A Ducati Austinban egy újabb dobogós helyezéssel megszerezte zsinórban 20. győzelmét. Azonban ami a gyár számára egy teljes siker lehetett volna, azt egy váratlan botlás árnyékolta be: Marc Márquez, aki a szombati sprintet uralta, vasárnap kiesett.
Márquez bukása nemcsak a verseny menetét változtatta meg, hanem a gyári Ducati-boxban a forgatókönyvet is megváltoztatta. És bár Pecco Bagnaia átvette a stafétabotot egy nagyon szükséges győzelemmel, Gigi Dall’Igna keserédes érzéssel a fejében maradt.
A Ducati Corse vezérigazgatója így fogalmazott: „Huszadik egymást követő győzelmünk, és ismét egy Ducati-póker, a három csapatunkból álló, tündöklő dobogóval. Egy olyan intenzív és különleges ízű siker, amely legalább akkora keserűséggel tölti el, mint amekkora keserűséget egy váratlan és pazarló botlás miatt éreztem.”
„De ha már így kellett történnie, legalább Marc hibája megnyitotta az utat Pecco előtt, hogy egy olyan nyilatkozatot tegyen, ami felszabadultságot sugall, egy önbizalom-injekciót, amire, igen, nagy szükség volt.”
„Mindenképpen szüksége volt egy győzelemre és egy ilyen meggyőző futamra, és örülök, hogy megkapta. A fékezhetetlen eufória a végén mindent elmond arról, hogy mennyire vágyott erre, és arról is, hogy mennyire vágyott a visszavágásra, amit az a merész fékezés is bizonyított, amivel megelőzte Álexet.”
„Ez egy édes győzelem, amely sokat számít, és egy nagyon kényes pillanatban erősíti a morált. Jól tudtunk dolgozni, folyamatosan fejlődve, törekedve arra, hogy elérjük azt az optimális szintet, amit Pecco kér tőlünk. Őszinte köszönetem a csapatnak, de nem szabad elengednünk magunkat, és mindenekelőtt nem szabad, hogy ez a győzelem elvonja a figyelmünket.”
„Marc ismét megmutatta, hogy mennyire erős. Számára ez csak egy visszaesés az egyik kedvenc pályáján. A lámpák kialvásának pillanatától kezdve átvette a vezetést, és egészen a verseny közepéig, majd a hibáig, amelyet valószínűleg a túlzott magabiztosság okozott, kihívás nélkül tartotta a vezető pozíciót. Ez csak tetézi a csalódást egy olyan versenyen, amelyet a kezében tartott és dominált, de ilyen a versenyzés…”
Márquez futhatott, mint Forest, mégis át kellett adnia a jelképes COTA-koronát Bagnaiának