24 év börtönbüntetést úszott meg az adóhivatallal packázó korábbi spanyol világbajnok

Alfonso „Sito” Pons, a kétszeres 250 köbcentis világbajnok végre lezárta nem sportolói életének legsötétebb – és leghosszabb – fejezetét. Az Elconfifencial.com szerint a Katalán Legfelsőbb Bíróság (TSJC) véget vetett az adóhivatallal szemben indított eljárásnak.

A jogi harc több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött. Az adóhatóság azzal vádolta Ponst, hogy 2010 és 2014 között monacói, majd később egyesült királyságbeli lakóhelyet színlelt. Ezzel pedig elkerülje az adófizetést Spanyolországban. Az ügy következményei nem voltak csekélyek. Az ügyészség 24 év börtönbüntetést és több mint 15 millió eurós bírságot és kártérítést kért hat állítólagos adóügyi bűncselekmény miatt.

De sem a 2022-es barcelonai tartományi bíróság, sem pedig most a TSJC nem látott elegendő bizonyítékot a vád fenntartásához. A legfontosabb kritérium egyértelmű volt. Sito Pons az említett időszakban évente több mint 183 napot tartózkodott Spanyolországban? A bíróságok szerint nem. A bíróságok érvényesnek tekintették, hogy adóügyi illetősége először a Monacói Hercegségben (2010-2012), majd az Egyesült Királyságban (2013-2014) volt, és azt is elismerték, hogy évente több mint 200 napot töltött külföldön, nemzetközi körutakon utazva a csapatával.

A Pau Molins és Iñaki Picaza, az ilyen ügyekben elismert és hasonló perekben – például Sete Gibernau vagy Jorge Lorenzo esetében – tapasztalt ügyvédek által folytatott védelmi stratégiának sikerült megcáfolnia az adóhivatal érveit. Amelyek banki mozgásokra, e-mailekre, repülőjegyekre és személyes megfigyelésekre épültek.

Pontosan ez a megfigyelés volt az egyik pont, amelyet a bírák kifogásoltak, rámutatva, hogy „nagyon kevés alkalommal, sőt az említett megfigyelések némelyikénél komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a megfigyelt személy valóban Pons úr volt-e, olyan járművek megfigyelésével, amelyeket akár más személy is vezethetett, például Pons úr egyik gyermeke”.

Az sem maradt észrevétlen a bíróság előtt, hogy az adóhivatal nem szolgáltatott kulcsfontosságú tanúkat Pons munkakörnyezetéről ezekben az években. „Nem gondoskodott arról, hogy tanúként sem a sofőröket, sem a szerelőket, sem a szponzorokat ne adja meg, hogy figyelmeztesse a bíróságot arra a helyre, ahol a szerződéseiket hivatalossá tették, és ahol azok tartalmát kidolgozták”.

A TSJC kategorikusan kijelentette: nincs hiba az Audiencia által lefolytatott bizonyítás értékelésében. „A bíróság a quo értékeli az ügyészség bizonyítékait. A dokumentációt, a jegyeket, a költségeket, a hivatalnokok jelentéseit, egyszóval a vád által javasolt bizonyítékokat.”