Bautista nyílt levélben szólalt fel az őt ért diszkrimináció ellen azonnali változás reményében

Álvaro Bautista felemelte hangját a Superbike-világbajnokságon a motorok minimális súlyát meghatározó szabályozás ellen, amely szerinte súlyosan hátráltatta őt, mióta azt 2023-ban bevezették.

A talaverai versenyző közösségi médián keresztül közleményt adott ki, amelyben kijelenti, hogy nem csak versenyzőként, hanem emberként is beszél. Azt állítja, hogy nem a teljesítménye, sem pedig az elkötelezettsége miatt büntették meg, hanem a testalkata miatt. Egész konkrétan a súlya végett.

A szabály szerint a Superbike-versenyzőknek teljes felszerelésben legalább 80 kg-ot kell nyomniuk, ami miatt Bautista kénytelen volt Ducatiját hat kilóval nehezebbé tenni, ami jelentősen befolyásolta pályán nyújtott teljesítményét.

Annak ellenére, hogy jó teljesítményt nyújt, az eredmények nem ugyanazok, mióta a szabályt bevezették. Bautista elismeri, hogy sokáig csendben próbálta alkalmazkodni, anélkül, hogy zavarta volna, és megpróbálta meggyőzni magát, hogy ez „a játék része”. De hozzáteszi, hogy amikor a fizikai adottságok „strukturális hátránnyá” válnak, akkor már nem technikai kérdésről van szó, hanem „egyfajta diszkriminációról”.

Rámutat, hogy úgy érzi, őt jobban megkérdőjelezik, mint más versenyzőket, és folyamatosan igazolnia kell a pályán való jelenlétét. „Nem azért, mert nem tudok előrébb lenni vagy maximális teljesítményt nyújtani, hanem azért, mert a testem nem felel meg egy fizikai szabványnak, amely bár nincs leírva, de mindannyian ismerjük” – mondja. Számára a probléma nem abban rejlik, hogy elismeri, hogy a súly befolyásolja a teljesítményt, hanem abban, hogy a rendszer nem veszi figyelembe a testalkatok közötti természetes különbségeket.

A Ducati technikai változásai ellenére Bautista elismeri, hogy ez a szabályozás megnehezítette az alkalmazkodást, olyannyira, hogy ez befolyásolta a pályán való önbizalmát. Ezért döntött úgy, hogy nyilvánosan megszólal. Ám nem azért – saját szavai szerint – hogy áldozatot csináljon magából, vagy megosztottságot keltsen, hanem azért, hogy más jelenlegi vagy jövőbeli versenyzőknek ne kelljen ugyanazzal az akadállyal szembesülniük.

„Ma szeretnék írni nektek valamit, ami nem könnyű számomra, de szerintem feltétlenül szükséges. Ma nemcsak versenyzőként beszélek, hanem emberként is. Mint valaki, aki életét ennek a sportnak szentelte, aki minden nap elkötelezettség, fegyelem és a motor iránti szeretetből edzett. De mint valaki, aki saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, amikor ítélnek és bizonyos értelemben büntetnek… nem a teljesítménye, nem az elkötelezettsége, hanem a teste miatt. A súlya miatt.”

„Éreztem, hogy egyre többet kérdőjelezik meg a teljesítményemet. Nem azért, mert nem tudok előrébb kerülni vagy maximális teljesítményt nyújtani, hanem azért, mert a testem nem felel meg egy fizikai szabványnak, amely bár nincs leírva, de mindannyian ismerünk.”

„Megértem, hogy a súly technikai tényező a motor teljesítményében. Elfogadom. De amikor a rendszer nem veszi figyelembe a testalkatok közötti természetes különbségeket, akkor már nem igazságos, hanem kizáró jellegű. Ezért szólalok ma fel. Nem azért, hogy áldozatot csináljak magamból. Nem azért, hogy megosztottságot keltsem. Azért szólalok fel, mert nem akarom, hogy más versenyzők – jelenlegi vagy jövőbeli – ugyanazt kelljen átélniük, mint nekem.”

„Ezzel az üzenettel egy szükséges beszélgetést szeretnék elindítani. Arra kérek mindenkit, hogy gondolják át a műszaki kritériumokat, a szabályokat és mindenekelőtt a motoros kultúrát. Egy versenyzőt nemcsak a mérleg által mutatott kilók határoznak meg. Hanem a pályán tanúsított intelligenciája, ösztönei, bátorsága és a motorhoz fűződő kapcsolata. Köszönöm, hogy meghallgattak. Nem tapsot akarok. Csak tudatosságot. És remélhetőleg egy változást, amely ezt a sportot mindenki számára igazságosabbá teszi.”