Pecco Bagnaia aragóniai dobogós helyezése sokkal többet jelentett egyszerű harmadik helynél. Ez egy felszabadulás volt egy csapat számára, amely – Cristian Gabarrini technikai vezető szerint – kezdte érezni a nyomást, hogy nem találja a megoldást.
Gabarrini elmagyarázta, hogy az a „kattintás”, amely egyik napról a másikra megváltoztatta Pecco teljesítményét, egy apró részletnek volt köszönhető a fékekben. A sok nehézséget hozó hétvége után, különösen a felejthető sprintverseny után, Bagnaia vasárnapi dobogós helyezése a kitartó munka és a nyugalom eredménye volt. „Egész hétvégén jól dolgoztunk” – mondta Gabarrini.
„Szerintem Pecco sokkal többet tett ebben az időszakban, mint az elmúlt két hétvégén” – tette hozzá az olasz szakember. „A sprintben voltak nehéz pillanataink, de a tendencia pozitív volt. Sikerült túltenni magunkat rajta. Nagyon jó formában volt. Módszeres munkának köszönhetően kihozta magából a maximumot a versenyen.”
Bár a csapat a beállításokon is sokat dolgozott, Gabarrini egyértelműen a fék tárcsák cseréjét – a korábbinál nagyobb, 355 mm-es méretűre – jelöli meg döntő tényezőként, amit Bagnaia maga is elárult a verseny után. „Egy másik fontos tényezőn is dolgoztunk, a beállításokon, de talán a fékek voltak azok, amik végül meghatározták az eredményt” – mondta az olasz szakember.
Amikor megkérdezték, hogy ez a kis részlet elég volt-e egy ilyen nagy változáshoz, a választ sokatmondó volt.„Bizonyos értelemben igen, néha csak egy apróság szükséges ahhoz, hogy a dolgok „bekattanjanak”. Mindig Jorge Lorenzo példáját hozom fel a tankkal kapcsolatban. A pilóta kényelmesebben érzi magát, természetesebben vezet, és ez meglátszik a teljesítményén.”
Ezzel az összehasonlítással Gabarrini arra utal, amikor Lorenzo, a Ducatinál töltött ideje alatt, megtalálta a teljesítménye kulcsát a Desmosedici ergonómiájának módosításával. Ez a változtatás pedig lehetővé tette számára, hogy kényelmesen érezze magát a motoron, és ezáltal nyerni kezdjen a versenyeken. Bagnaia számára a féktárcsák jelentették azt az elemet, amely visszaadta neki a magabiztosságot.
A válság kezelése nem volt könnyű olyan csapat számára, amely már megszokta a győzelmeket. Gabarrini nyugodtan írja le, hogyan kezelik ezeket a nehéz időszakokat egy rendkívül igényes környezetben. Amikor megkérdezik, mennyire volt ez mentálisan nehéz, mosolyogva felel. „Peccót… őt kérdezd. Számunkra ez a munkánk része, vannak időszakok, amikor minden jól megy, nyerünk, és úgy tűnik, minden könnyű. Tudjuk, hogy a nehézségek mindig ott vannak a sarkon zúl. Fel kell készülnünk rájuk, és nem szabad pánikba esnünk.”
„Ha belegondolunk, hogy Márquez mit él át néhány évvel ezelőtt, akkor az, amin mi keresztülmentünk, semmiség. A lényeg az, hogy kilábaljunk belőle, és erősebbek legyünk, mint valaha. Lépésről lépésre haladunk, reális célokat tűzve ki magunk elé.”