KTM-nél egyre nagyobb az elégedetlenség, és úgy tűnik, a versenyzők türelme a végéhez közeledik. „Egyértelmű, hogy nem szeretnék sokáig így maradni. Természetesen előre kell törnünk” – mondta.